Hogyan (ne) utazzunk az év utolsó napjásn/Flying low cost

Lassan elérkezett a kétezer-tizenhármas év utolsó napja és repülőre kellett ülnöm. Azaz ültem volna ha lett volna mire. Rövid élménybeszámoló következik életem leghosszabb repüléséről.

31.12.2013. 05:00 óra. Csörög a mobilomon a vekker. Krá-krá-krá. Gyors öltözés-mosakodás-pakolás stb. és kiosonok a haverom lakásából. Kint hideg, oltári nagy köd, és egy kis rossz előérzet. Időben vagyok, szerencse látja egy taxis hogy gurítom a szuper kis aranyos 30 fontért becsekkolt mini bőröndömet. Megáll, elkezdünk dumálni: kiderül jogi diplomával taxiskodik a tesója cégében. Aki mellesleg ITs.

05:45 Hív a kedves londoni ismerősöm hogy merre vagyok, mert a gépünk nem Kolozsvárról indul, átszállítanak Marosvásárhelyre. Mondom sietek, 1 perc s ott vagyok. Taxiból ki, 3 métert nem látsz, tipikus kolozsvári ködös téli reggel. Mondom: ebből se lesz lakodalom. Áll odakint pár busz, és egy értelmesnek tűnő fiatalember csekkolja le az utasokat a névsoron. Hogy akkor húzza ki az illetőt ha már felszállt a buszra. Na jó kómásan én is lehuppanok egy ülésre egy fiatalosnak kinéző hölgy mellé. Rövid beszélgetés, ő nem munkát vállalni megy Londonba elsejétől hanem csak a kint dolgozó barátját látogatja meg egy hétre. Családanya, 1 gyerek. Jófej.

06:00 A buszok Nagybánya felé veszik az útjukat, de a letérőnél rátérünk a körgyűrűre. Hogy micsoda? Az a dolog ami eltereli azokat az autósokat akik csak áthajtani akarnak Kolozsváron. Azt hiszem meg kellett várni a 2013-at hogy befejezzék az elkerülőutat. Építik is már vagy 5-6 éve. Lazán. Visszakézből. Mindig álmodtam róla hogy egyszer az életben én is átmegyek rajta. Na most meglett. Kb. 50es tempót tartottuk, kilométerben. Akkora köd volt. Kellett is vagy 2 óra míg odaértünk a hiper-mega-szuper vásárhelyi reptérre.

9:00 Hát volt egy feeling-je az biztos. Sorban állás a sortársakkal. Kellemesen lassú reptéri személyzet. Fanyar, morcos bácsi aki a jegy szkenner automatát helyettesítette. Ja és szereti a hölgyeket, simán rájuk szokott förmedni. Nagyon kellemes modora volt, rám még mintha mosolygott is volna... vagy csak képzeltem?! Legutóbb a határőrök is igencsak morcosak voltak. Most még a bakancsomat sem szedették le velem. Bezzeg a hölgyeket szeretik mezit láb. Kb. minden második nőnemű egyedet zokniban láttam... biztos a sepregetős néni aznapra szabadot kapott...

