Egy gyors bejegyzés az élet nagy dolgairol (1)

A Maslow-i piramis egyik alappilérét a fiziológiai szükségleteink alkotják. Na persze még senki sem gondolja hogy hova fogok kilyukadni? Ugye? Persze hogy a hasamra.

Komolyra váltva, meggyőződésem hogy mindenki szereti a hasát. A jó ételt s italt. Emberek vagyunk s gyarlók. Pár szót szeretnék szólni a belga konyháról.

Sikerult ebbe is abba is belekostolni. Egyet biztos allithatok: a levesek amik itt vannak hát enyhén szólva is csapnivalóak. Pont. Képzelj el egy összeturmixozott érdekes iz- és képvilágú folyékony trutymót. Na itt azt hivják levesnek, amit én kétlek. Hozzá kell azt is tenni hogy a növényi eredet 100%-os. Sajnos nem mindig tudod megállapitani hogy mit is eszel. Érdekes.

Azt is megemliteném hogy kenyeret nem igazán esznek. Fura. De legalább nem leszel tulsúlyos.

A másik furcsaság hogy a tejet olyan laza 6 hónapra garantálják. Na most kérdem én, abba meg mi a természetes?!

És nem is beszélve az egzotikusabbnál egzotikusabb étel alakitásokról. Mint például: ananászos kolbász, vagy sorolhatnám. Na épp ezen okok miatt, amikor időm teheti, főzök. Megeszek én mindent amúgy, de a hazai az csak hazai marad.

Dizájn múzeum Gentben

Emelem poharam a 20. század alkotásaira...

(érdekesnek mondható padszerűség)

(ha otthon túl sok a könyv, hát hasznosan fel lehet használni)

Egyetemista élet...

Tudvalevő hogy az egyetemista nagyon de nagyon lusta egy állatfajta, úgyhogy amikor bevásárol a közeli bevásárlóközpontba, hazakerekezik vele, fel a bentlakás x-edik emelére(felvonóval persze...), és az lesz az eredménye hogy a szobája felét elfoglalja a bevásárlószekér. Ezek a fránya studentek...

(ez a kolumbiai verzió)

(s akkor a sajátom)

WC

Mivel elég gyakran bulizgatok, heti két-három alkalommal, feltűnt az itteni mellékhelységek furcsasága. Mint tudjuk Belgium a sör hazája, és valahol el kell folynia a fölöslegnek.

Ami szerintem nevetséges, több szórakozóhelyen is pénzt kérnek a mellékhelység használatáért. Nem az a fél euró, de azért mégis.

A másik furcsaság, az a publikus vécék kategória. Vannak. Ez jó. A poén az hogy beállsz, de a vállaid és a nyakad meg a fejed kilátszik. S bámulod az embereket mintha épp könnyitenél magadon. Marha vicces. Képet is fogok publikálni idővel.

Ennyit mára, akkor irány a buli!

Következő hét...

Egy elég érdekes és mozgalmas hét elé nezek, több város is bekerült a határidőnaplómba.

És akkor lássuk a medvét:

- szerda: Leuven, Stella Artois sörgyár látogatás,

- csütörtök: Bruxelles, National Instruments napok,

- szombat: Hasselt, Sensation White party.

Alig várom, fejlemények következnek.

Egy kis humor

Annak ajánlom a következő pár oldalt aki jókat akar nevetni, sőt kockáztatja testi épségét avval hogy a székről leessen. Annyira szét röhögi magát. Ime akkor a humorcsokor:

http://qdb.hu/top100rs

http://fuckyeahgyakorikerdesek.tumblr.com/

István ajánlja: http://www.cracked.com/

U.I.: a szerző nem vállalja a perek költségét, amennyiben arra kerül a sor :))

Mosselfeest

Miután meghívást kaptunk az évente megrendezésre kerülő Kagyló-partira RDK-tól (Robain De Keyser), tudtam meg, hogy most hétvégén tölti születésnapját. Kicsit fura, mert egy napon született ezek szerint a nagyimmal, aki most töltette be 82. életévét (ezúton is gratulálok neki). Meglepő, de a professzor 1951-es születésű. Egyáltalán nem látszik annyinak amennyi, s jó kondiban is van ráadásul, a korához képest.

Szóval ezek után illett ajándékot venni neki. De nem is ez lenne a lényeg, sokkal inkább az, hogy szombaton összeültünk kagyló partira. Kagyló? Ugye érdekesen hangzik? Én már ettem, sajna nincs nem volt jó véleményem róla. De most kifejezetten ízlett.

A meghívottak között ott voltak a munkatársak, volt tanulók, jelenlegi mesteris hallgatók, mi meg persze RDK, és Clara is. Ramóna nem tette tiszteletét, tudniillik összebalhéztak Klárával előző nap. A kolumbiaiak a saját órájuk szerint értek be, ez konkrétan másfél órás késést jelentett. De sebaj, hiszen már hozzászoktunk a spanyolos pontossághoz.

A menü: mossel (kagyló), frietje (szalmakrumpli), bier (sör), ijs (fagylalt). Hozzá sem kell tennem, hogy rendesen bevacsoráztam. Ja persze, nem csak én.

Poénok poénok hátán, az indiai és a kínai kolléga szívatta egymást rendesen, mondhatni már meg szokott tőlük. A parti vége felé odaadtuk az ajándékot RDK-nak. Úgy vettem észre örült neki. Kapott egy kulcsszerű USB memória kártyát meg teás faládikát, angol teával benne, plusz egy üdvözlőlapot, ami mozgatható volt. Egyik pozícióban egy normális béka volt rajta, a második pozícióban egy piros nyelvet mutogató nagy zöld béka. Volt humorérzéke neki.

És íme, egy csoportkép:

Na mégegy amin én is rajta vagyok:

Na akkor China és India is legyen jelen: