robmarc's blog

About people, places, cultures, languages, life, adventures... in real life

2014. február 23., vasárnap

Egészséges életmód / Healthy lifestyle

Egy tőmondat erejéig: utóbbi időben megint annyira lefoglaltam magam, hogy a blogomra nem jutott már időm. Talán a következő bejegyzés választ ad arra a kérdésre is hogy mivel is töltöm a napjaimat.

Short update: indeed, I was ignoring my blog in the last couple of weeks. Simply I did not have the time to write. Here is the WHY. I hope you'll enjoy.

Nem hiszem hogy sokan megkérdőjelezik a sportolás jótékony hatását: koordinációs képességünk fejlődik, kialakulhat egy csapatszellem, energikusak maradunk, kikapcsoljuk az agyunkat, magunkra koncentrálhatunk, zsírt égetünk, és nem utolsó sorban használjuk az izomzatunkat amivel az evolúció ajándékozott meg. És folytathatnám. Persze érhetnek negatív hatások: főleg sérülések formájában. Ez néha elkerülhetetlen. De ahogy a mondás is tartja: "Ép testben ép lélek." Én például ennek vagyok a híve. Rengeteg sportot kipróbáltam életem során, és mai napig is nagyon sokat űzök hobbi szinten. Élek halok a téli sportokért, legfőképpen a sízésért annak ellenére hogy csak 23 éves koromban tanultam meg úgy igazán sízni.

I don't think that many people will argue with me when I say, sports in general, has a lot of benefits: hands/feet coordination improvement, team spirit, living an energized life, turn off our brains, concentrate on ourselves, also we burn calories, while using our muscular system. And I could carry on. Of course nothing comes for free. We need to pay the price in forms of injuries. But taking a bit more care, and having a better focus we can minimize this factor. Mens sana in corpore sano. (A sound mind in a healthy body - from Latin). I do believe in this. I've tried many sports during my life (not that I would consider myself old, nor wise), and I actively practice many of them even today. Not professionally. Of course. I do love winter sports, especially skiing, although I've been learning it at the age of 23 at the one of the most remote places in Europe (Kiruna, North of Sweden).
Valahol Ausztriában egy éve / Somewhere in Austria a year ago (2013)

Jelenleg aktívan focizok, kosarazok, aikidozom, szaladok, terembe járok, naponta biciklizem, mászok, úszok. Ez kicsit így soknak tűnhet elsőre... Még mielőtt bárki is azt hinné hogy ezt most akkor havonta gyakorlom, hát nem. Hetente. Van időm rá, és nem egy nagy befektetés.

Currently I am actively playing football, basketball. I am jogging, going to the gym, biking, climbing, swimming. Sounds like I do this monthly. Well, not really, I do all this weekly. I do have the time for it, and it is not a big investment. 

Akkor egy kicsit részletesebben. Ugyebár kb. 5 km-re lakom a munkahelyemtől. Esőben, szélben, napsütésben, záporban, szitáló ködben tekerek. Azért, mert imádok tekerni, kicsi korom óta. És buszjegyet lehet spórolni persze mellékesen. Nem mértem, de szerintem úgy 250-300 km-t tekerek egy hónapban ahelyett hogy tömegközlekednék. Tehát ez ingyen van.

So lets take it a bit in detail. I bike everyday to the company and back, roughly 10 km. In rain, drizzle, cold, wet, sunny weather. Night and day. I love it. I loved it since I was young. You are greener, more eco-friendly, saving money while commuting. I did not measure, but I would say I bike roughly 250-300 km a month. That's for free. 

Stevenage-ben süt a nap

A terem és az úszásbérlet havi 25 font. Annyiszor megyek ahányszor akarok. Kb. heti egy úszás fér bele, és egy edzés a teremben. Rájöttem hogy ebéd időben sokkal kevesebben pancsolnak a medencében. Előtte mindig délután 6-7 fele csobbantam az összes középkorú, túlsúlyos, angol hölggyel együtt akik azért járnak uszodába hogy beszélgessenek. Fúj... Egyszerűen nem volt hely. És egyfolytában neki ütődtem valakinek. Elég jól felszerelt városi uszodájuk van ahhoz képest hogy egy nyolcvanezres városka. Ja és egy időben legalább 4 baywatch lesi az embereket. Első a biztonság ugyebár. Béka, hátrabéka, hát és gyors. Pillangózni még mindig nem tudok normálisan.

Gym and swimming monthly fee is about 25 £. I go whenever I want. Although I am limited in time. So I am going usually Monday's in the gym and  Tuesdays swimming (or conversely). I usually went to the swimming pool in the afternoon. When all the people are going, so you don't have the space to swim, and it was really annoying. So I've decided to switch strategy and go in the lunch brake instead. Great idea in the end. As health and safety is number one in the UK, 4 lifeguards are watching all the time in the pool. I swim usually 1 hour continuously.

Az edzőterem is eléggé jól felszerelt. Kapsz egy kódot, és mindegyik gépen bejelentkezhetsz a fiókodba. Regisztrálja egy központi szerver hogy mit mennyit és hányszor. Tv-t is lehet nézni a futópadon. Így statisztikát vezethet az ember hogy ma mennyi súlyt emelt vagy hány percet/km-t szaladt. Ami nem tetszik: az angolok maguknak való emberek legalábbis a kisvárosiak. Mindenki fülében ott az mp3-as lejátszó vagy telefon, és senkihez sem szólnak. Hát igen, ez is része a kultúrsokknak.