10:00 Szerencsére átvészeltük az utazást, a csomagleadást, az átvilágítást, az útlevélellenőrzést stb. Már csak egy dolog volt hátra. A boarding. Láttam roma úrnak kinéző egyént akit visszaküldtek kicsit mert nem volt prioritis beszállókártyája. Szerintem ő az angliai helyzetet akarja kihasználni. Ő egyedül fogja elözönleni Angliát. Úgy ahogyan a hírekben is sokan megmondták a brit sajtóban.
De visszatérve: kiterelnek mint a juhokat a betonra, nemhogy egy busz vagy valami, de sehol semmi csak a nagy köd. Kb. 5 méteres látótávolság. Egyszerre csak egy otromba Airbus 320as van előttem. Annyira nem láttál semmit. Mindenki sorban áll a jó kellemes hidegben mert nem engednek fel. Kiderül hogy valami műszaki malőr van. Elvileg valamilyen rendszerprobléma van a köd meg a fagyás miatt. Baromság: jobb helyeken szokták a flap-eket valamilyen kémiai anyaggal öntözni hogy rá ne fagyjon felszállás közbe. Gondolom nekik nem volt Maroson. Ami még valószínűbb az az hogy csak adagolták a maszlagot. És a bejelentést későbbre halasztották miután visszaterelték a csürhét egy melegebb terembe. Lenyel a román sok mindent, de előbb meg is kell rágni. Utána már emészthető. Na szóval, visszavonulás. Majdnem fel is szálltunk. De hát a fránya köd. Gyerekek, szülők, terhesek, fiatalok, öregek, vendégmunkások, cigányok mind vissza. Közben általános vicces kifakadások voltak.
Hivatalosan semmit nem mondanak. Mert ugyebár a felsőbb WizzShit vezetés még 31.-én még javában otthon durmol. Ezért megy a mellészöveg. De legalább kapunk 4 eurós levásárolható papírdarabkákat. Szuper. Szendvicsek, cola, víz, csokik. Bőséges választás. Legalább éhen nem halunk. Közben összeismerkedem a sorstársakkal. Jó fej emberek, jókat nevetünk. Mi vagyunk a vidám sarok. Humorral, és lazasággal sokkal többet lehet érni hasonló helyzetekben... szerintem.

13:00 Közben kiderül hogy ma valószínűleg repülés nem igazán lesz. A köd még mindig áthatolhatatlan, oda van rekedve. A nap melege semmit sem ér ezen a késő decemberi napon... És a pilótának pedig 200 méteres látótávolság kell hogy felemelje a gépet. Tényleg? Nem is tudtam... azt hittem az AutoPilot magától intéz mindent. Automatika ide vagy oda. Van víz, meleg, és jó társaság. Ideális nap.

14:00 Közben kiderül hogy aki önként akarja átrakhatja a jegyét egy másik napra. Sokan visszacsinálják. Egy páran még várunk és múlatjuk az időt.

14:15 Megunjuk, kimegyünk mi is. Hátha okosabbak leszünk. Ma itt biztos nem lesz repülés a köd miatt (súgja a 6. érzékem) Jöttünk, láttunk, visszamentünk című film jut eszembe... Megint át a másik épületbe, szigorúan kíséretben, tessék lássék útlevélvizsgálat, csomag összeszedés. És újra ott vagyunk ahol kezdtük. Az előtérben. Na persze még mindig nem Kolozsváron. Repülésélmény egyenlő zéróval.

14:30 Már én is arra jutok magamban hogy ma akkor itt ragadok, Matyinál majd a bárban lezüllök szilveszterre, és majd valamikor 2. vagy 3. kapok egy helyet visszafele. Bombahír: lesz egy járat a párizsiaknak is meg nekünk is. Kolozsvárról. Juhhééé! Volt ott aztán öröm. De még mielőtt valaki nagyon azt hinné hogy volt valaki értelmes akivel szót lehetett váltani a repülőtér személyzetéből az téved. Na jó, egy fene, volt egy vezető beosztású idősebb hölgy aki az örömhírt mondta el. De más: senki. Nagyjából jól leírja a román társadalom "úgy álljunk a munkához hogy más is odaférjen" jelszavát.

15:00 tolongás a busz körül hogy férj fel mert még csak 2 db. busz van jelen. Román módra. Csak így lehet na. Bocsánat balkániasan...

15:00 Ülünk a buszon. Vegyesen: londoniak, budapestiek, párizsiak. Mind egybe. Ma senkinek sem volt szerencséje. A köd az kérem nem válogat...

16:00 Visszafurikázunk Kolozsvárra. Szép ez a téli hómentes táj.

17:00 Kávézás, szendvicsezés (köszönöm újfent). Csomag leadás, szövegelés, átvilágítás, útlevélvizsgálat (ma már harmadjára). Lehet ez is csak a 3. a 4. előtt?

18:00 javában isszuk a kávés likőrt - Kolozsváron van duty free-s üzlet (Yuppe!). Szendvicsek-víz kombó megint. Köszönjük reptérszemélyzetnek.

