Megint jelentkezem, kissé túl gyakran az utóbbi időben... :) Na hát akkor vágjunk is bele, remélem nem alszom bele az írásba.
Szarul fotosoppolt panoráma
Csodaszép napunk volt ma, enyhe -5 Celsius fok, napon talán 0 körül. Szóval az idő tökéletes volt a sizéshez. Tegnap megállapodtunk a srácokkal hogy mindenképp kipróbáljuk a kirunai sípályát. Bevallom nem vagyok egy profi, sőt erős kezdőnek sem mondhatom magamat... De sebaj, kiballagtunk mintegy 45 perc alatt a pálya aljához (egyesek busszal mentek - puha pöcsök ) és indult a móka. Hárman (Zi, Chiara, Nagarjuna) akik életükbe nem csúsztak léccel, résztvettek egy gyorstalpalón melyet Philip, a német srác tartott.
Csapatfotó
Na mondom én belevágok. George-al kimentünk a felvonóhoz, ami kiderult hogy egy szimpla T alakú valami amibe meg kell kapaszkodni. A görög annyit rinyált hogy ő el fog esni már itt az elején, a felvonónál. Hát neki nem sikerült, de nekem igen...
Az elsőt még számoltam, de aztán meguntam, és próbáltam minél kevesebbet esni. Hát nem jött össze. A mai napi mérleg: kb. 30 esés, ebből kétszer sikerült beleállni a kerítésbe, ötször ugrottam ( :D ), és szerencsémre senkit sem ütöttem el.
Egy kis extra infó: ha helyi klubtagságod van (300 SEK) ingyen használhatod a pályát. Ma szerencsénk volt, mindenki ingyen bérelt léceket (már persze akinek nem volt), és ingyen is csúsztunk. Imádom néha Svédországot! Néha meg éppen nem, például -35 fokba.
Kétszer szóba álltam a helyiekkel, akiknek kb. a harmadik kérdésük így hangzott "Először sízel életedben?" - hát nem gondoltam hogy ennyire nyilvánvaló volt :))
George meg én feszítünk
Mindenki jól szórakozott, estére mindenki kidőlt és szerintem ma én is korán fogok horkolni.
Akkor mindenkinek szép estét!