The gym is also quite in a good shape as well. You get an ID number, and the machines are linked to a central server which logs your exercises for you. This way you can check how many minutes did you spent on cardiovascular machines or how much weight was lifted during the workout. I don't really like that people are so closed: everybody has music in the ears and there are practically no conversations. Another culture shock.

Aikido: 2 év után újra bekerült az életembe (szerdánként). Szeretem mert megnyugtat, ellazít és az OTT-ra, a MOST-ra koncentrálhatok . Mellékesen megjegyzem, hogy én csak jó fej aikidósokkal találkoztam. Hamar befogadtak és nagyon kedvesen bántak velem. Éves biztosítás 25 font. Nyolc alkalom 40 font. Váltásképp most Iwama stílusban nyomjuk. Előtte 3 évig Kolozsváron az Aikikai-t. Németországban és Prágában is aikidoztam.

After two years I started to practice aikido once again. This time the Iwama style. Before that in Cluj I was part of the aikikai group. I've also tried a few times in Germany, and Prague. At the club the people were welcoming, quite in a positive way, everybody was friendly and helpful. I enjoy it a lot! It is 40 quid for 8 sessions. Not expensive compared to London, where a session can be 12 £.

A focizás az heti egy alkalom, csütörtökönként. Kosarazás rögtön utána, egy közeli városkában. Mindkettő olcsó (foci 5 font, kosár 2-3 font egy-egy alkalom). A foci néha durva, de vigyázunk egymásra. Senki sem káromkodik. Meglepően nyugodtak a pályán. A maximum ami elhagyja az ajkukat hogy ˝Unlucky (szerencsétlen)˝. Elég jó a szint, én is fejlődőképesnek mutatkozom. Jó a csapatjáték. A kosár mar nagyon hiányzott. Meg is látszott az első pár edzésen hogy régóta nem kosaraztam. Kicsit berozsdásodtam. Meg van egy csomó idióta akiknek halvány lilájuk nincs arról hogy mi a kosárlabda. De hát jó pap is holtig tanul. Múltkor azt hittem lefejelek valakit: levegőben elkapott egy barom és rosszul estem (csukló, könyök, hát). Hát rendesen csitítottak is a csapattársak. A foci és kosár okozza a legtöbb sérülést, mert itt van egy kis adrenalin.

Basketball and football on Thursdays (2£ respectively 5£). Mostly with people from the aerospace industry. Football is quite rough sometimes, but we try to take care. Nobody swears, the biggest one is "Unlucky". Quite a gentlemen team here. At basketball the level is a bit low sometimes, and I still need to practice and practice. Feeling this gap of 3-4 years in basketball. I was hardly successful in the first game. But getting there slowly. Injuries happen, as usual, because there is some adrenalin. I love it!

Mászás: egy-két hetente lejárunk a srácokkal Londonba. A bouldering-et gyakoroljuk. Kezdőknek: fedett teremben, műfalakon gyakorolsz. Különböző színű és nehézségű kapaszkodók állnak ki a falból. Technikás mászás, biztosítás nélkül alacsony magasságokig. Vastag matrac van alattad, nyugodtan hátra lehet esni 2-4 méter magasságból. Egyszeri alkalom 10 font.

Climbing: occasionally in London. I do mostly bouldering. Here is what it looks like. One session is 10£. You can stay as long as you have the power.

The Arch mászó klub, Londonban

Mibe kerül ez nekem? Olyan kb. havi 100 font. Ha belegondolsz ez nem pénz. Legalább is hosszú távon nem: ha azt nézed hogy mennyit költ az egészségügy a fejlett nyugati társadalmakban az elhízott betegekre. Rengeteget. Nem azt mondom hogy a rákos daganatokat meg lehet előzni. Nem. De a pozitív hozzá állás, a sportszeretet nevelés kérdése, mely elősegít egy kiegyensúlyozottabb élet elérésében.

How much does this cost? Monthly around 100 quid. Not a huge investment when it comes to your health I think. I enjoy everything, otherwise I would not do it. I think sports should be part of your life. Even if you are a 9-5 office clerk. We are built in a way to use our muscles. Enjoy the time while you are moving!!!

2014. január 4., szombat

Hogyan (ne) utazzunk az év utolsó napjásn/Flying low cost

Lassan elérkezett a kétezer-tizenhármas év utolsó napja és repülőre kellett ülnöm. Azaz ültem volna ha lett volna mire. Rövid élménybeszámoló következik életem leghosszabb repüléséről.

31.12.2013. 05:00 óra. Csörög a mobilomon a vekker. Krá-krá-krá. Gyors öltözés-mosakodás-pakolás stb. és kiosonok a haverom lakásából. Kint hideg, oltári nagy köd, és egy kis rossz előérzet. Időben vagyok, szerencse látja egy taxis hogy gurítom a szuper kis aranyos 30 fontért becsekkolt mini bőröndömet. Megáll, elkezdünk dumálni: kiderül jogi diplomával taxiskodik a tesója cégében. Aki mellesleg ITs.

05:45 Hív a kedves londoni ismerősöm hogy merre vagyok, mert a gépünk nem Kolozsvárról indul, átszállítanak Marosvásárhelyre. Mondom sietek, 1 perc s ott vagyok. Taxiból ki, 3 métert nem látsz, tipikus kolozsvári ködös téli reggel. Mondom: ebből se lesz lakodalom. Áll odakint pár busz, és egy értelmesnek tűnő fiatalember csekkolja le az utasokat a névsoron. Hogy akkor húzza ki az illetőt ha már felszállt a buszra. Na jó kómásan én is lehuppanok egy ülésre egy fiatalosnak kinéző hölgy mellé. Rövid beszélgetés, ő nem munkát vállalni megy Londonba elsejétől hanem csak a kint dolgozó barátját látogatja meg egy hétre. Családanya, 1 gyerek. Jófej.

