Királyok útja

Megint eltűntem majdnem egy hétre a civilizáció adta kényelemből: ezúttal a Lappföldet, Európa egyik legérintetlenebb tájegységét fedeztük fel pár haverral. A neve Királyok útja, bővebb infó itt. A neve semmilyen királyhoz nem köthető, csupán svéd turisztikai marketing fogás még a 19. századból. A teljes út hossza 440 km, ebből mi valamivel több mint 100 km-t teljesítettünk, ami tekintve a felkészültségünket és az időjárást én azt mondom kielégítő volt. Túrasíkkel mentünk végig, volt részünk hóviharban, haragos szelekben, csodálatos napsütésben, egyszóval mindenben! Egy részletesebb úti-beszámoló itt következik.

Szükséges felszerelés, kivéve kaja

Első nap

(Abisko-Abiskojaure)

Vonatra ült a csapat négy tagja: Joel, Bruno (franciák), Michal és én (még volt egy idősebb svéd csávó, Sven de ő feladta második nap után, mondván hogy rossz az idő). Abisko-nál leszállt a csapat és útra keltünk. A kezdet kicsit nehézkes volt. Mert ugye volt a hátizsák meg egy szánkó ami hordozta a plusz kaját meg a sátrat na meg egyéb felszerelést. És kicsit trükkös volt úgy húzni hogy ne csússzon le folyton és akadjon be minden második fába. De egy idő után belelendültünk és meneteltünk a kavargó hóesésben. Az út első része egy folyó mellett vezetett , majd egy befagyott tavon kellett átkelni. Eléggé végeláthatatlan tavacska volt: olyan 5-6 km hosszú. Az elején semmi gond nem akadt, de a vége felé már repedezett a jég alattunk, még ha síztünk is. Az is tetőzte a problémát hogy későn indultunk, és a tavon már sötétedett este 11 után. A trükkös rész az volt hogy 20 méterre voltunk a parttól, de látszott hogy ha egyenesen arra indulunk akkor beszakad a jég alattunk. Mindenesetre nem volt túl kellemes érzés, tudtam mit kellene tenni ez esetben, hisz millió túlélő show-t néztem, de akkor is... Szóval az volt a csel, hogy visszamentünk egy ideig, és ahol jónak ítéltük a jég minőségét ott kijutottunk a partra. Majd sátoroztunk a menedékháztól 200 méterre, aminek a neve Abiskojaure volt. Mert ugyebár még volt egy folyó amit át kellett volna szeljünk, de éjszaka nem vállaltuk be... Szóval éjjel 12-kor sátrat vertünk és mint a bunda úgy aludtunk.
Második nap
(Abiskojaure-Alesjaure)

A tegnapi bemelegítő táv után (12 km) mára kicsit több ígérkezett: mintegy 22 km. Fáradtságos nap volt, többnyire felfelé haladtunk, na meg vízszintesen. Fújt a szél: mintegy 15-20 km/s, havazott, és még néhol hóvihar is fogadott minket.

Háttérben Joel, élőtérben pedig jómagam

A késő délután folyamán elértük a következő menedékházat, ahol eszméletlen luxus fogadott. A helyi vezető valamilyen meleg cukros teás folyadékkal kínált meg ahogy beléptünk. Nagyon jól esett az egész nap gyaloglás után. Kb. 800 m magasan lehettünk. Volt itt minden, szauna, profin felszerelt konyha na meg bolt is. Hogy mik vannak!

A Csipet csapat plusz a menedékház vezetője

Harmadik nap
(Alesjaure-Tjäktja)
Kora reggel többször is arra ébredtem hogy a szél dobigálja a sátrunkat. Kegyetlenül havazott egész éjszaka, és erős, 25 m/s erősségű szél volt. A menedékház mellett vertünk tanyát. Megjegyzendő hogy a sátorhelyért fizetni kellett 130 koronát, ezáltal jogosult lettél használni a közös konyhát na meg a szaunát.