20:35 Nagy nehezen béhelyezzük a fenekünket a szép lila wizz air székekbe. Irány London.

Helyi idő szerint 22:00 sorban állás az év utolsó napján Nagy Britanniában. Nem működik az automata útlevélolvasó rendszer. Yuppi. Csak most csak nektek. Romániából érkezőknek.

23:00 Bezuhanás az ágyamba. De jó érzés...

00:00 Koccintás idén elmaradt. De lehet megvolt álmomban. Ki tudja?

14 óra az 14 óra

Job searching (a hindsight)

Finally the time came when I can talk about last year's job searching adventures. It took me some time to get a job in the field. Some numbers first: 60-70 applications in five months; 6 in person interviews; more on phone. In between one PhD application: for ONE position there were approx. 100 applicants, and I've made it to the final four (great right?). Got rejected but was quite some achievement.

There were quite some problems with my applications:

• had little work experience
• my field is very much specialized - space/aerospace engineering + robotics/control/automation/IT
• did a lot of online applications, which were pretty much useless

The positive stuff (why I have had many interviews):

• I did not give up
• I speak several languages, including German
• had a broad experience/education
• a good CV which took many months to fine tune
• and finally got to a conference (self-funded) to meet up with people from my field

Depends were you want to apply, but in the year 2012 and 2013 I have found very difficult to find a job in the space sector. You see, the problem is that today, in Europe, the politicians decide how much money they will allocate to ESA from the annual budget. This money goes into an ESA pot lets call, where every country gets approximately back the same amount. Indirectly, in terms of projects. Till now nothing is new. With the financial crisis in the last years, everybody is pretty much try to get cuts. Where are these cuts done in the first place? In science, education, healthcare etc. Of course it can't be cut the pensions and the budgetary salaries. Of course. So this has a long term effect on the jobs in the space sector. Hiring fresh graduates means that somebody is thinking long term, it is an investment on the people. You need a couple of years of experience to get into the things, especially in the space sector. Miraculously, there are very limited number of jobs out there for people with some experience (1-3 years). Tons of internships at the big companies: a way of doing things is that you'll end up doing a lot of savings if you are a big firm. Hiring cheap labor is not a new idea. Right? So either you try to get an internship at a company, and work yourself in, and hope that there will be a position opening at the right time and place. A lot of ifs here...

Source: PhDcomics

The other option is to pursue a PhD programme. It has its ups and downs: you'll get the experience, but staying in academia was never my sort of thing. I would consider it only when there would be a joint industrial-academic PhD. And anyways, you'll end up searching for a job when you are 30, with hundreds of other people in the same time. The major advantage, is that you'll get a lot of connections in these 3-4 years if you are working with industrial partners. If your aim is to get back to academia (and teach) this is the way to go.

The other option for those who prefer industry, like myself, is to do a Grad programme. ESA has the YGT (Young Grad Programme). Many companies tend to have similar programmes. At ESA, you can stay for a year, after that you will probably not get hired. Cause you need those 5-10 years of experience to get in. Instead you can find a job much easier saying that you have worked for the European Space Agency. At industry you'll end up most probably with a position at the end.

So right now I am somewhere between: I am doing R&D at a big firm. As I have learned recently, there are recruitment freezes across several companies in Europe. So no wonder young people find it difficult to get a job.

Source: 9gag

In China, there is such a though competition for young graduates that some of them having a plastic surgery to increase their chances (source in hungarian).

And the most important lesson learned in 2013 from a job-seeker's perspective: it is all about connections. In my rough estimate 50-70% of the positions in the industry is can be related to "who knows who". Make your homework and keep in touch with old colleagues, classmates, people you've met in conferences etc. You never know when you can help your buddy or you get an offer from your circle.

Some follow up links for those who want to read some useful articles:
No Job Posted...Send Resume Anyway?
Does and don'ts
Crossroads
a sarcastic Hungarian article

Happy job-hunting! And sell yourself, cause you're a piece of meat on the market...