06:00 A buszok Nagybánya felé veszik az útjukat, de a letérőnél rátérünk a körgyűrűre. Hogy micsoda? Az a dolog ami eltereli azokat az autósokat akik csak áthajtani akarnak Kolozsváron. Azt hiszem meg kellett várni a 2013-at hogy befejezzék az elkerülőutat. Építik is már vagy 5-6 éve. Lazán. Visszakézből. Mindig álmodtam róla hogy egyszer az életben én is átmegyek rajta. Na most meglett. Kb. 50es tempót tartottuk, kilométerben. Akkora köd volt. Kellett is vagy 2 óra míg odaértünk a hiper-mega-szuper vásárhelyi reptérre.

9:00 Hát volt egy feeling-je az biztos. Sorban állás a sortársakkal. Kellemesen lassú reptéri személyzet. Fanyar, morcos bácsi aki a jegy szkenner automatát helyettesítette. Ja és szereti a hölgyeket, simán rájuk szokott förmedni. Nagyon kellemes modora volt, rám még mintha mosolygott is volna... vagy csak képzeltem?! Legutóbb a határőrök is igencsak morcosak voltak. Most még a bakancsomat sem szedették le velem. Bezzeg a hölgyeket szeretik mezit láb. Kb. minden második nőnemű egyedet zokniban láttam... biztos a sepregetős néni aznapra szabadot kapott...

10:00 Szerencsére átvészeltük az utazást, a csomagleadást, az átvilágítást, az útlevélellenőrzést stb. Már csak egy dolog volt hátra. A boarding. Láttam roma úrnak kinéző egyént akit visszaküldtek kicsit mert nem volt prioritis beszállókártyája. Szerintem ő az angliai helyzetet akarja kihasználni. Ő egyedül fogja elözönleni Angliát. Úgy ahogyan a hírekben is sokan megmondták a brit sajtóban.
De visszatérve: kiterelnek mint a juhokat a betonra, nemhogy egy busz vagy valami, de sehol semmi csak a nagy köd. Kb. 5 méteres látótávolság. Egyszerre csak egy otromba Airbus 320as van előttem. Annyira nem láttál semmit. Mindenki sorban áll a jó kellemes hidegben mert nem engednek fel. Kiderül hogy valami műszaki malőr van. Elvileg valamilyen rendszerprobléma van a köd meg a fagyás miatt. Baromság: jobb helyeken szokták a flap-eket valamilyen kémiai anyaggal öntözni hogy rá ne fagyjon felszállás közbe. Gondolom nekik nem volt Maroson. Ami még valószínűbb az az hogy csak adagolták a maszlagot. És a bejelentést későbbre halasztották miután visszaterelték a csürhét egy melegebb terembe. Lenyel a román sok mindent, de előbb meg is kell rágni. Utána már emészthető. Na szóval, visszavonulás. Majdnem fel is szálltunk. De hát a fránya köd. Gyerekek, szülők, terhesek, fiatalok, öregek, vendégmunkások, cigányok mind vissza. Közben általános vicces kifakadások voltak.
Hivatalosan semmit nem mondanak. Mert ugyebár a felsőbb WizzShit vezetés még 31.-én még javában otthon durmol. Ezért megy a mellészöveg. De legalább kapunk 4 eurós levásárolható papírdarabkákat. Szuper. Szendvicsek, cola, víz, csokik. Bőséges választás. Legalább éhen nem halunk. Közben összeismerkedem a sorstársakkal. Jó fej emberek, jókat nevetünk. Mi vagyunk a vidám sarok. Humorral, és lazasággal sokkal többet lehet érni hasonló helyzetekben... szerintem.

13:00 Közben kiderül hogy ma valószínűleg repülés nem igazán lesz. A köd még mindig áthatolhatatlan, oda van rekedve. A nap melege semmit sem ér ezen a késő decemberi napon... És a pilótának pedig 200 méteres látótávolság kell hogy felemelje a gépet. Tényleg? Nem is tudtam... azt hittem az AutoPilot magától intéz mindent. Automatika ide vagy oda. Van víz, meleg, és jó társaság. Ideális nap.

14:00 Közben kiderül hogy aki önként akarja átrakhatja a jegyét egy másik napra. Sokan visszacsinálják. Egy páran még várunk és múlatjuk az időt.

14:15 Megunjuk, kimegyünk mi is. Hátha okosabbak leszünk. Ma itt biztos nem lesz repülés a köd miatt (súgja a 6. érzékem) Jöttünk, láttunk, visszamentünk című film jut eszembe... Megint át a másik épületbe, szigorúan kíséretben, tessék lássék útlevélvizsgálat, csomag összeszedés. És újra ott vagyunk ahol kezdtük. Az előtérben. Na persze még mindig nem Kolozsváron. Repülésélmény egyenlő zéróval.

14:30 Már én is arra jutok magamban hogy ma akkor itt ragadok, Matyinál majd a bárban lezüllök szilveszterre, és majd valamikor 2. vagy 3. kapok egy helyet visszafele. Bombahír: lesz egy járat a párizsiaknak is meg nekünk is. Kolozsvárról. Juhhééé! Volt ott aztán öröm. De még mielőtt valaki nagyon azt hinné hogy volt valaki értelmes akivel szót lehetett váltani a repülőtér személyzetéből az téved. Na jó, egy fene, volt egy vezető beosztású idősebb hölgy aki az örömhírt mondta el. De más: senki. Nagyjából jól leírja a román társadalom "úgy álljunk a munkához hogy más is odaférjen" jelszavát.