Panoráma

Az eredeti terv az lett volna hogy korán reggel útnak indulunk, de hát 11 óra lett belőle míg mindenki elkészült. Újabb nap, újabb menetelés! Kicsit úgy éreztem magam mint a légiósok a sivatagban. A következő megállóig kb. 15 km lehetett, aminek a neve Tjäktja volt. Hóvihar lepett meg, olyan erős széllel hogy alig lehetett haladni. Annyira megvakultunk hogy néhol a következő póznát sem láthattuk, ami 10 méterre lehetett. Eszméletlen hogy a svédeknél mennyire jól menő ágazat a turisztika! Joelnek például megment botja, és eléggé nehéz bot nélkül menni. Megkérdezte nem e tudnak valamit intézni... hát tudtak, másnapra lett neki majdnem vadi új, hozott valaki motoros szánon csekély 1000 koronáért egy párat.
Délután négyre megérkeztünk a célállomásunkhoz. Jól kiléptünk, semmi különösebb nem történt. Gyorsan bekaptunk valamit ebédre és ketten Michallal tova száguldottunk: el akartuk érni a következő kisebb menedékházat. Az ok egyszerű volt, már elegünk volt a sátorból és nem akartunk fizetni a szállásért. (~300 SEK/nap)
Az utolsó 4 km emelkedett jócskán. Főleg az utolsó 3-400 m volt idegőrlő, kicsit megszenvedtünk. Folyamatosa süppedtünk bele a méteres hóba. Persze látni se lehetett normálisan a hóvihartól. Megörültünk hogy csak mi leszünk a lakók éjszakára. A házikó 4x5 méter lehetett, de kényelmes, meleg és a szél ellen tökéletesen védett. Tüzet csiholtunk nagy nehezen, s örültünk az élet apró dolgainak. Mert csak olyankor lehet igazán értékelni amikor nélkülözik az ember. A tűzzel kicsit megszenvedtünk mert a fa nedves volt, de egy idő után sikerült. Hasítottunk, felvágtuk a fát s mindjárt jobb lett.
Volt asztal, tűzhely és nem aludtunk a földön! Eszményi...

Negyedik nap
(Tjäktja - Sälka)
Ma sikerült tisztázni hogy végül is milyen nap van ma. Nem csoda hisz tulajdonképpen kit is érdekel. Ma reggel csatlakoztak többiek is hozzánk, majd a reggeli teázás és szedelőzködés után útra keltünk. Meglepő módon ma egész nap napfényes szélcsendes idő volt. Többnyire ereszkedtünk, ami így első hallásra könnyűnek hangzik, de szánkóval együtt bonyolultabb volt a kelleténél. Ide oda ráncigál egyfolytában. Mert ugyebár könnyebb és néha gyorsabb, és az eredmény az egyensúlyvesztés. Magyarul seggre esel! De beleszoktunk és haladtunk. Utunk során találkoztunk kutyaszánokkal. Érdekes módon csendesek a kutyák, de amikor útra kelnek a pihenő után valami oltári nagy zajt csapnak. Valószínű nem tetszik nekik a dolog, vagy nem fizetik őket rendesen.

A hegyek elképesztőek: első nap hogy láthattuk őket. A fényképek beszédesebbek.

Michal húzza az igát

Pihenőt tartottunk útközben, és beszereztünk egy egy sört. A másik érdekesség hogy sikerült elvesztenem egy konzervet útközben, de egy aranyos svéd visszaadta. Hát nem kedves egy népség?!

Pár hét múlva bezárnak a menedékházak mert annyi víz keletkezik majd hogy elönti a völgyet.

Kis ebéd útközben a szikrázó napsütésben

A franciáktól érzelmes búcsút veszünk és sok sikert kívánunk nekik: ők haladnak tovább dél felé, mi meg megpróbáljuk elérni Nikkalouktát, ahonnan már buszozni lehet Kirunáig.
Az este folyamán kicsit elbarangoltunk, és megcsodáltuk a tájat, mely nem mindennapi élményt nyújtott. Sikerült lencsevégre kapni egy madarat aminek a neve Kirunnavaara, svédül. Innen kapta a nevét a bányászváros.

Alpesi hófajd

Hosszú expós kép az egyik menedékházban

Ötödik nap
(menedékház-Singi-Kebnekaise hotel - valamilyen kunyhó )
Terv szerint korán reggel útnak indultunk, több mint 30 km várt ránk, még az is lehet hogy 35. Következő ulticélunk Singi lévén. Többnyire ereszkedtünk, hamar el is értünk Singibe, mindössze két óra alatt. Fotózgattunk párat, vizet vettem, s újra a lovak közé csaptunk.