15:00 tolongás a busz körül hogy férj fel mert még csak 2 db. busz van jelen. Román módra. Csak így lehet na. Bocsánat balkániasan...

15:00 Ülünk a buszon. Vegyesen: londoniak, budapestiek, párizsiak. Mind egybe. Ma senkinek sem volt szerencséje. A köd az kérem nem válogat...

16:00 Visszafurikázunk Kolozsvárra. Szép ez a téli hómentes táj.

17:00 Kávézás, szendvicsezés (köszönöm újfent). Csomag leadás, szövegelés, átvilágítás, útlevélvizsgálat (ma már harmadjára). Lehet ez is csak a 3. a 4. előtt?

18:00 javában isszuk a kávés likőrt - Kolozsváron van duty free-s üzlet (Yuppe!). Szendvicsek-víz kombó megint. Köszönjük reptérszemélyzetnek.

20:35 Nagy nehezen béhelyezzük a fenekünket a szép lila wizz air székekbe. Irány London.

Helyi idő szerint 22:00 sorban állás az év utolsó napján Nagy Britanniában. Nem működik az automata útlevélolvasó rendszer. Yuppi. Csak most csak nektek. Romániából érkezőknek.

23:00 Bezuhanás az ágyamba. De jó érzés...

00:00 Koccintás idén elmaradt. De lehet megvolt álmomban. Ki tudja?
14 óra az 14 óra

Job searching (a hindsight)

Finally the time came when I can talk about last year's job searching adventures. It took me some time to get a job in the field. Some numbers first: 60-70 applications in five months; 6 in person interviews; more on phone. In between one PhD application: for ONE position there were approx. 100 applicants, and I've made it to the final four (great right?). Got rejected but was quite some achievement.

There were quite some problems with my applications:
  • had little work experience
  • my field is very much specialized - space/aerospace engineering + robotics/control/automation/IT
  • did a lot of online applications, which were pretty much useless

The positive stuff (why I have had many interviews):
  • I did not give up
  • I speak several languages, including German
  • had a broad experience/education
  • a good CV which took many months to fine tune
  • and finally got to a conference (self-funded) to meet up with people from my field
Depends were you want to apply, but in the year 2012 and 2013 I have found very difficult to find a job in the space sector. You see, the problem is that today, in Europe, the politicians decide how much money they will allocate to ESA from the annual budget. This money goes into an ESA pot lets call, where every country gets approximately back the same amount. Indirectly, in terms of projects. Till now nothing is new. With the financial crisis in the last years, everybody is pretty much try to get cuts. Where are these cuts done in the first place? In science, education, healthcare etc. Of course it can't be cut the pensions and the budgetary salaries. Of course. So this has a long term effect on the jobs in the space sector. Hiring fresh graduates means that somebody is thinking long term, it is an investment on the people. You need a couple of years of experience to get into the things, especially in the space sector. Miraculously, there are very limited number of jobs out there for people with some experience (1-3 years). Tons of internships at the big companies: a way of doing things is that you'll end up doing a lot of savings if you are a big firm. Hiring cheap labor is not a new idea. Right? So either you try to get an internship at a company, and work yourself in, and hope that there will be a position opening at the right time and place. A lot of ifs here...
Source: PhDcomics

The other option is to pursue a PhD programme. It has its ups and downs: you'll get the experience, but staying in academia was never my sort of thing. I would consider it only when there would be a joint industrial-academic PhD. And anyways, you'll end up searching for a job when you are 30, with hundreds of other people in the same time. The major advantage, is that you'll get a lot of connections in these 3-4 years if you are working with industrial partners. If your aim is to get back to academia (and teach) this is the way to go.
The other option for those who prefer industry, like myself, is to do a Grad programme. ESA has the YGT (Young Grad Programme). Many companies tend to have similar programmes. At ESA, you can stay for a year, after that you will probably not get hired. Cause you need those 5-10 years of experience to get in. Instead you can find a job much easier saying that you have worked for the European Space Agency. At industry you'll end up most probably with a position at the end.
So right now I am somewhere between: I am doing R&D at a big firm. As I have learned recently, there are recruitment freezes across several companies in Europe. So no wonder young people find it difficult to get a job.
Source: 9gag

In China, there is such a though competition for young graduates that some of them having a plastic surgery to increase their chances (source in hungarian).

And the most important lesson learned in 2013 from a job-seeker's perspective: it is all about connections. In my rough estimate 50-70% of the positions in the industry is can be related to "who knows who". Make your homework and keep in touch with old colleagues, classmates, people you've met in conferences etc. You never know when you can help your buddy or you get an offer from your circle.

Some follow up links for those who want to read some useful articles:
No Job Posted...Send Resume Anyway?
Does and don'ts
Crossroads
a sarcastic Hungarian article

Happy job-hunting! And sell yourself, cause you're a piece of meat on the market...





2013. december 7., szombat

Beugró Londonban

Aki ismeri a Beugró-t annak nem kell bemutassam. Aki meg nem ismeri hát sokat vesztett...
Idézek: a Beugró egy négyszereplős szituációs színházi játékokon alapuló szórakoztató televíziós műsor. A műsorvezető Novák Péter, a rendező és producer Kapitány Iván. A négy szereplőnek (általában Pokorny Lia, Ruttkay Laura, Kálloy Molnár Péter, Szabó Győző, Rudolf Péter vagy Debreczeny Csaba) improvizációs feladatokat kell megoldania.
A bekérdező helyzetgyakorlat

Na a fent említett hölgyek-urakból Novák Peti, Kálloy Peti, Rudolf Péter és Debreczeny Csaba volt jelen. Meglepetésvendég: Nagy-Kálózy Eszter.

Szerintem már nem volt olyan youtube-os Beugró amit ne láttam volna legalább egyszer... na de térjünk vissza az előadáshoz. Kicsit olyan feelingem volt mintha piacon lettünk volna, tudniillik büfé is volt elég komoly választékkal. És most nem chips-re meg egy koulára gondolok... Hanem igazi kolbászos akármi, marhapörkölt meg hasonlók. Mondjuk lehet hogy én kicsit elmaradott vagyok ilyen téren, de ha már színházba megy az ember akkor ne zabáljon előadás alatt, még ha ugyebár nem igazi színház is hanem improvizációs és egy town hall-ban vagyunk. Ja és sörözniműanyagpohárból... mit vétettem? Mintha nem várta volna meg a kedves honfitársakat volna az a sőr az első pub-ban. Na parasztok vannak szép számmal. Itt is, ott is, otthon is.
Voltak színészi bakik is...  ezeket diplomatikusan nem vettük észre. Meg csengő problémák, de a műsorvezető (Novák Peti) kivágta magát. A hangosítás is hagyott kívánni valót (egyfolytában bezörgött a mikrofon): erre remekül rájátszottak a színészek... és azon is nevettünk hogy recseg ropog a hangfal.

A plusszok: korán érkeztem, így a harmadik sorból élvezhettem végig. Tudtam hogy jó lesz... de hogy ennyire!?! Nem hittem el hogy lehet fokozni a nevetőgörcsöt.
Egy pár gyakorlat amit eljátszottak:

  • távkapcsoló: a fish&chips témára
  • lassítás: magyar autós Angliában
  • váltóláz: dekkolás pár hétig-évig havernál kint
  • bekérdező
  • befutó
  • stoptrükk stb.

Hárman párban

Sajnos a fotók nem túl jó minőségűek, mivel nem igazán lehetett fotózni (a szervezők külön felhívták a figyelmet erre az előadás elején). De hát nekem ez kicsit olyan mintha azt mondanád hogy ne vigyél fát az erdőre. Néha muszáj na...

 Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Peti

A rendezők megpróbáltak belevinni specifikus angliai témákat: 6 négyzetméteres szoba, pénzküldés otthoni családtagoknak, fish and chips, dekkolás kinti haveroknál stb. Szóval kicsit azért testre volt szabva az itteni közönségnek...

Kálloy Molnár Péter és Debreczeny Csaba 

Aki még nem látta őket élőben nagyon ajánlom! Én biztos az elsők között leszek a következő alkalommal is.

2013. november 13., szerda

A birodalom szíve (második rész) / The heart of the British Empire part II

Ezen a hétvégén úgy volt hogy összefutunk rég nem látott ismerőseimmel-barátaimmal. Szombaton sikerült teljesíteni a felét, vasárnap pedig a másik felét. Szombaton egy BEST-essel találkoztam akit anno Madridban ismertem meg egy kurzuson. Végigjártuk a Nemzeti Galériát, elmentünk sétálni, majd a Sohóban beültünk egy kávézóba. Közben esett mintha dézsából öntötték volna. Néha azért ki is szokott sütni a nap. Mint például vasárnap.

I'll try to catch up with the things in this Sunday afternoon. Last weekend I've seen a few friends in London. You know the saying 'every road leads to Rome'? Well the british islands were part of the Roman Empire, so I guess it is natural to add if every road leads to Rome, certain will go through London. I've met a friend from a BEST course which was back in 2009. We've hardly looked at the exhibited art work at the National Gallery. Talking, and catch-up was on the menu. For that reason, I need to go back, at least once. Free entrance, and a great place to be in the gallery. Then we've drank a coffee in Soho afterwards. Soho is The Heart of London. In terms of nightlife and restaurants.

Csodás napos időt jósoltak a meteorológusok, és nem csak hitegettek vele. Úgy látszik van értelme a meteorológiai műholdaknak (vagy mégse?). A telekom szegmens után azt hiszem ezek hozzák a legtöbb pénzt. Szóval szedtem a sátorfám és megint beevickéltem Londonba. Gyalogoltam majd egy órát az állomásig, nem lévén aznap kétkerekűm. Majd a vonatvárás következett. Hát jókora várás lett, kicsit elütött valakit a közeledő vonat a szomszéd városban... Hogy emberek pont jókor hajlamosak az öngyilkosságra... Jó lenne már feltalálni valami forradalmit a tömegközlekedésben. Mondjuk a teleportálást. Gondoljunk csak bele... Na de vissza a jelenbe. Azaz a múltba.

Sometimes there is a sun here. I stopped actually listen to the weather forecasts, since I don't need an umbrella anymore. Not since the 9th grade I guess. Most of the time it is a sudden change in the atmosphere thanks to the winds coming from the Atlantic. But still, satellites are useful to many of us. So I've got to the train, after a long walk, just to realize that somebody was hit in a village next door. Train got delayed but after 40 minutes there was a re-established connection to Kings Cross.

Lett lévén jó idő meg haverok, a László és Jana javaslatára megnéztük a Baker street-et. Itt van a híres Sherlock Holmes múzeum. Tanúskodjanak a képek.
On Sunday after the train delay, I've met a couple. They came up with the idea to check out the Baker street. If you've been reading about Sherlock Holmes I guess there is no need for further explanation.
Múzeum a Baker street 221b alatt
Musem at Baker street

Kedvencem a Sherlock
Jr. Detective

Múzeumbelépő van, majd legközelebb be is jutunk. Aztán kicsit sétáltunk a városban, buszoztunk piros-emeletesen, és elcaplattunk a Hyde parkba.
Afterwards there was some walking, busing, chilling, and finally hiding in the Hyde park. Look, there are some of these:
Még több mókus
A friendly squirrel 

Mi a csoda, német tömeg verődik össze, valami gyerekes hétvégi program volt. Aztán elgyalogoltunk London legexkluzívabb bevásárlóközpontjába.
Kaviárt, 160font/kg-os marhahúst, sok ezer fontos órákat, és szégyenletes drága dolgokat lehetett venni. Mert egyesek megtehetik. Nem vagyok irigy, de kicsit kiakadtam a 500.000 fontos óránál. Kérdem én miből volt? Aranyból? Nem, gyémántból. Éljenek a sejkek.
Afterwards we've been at Harrods. The most exclusive shopping center I've ever seen. You must be at least a millionaire to dress up here. You can chill out, eat caviar, champagne, until you wait for a fitting, or try out a new shoe. Watches are sold for a bargain of 500.000 pounds. Special meat at 160 pounds/kg. Not bad. I must have a football team, and some banks in my next life. The contrast was huge: at the door a guy was playing guitar and had a few pennies collected.

Egy kis hétvégi bevásárlás sejkéknél
Weekend shopping for a sheikh

Mi volt még? Nagyjából ennyi, ja és még végigmentünk a Picadilly Circuson.
And Picadilly circus finally: there is always something to do here.

to be continued

2013. november 3., vasárnap

A birodalom szíve (első rész) / The heart of the British Empire part I

Három hét 'faluban' eltöltött idő után ideje volt kimozdulni és kicsit körbeszaglászni Londonban. Tulajdonképpen relatív közel lakom a fővároshoz. Kings Cross vonatállomás kényelmesen elérhető a hely Capital Connect szerelvényével. A 30 fontos diszkont kártya harminc százalékos árengedményt biztosít. Ezzel relatív olcsó a Londonba való ingázás hétvégente (9.5ért már a tied lehet). Ez egy fajta napijegy, tartalmazza a vonat árat oda vissza, plusz az egész napos London-i tömegközlekedést (1-6 zonában). Kicsit nagy ez a London, legalábbis ami a metróhálózatát illeti. A vonat relatív pontos, ámbár gyakoriak a kiesések és késések. Nem egy Svájc. Ja és a metróban mindig dolgoznak valahol. Főleg hétvégente. Valószínű ez az ára annak hogy nem robbannak le a vonalak/szerelvények mint Pesten.

After three weeks of exploring the 'village' there was time to visit the capital. Getting a discount card at the railway station was a matter of few quids and filling out a paper. I've sorted out that during the week. Found out in the meantime that London is really close (20-25 min by train) and is relatively cheap to get in. For 9.5 pounds (with a 30% discount) you'll get a one day travel card which includes the tube and the buses. Just to clarify the tube is the metro (or U-bahn). Here is how big is London's metro system - the biggest what I've ever seen.

A londoni metró
Tube map of London

Itt vannak a zónák és vonalak. Van jópár szín, kicsit így elsőre nehéz lenne megjegyezni az állomások nevét... Meglepődtem mennyi zöld terület van a városon belül. A parkok hatalmasak és nagyon rendben vannak tartva. Kicsit olyan mint NYC, nem? (kérdem attól aki már járt ott)

Not bad, right? So I was really surprised that there are so many parks. Well maintained ones. I felt like a bit in New York, although I wasn't there (yet).


Rengeteg a turista a szokásos helyeken. Hallani spanyoltól németig minden féle nyelvet. Magyart meg lassan gyakrabban mint angolt, szinte hihetetlen. Nagy számban vannak lengyelek is. A következőkben kicsit körbejártam a központot egy kedves ismerősöm vezetésével. Köszi utólag is!

There are the usual tourists masses around the famous attractions: Buckingham palace, Big Ben, the Tower, Westminster Abbey, London Eye and so on. Following, you'll get a bit of photo walk through. I've had a personal tourist guide, thanks to Zsuzsa. Was really great to have somebody showing me the city for the first time.

Buckingham palota
Buckingham Palace

Diana hercegnő emlékkő 
In memory of princess Diana

Brit parlament
British Parliament with Big Ben

Temze és a City
The City

A tower híd
Tower Bridge

Naplemente
Sunset with the Scoop

Szabóság a híres Saville Row-on
Tailor in a Saville Row workshop

Kicsit nagy ez a város, legalábbis nekem. Örökös nyomakodás a metrón, mindenki siet, rengeteg a turista, horribilisek a lakásárak köszönhetően a Citynek és az ott dolgozóknak. Rengetegen tömegközlekednek, a bringások kicsit életveszélyesek köszönhetően annak hogy nincsenek bringa utak. Vannak előnyei és hátrányai a metropolisznak persze, ezeket még nekem is fel kell fedeznem. De úgy érzem jól döntöttem mikor nem költöztem be, sokkal praktikusabb nekem is csak hétvégente bemenni, és hétköznap nem vesztek el órákat a tömegközlekedéssel.

There are 8.3 million people in the city itself and 15 million in the metro area. We are talking about quite some numbers here. I think I will not see so many people on the streets of Stevenage in one year that I saw in London during a day... But it is good in this way. Living outside gives you some financial benefits (you pay half of the price for rent for example, or even less), not taking the tube+train every day to work (and cycle instead), the air is cleaner. I think I am gonna spend some time in London for sure. They say it has the biggest Hungarian community after Budapest.

Folytatás következik...
To be continued...

2013. október 19., szombat

Akkor irány Anglia / So lets re-start in England

Ideje már hogy megint írogassak. Legfőképp magamnak, de az se baj, ha más is olvassa. Sőt!
Előre bocsájtom, hogy ez egy tipikusnak mondható határátkelős bejegyzés lesz: a sokadik, Angliáról.
Történt volt, hogy nem kevés erőfeszítésnek köszönhetően sikerült lábamat (megint) megvetni az űrbiznisz területén. Erről majd egy másik bejegyzésben bővebben. Legyen ez a bejegyzés egy tipikusnak mondható, első hétnek a tükre. Mit - hogyan - mit - mivel - mennyiért - és első benyomások Angliáról.

It is time to do a small talk again. This time about some practical issues in England: the country where I've never been before. So it was obvious to me if I expect less, I would get a better re-start experience. SO it happened that I managed to get into the space business (again). I will talk about this, the pros and cons at another time. Let this particular story be just another "how to get started in England".

Hogy miért is Anglia? Három ok: mert itt sikerült melót kapni, itt még nem voltam (se turistaként, se lakóként), miért ne?

Why England? Simply putting it: I've got a job here, I've never been here before, and finally why not? Right. My reasons seem to be very straightforward.

Repülőgépre ülve (helyi idő szerint reggel 6:45 kor) Kolozsváron, próbáltam kicsit szunyálni egy átmulatott-dolgozott lagzi után. Utólag is köszi a fuvarért! Persze, hogy a bájos csecsemők egyfolytában sírtak: de nem úgy finoman, civilizáltan. Nem! Torkukszakadtából!!! Szóval ennyit az alvásról. Komolyan, fizettem volna két füldugóért. Legközelebb lesz a zsebemben. Szeretem én a gyerekeket, de nem ennyire...

I had a plane to catch just before 7 AM, after my cousin's wedding. Right, talking about planes: this one I did not miss. I think I learned my lesson, never miss your plane. Especially if you need to buy both ways up front again. Never mind, this is another story. Another lesson learnt: never ever board an airplane without ear plugs, especially if there are a lot of babies crying + you did not sleep the day before. 

Érkezés Lutonba: az új chip-es útleveleknek, meg a modern technikának köszönhetően, úgy lépsz brit földre, hogy nem vámossal, hanem egy géppel szembesülsz. Leolvassa, lefényképez, és már mehetsz is dolgodra. Éljen az automatika! Furcsa megint egy olyan országban lenni ahol érted a nyelvet. Vagyis majdnem érted. A Couchsurfing-nek köszönhetően nem az utcán aludtam. Köszönet Javi-nak, egy jófej spanyol csávónak, akiről, mint kiderült egy cégnél dolgozunk. Éljen a globalizáció!

Arriving at Luton was easy, I've managed to get into the country without even talking to an officer thanks to the very 21st century machines. I've experienced something similar at Zuerich airport. Crazy automated world! It was an interesting feeling to be in a country where you understand again the language. Or you think so. Thanks to Couchsurfing, I had a spare couch to lie on during my first night. It turned out that the guy is working at the same company. The space world is small (for those who are in it, I don't need to further explain).

Egy keveset akkor arról, hogy mennyi az annyi: buszjegy Lutonból egy kb. 30 perces útért 6 font. Egy caffe-latte 2.5 font. Tesco-ban a kaja: első látásra OK (=nem túl drága). A cégnél is jót lehet ebédelni 3 fontért. Desszert plusz 1 font általában. Automatás kávé: 30 penny.

I just mention for a short sentence the prices: one way ticket from airport to my new town 6 pounds (30 min bus ride). One caffe latte 2.5 pounds. In Tesco the prices are OK. I could have a full meal at the company for 3 pounds. Normal coffee 1 pounds, the cheaper version from an automata 30 penny.

A főnököm közbenjárására már jóval előbb megvolt egy helyi makler-nek (hollandból, azt jelenti bérleti ügynök) az elérhetősége, így hát nekem nagyon könnyű volt lakást kapnom. Mert Angliában rövid távra nem igen kap az ember lakásszerződést. De a kivétel ugyebár, erősíti a szabályt. Egy hónap letét, meg az első hónap kifizetése után simán beköltöztem egy sorház egyik házának, a földszinten levő szobájába. Potom 80 font/hét. Teszem azt hozzá, hogy ez nem London. Hanem egy kisváros, Londontól északra.

Thanks to my new boss, I've managed to get in touch with a renting agent. It was quite straightforward from that on. We've been agreeing in e-mails and was seeing him straight away on the first Monday. As usual there is one month deposit. The neighborhood where I live is quite nice, a lots of parks, houses, green, and bike paths. I live with some mates in a house, having my own room for a bargain of 80 pounds/week. Not London, but for me is good enough. 

Vasárnap reggel érkeztem, hétfőn kaptam a kulcsokat, az aláírt szerződéssel stb. Szóval, ahogy mondani szokás: a pénz beszél, a kutya ugat. Hétfő, kedd a költözéssel telt. Meg persze az első munkanapokkal. Ami meglepett, hogy rettentően udvarias mindenki, megtartják az ajtót, szélesen mosolyognak az emberek, segítőkészek, úgy ahogy az normális lenne. Nem?

The first few days were busy with moving in, administrative/paperwork. And of course to get acclimatized at my new company. All the strict(!) rules, project description and so on. It took some time. Nevertheless my first impression about the people: they are very polite and helpful. Really gentleman type guys. Who talks about girls? In an engineering company? Well... they are some, but not at many as I would wish :P

Hét közepére lett angol számom: 3as szolgáltatót választottam. Egyelőre csak feltöltőkártyásban gondolkodom. Otthoni számot 10p-ért hívhatok. Nem rossz. A szupermarketben fel lehet tölteni, kapsz egy kódot és bepötyögöd. Ilyen volt a lyca is Hollandiában.

I've got SIM card in the middle of the week. A simple pay as you go service from Three. Having some free internet, and cheap calls abroad it is a good decision for the beginning.

Akkor a következő lépés a bankszámla nyitás. Na ez kicsit trükkös volt. Voltam a Barclays-ben: itt nem túl kellemes némber fogadott. Megmutatta az adatbázisban, hogy külföldiként, ha nem tartozok az első kategóriába (USA, spanyol, lengyel!, német, kanadai, ausztrál stb.) bizonyítanom kell, hogy ott lakom-e ahol lakom. Ezt egy víz-gáz-elektromos áram számlával tudtam volna a legkönnyebben bizonyítani. Ezzel nem rendelkeztem, így hát felkerestem másnap egy másik bankot. Itt nagyon kedvesek voltak, elmagyarázták, hogy a legkönnyebb ha a munkáltatóm ír egy hivatalos levelet, fejléces papírra, megemlítvén, hogy hol lakom. Zis şi făcut, ahogy a román mondja: másnapra lett bankszámlám. Köszönhetően a HR-nek lett hivatalos levelem, kb. másfél napig tartott megírni az öt soros levelet. De jobb később, mint soha, ugyebár...

The next step was to open a bank account. This was more tricky than I expected, in comparison with whatever EU country. The thing is that if you a foreigner you are in one of the groups. The first group lets say is the number 1: people from US, Canada, Australia, Germany, Poland etc.; But I've ended up in the second obviously with my Hungarian passport. The first group can open a bank account only with a passport. The second group needs a proof of residence. This can be usually a bill or your NI number letter. Obviously I had none of them. But thanks to the HR people I've managed to get an official letter saying where I live. Hurray!

Munkaengedélyre nem volt szükségem, mivel magyar papírokkal jöttem. Itt jegyzem meg, hogy hallottam egy román kis csajról, aki nemrégiben volt a cégnél rövid ideig, miután kiderült, hogy nem volt munkaengedélye - és ezt a HR is tudta, csak nem volt tisztában a törvényekkel. Summázva: pár hét után haza lett küldve, és itt a HR tévedett egy nagyot...

Applying for work permit was out of questions since I used my Hungarian status (to be honest I am proud that I hold double nationality). From next year's January Romanians can work without any work permit whatsoever. There was a funny advertisement campaign in the UK against Romanian/Bulgarian nationals invading the country. Gandul replied in a funny way.

A környék tök csendes, ahol jelenleg lakom, madárcsiripelésre ébredtem. Mintegy 15 percre van a munkahelytől, ha odalépek reggel a bringán. Vannak bicikliutak szép számmal, a kocsivezetők gyakran két-három méteres ívben kerülnek ki, és nem megy mindenki lakott területen 120-al, mint otthon. Jó kis változás! A kerekezés nem annyira elfogadott, mint pl. Hollandiában vagy Belgiumban, de azért dicséretes az igyekezetük. Például legtöbb ember a munkahelyen le sem köti a bringáját például. Én azért igen, mert kölcsön bringa Javi-tól, és megígértem, hogy vigyázni fogok rá.

The distance to work is not as much as for example in Holland. There I've biked 30 min, here just 15 min.Usually drivers are keeping the speed limit and are not driving with 120 km/h in a community (like home). There are plenty of bike roads, not much used, which probably explains the nr. of obese people in the British community if you compare it with Swiss, Dutch or Swede. Sitting in the McDonald's, driving your car, and not doing any sort of exercise is your choice people. Living the dream! Right. 

Akkor egy kis érdekesség: Angliában normális az, hogy már péntek délben hazahúzol. Értsd: déli 12-kor hazamehetsz. Lehet, hogy csak nagy cégeknél, ezt még nem tudom. Köszönhetően, gondolom annak, hogy csak heti 37 órát kell dolgozni. Normális esetben ehhez jár évi 25 szabadnap. És hivatalosan van vagy 8 ünnepnap egy évben, ezt nevezik bank holiday-nek. Nem ölik meg magukat, de dolgoznak munkaidőben, és nem egyik kávé a másik után, vagy egyik cigi a másik után.

The working week is 37 hours. Not for everybody, but this explains the policy of getting a short Friday. You can leave at 12 AM if you have no meetings/you have worked enough hours. Normally you'll get 25 holidays. And officially there are 8 bank holidays. You don't have that much stress, but people do work at work. And everybody seems to be busy. Simple, right?

Más: NI. Ez most nem National Instruments, hanem National Insurance Number. Erre mindenkinek szüksége van, aki Nagy Britanniában él/dolgozik. Adófizetéshez, szociális juttatásokhoz, társadalombiztosításhoz. A héten a cégnél voltak olyan kedvesek, és jelentették, hogy új alkalmazottjuk van, kaptak egy papírt, kitöltöttem, és ha minden igaz, két héten belül kapok egy ilyen számot levélben. Lehet személyesen is igényelni, nem nagy dolog.

Another thing worth to mention is the NI number. You'll need it if you are working in Britain. It is a kinda ID for health/social insurances/tax contribution. You can apply directly after having an interview, or simply the company does it for you if they are so nice.

Ahogy kinéz 9 hónapig leszek itt, aztán meglátjuk, hogy miként alakul utána.

It looks like I'll be here for another 9 months. After that, who knows.

Még jelentkezem...
I'll keep you posted...