Mini kutyaszán

Ez az útszakasz igen érdekesnek bizonyult. Egész végig völgyben lefelé haladtunk, aminek köszönhetően gyorsan haladtunk, kevés izommunkával. Néha kattogtattunk és megcsodáltuk a természet eme szépségeit.

A táj mint olyan

Egy idő után hátszelet kaptunk, ami még jobban megkönnyítette a haladást. A hó kezdett elfogyni a lábunk alól, de szerencsére a befagyott folyón tudtunk ereszkedni tova. Trükkös és fárasztó kicsit a haladásnak eme formája. Kedves svéd nyugdíjasokkal találkoztunk az utunkon. Kebnekaise hotel volt a következő uticél. Elképesztő hogy micsoda luxus fogadott: vendéglő, bár, még trekking üzlet is volt. Ebédeltünk egy nagyot s kicsit megpihentünk. A nap folyamán még el akartunk érni egy kisebb menedékházat mely lejjebb van a folyó partján.

A völgy

Eddig már megvolt 20 km, még következett kb. 10. Én sílécekkel, Michal gyalog indult neki. Mivel már nagyon untam húzni a szánkót magam után, felpakoltam mindent a zsákomra, és így már sokkal kényelmesebb volt az utazás. Néhol már elolvadt a hó, néhol meg befagyott tavakon keltünk át. Összetalálkozunk egy rénszarvascsordával. Lehettek vagy ötvenen. Próbáltak legelészni meg eszegélni több kevesebb sikerrel.

Nemsoká elértük a menedékházat, ami tényleg nagyon spártai volt. Négy fal és egy tető alkotta, na meg két pad. Legalább valamennyi védelmet nyújtott. Életem leghidegebb éjszakája volt ez, lehetett vagy -3 C fok éjszaka, mert reggelre megfagyott a vizem.

Hatodik nap
(kunyhó - Nikkaloukta - Kiruna)
Kora hajnalban útra keltünk, sikerült kicsit rosszul betájolni magunkat, és máshol aludni mint terveztük. Ennek egyenes eredménye hogy messzebb voltunk Nikkalouktatól mint gondoltuk. Sprinteltünk is hogy elérjük a 9:45 buszt. A következő délután négykor indult volna. Beleadtunk apait anyait és sikerült! A következő probléma hogy nem volt elég pénzünk, de ez is orvosolva lett, a sofőr felengedett ingyen. Imádom néha ezt az országot!

Remélem a kedves olvasónak is alkalma lesz barangolni Lappföldön! Csak ajánlani tudom.


Update: Egy kis nyári kedvcsináló itt meg itt a második rész.

Felfedező út észak-Skandináviában

Minden teljesen spontánul kezdődött múlt héten. Mivel két vizsgán is túlestünk a hét elején, a hétvége kikapcsolódás jegyében telt. Michal (cseh lakótárs) felvetette hogy mi lenne ha kocsit bérelnénk és körbeutaznánk észak-Skandináviát és eljutnánk az Északi-fokhoz. Persze mondom, hajrá. Na akkor itt következzen egy kis élménybeszámoló.

A skandináv félsziget nagyon érdekes és nagyon változatos. Hóvihartól, fjordokig, óriási tavaktól mérhetetlen hosszúságú fenyőerdőig minden megtalálható. Eszméletlen gyönyörűségét talán csak azok tudják igazán értékelni természetkedvelők, s akik soha nem láttak hasonlót.

Lappföld U alakú hegye a háttérben, már már szimbolikus jelentéssel bír

Hamar összejött a csapat: egy nepáli kolléga, Suraj; egy szlovén arc, Michal; na meg egy spanyol ajkú, Victor. Plusz ugyebár mi ketten a lakótársammal.
Pár rövid tény a kirándulásról:

• cél: elérni az északi fokot, Európa legészakibb pontját;
  
• 3 ország érintésével levezettünk a prágai arccal 2000 km-t;
• alvási lehetőségek: CS (couchsurfing), autó és sátor;
• aki az útvonalra kíváncsi annak katt ide.

Nahát, akkor a terv és a megvalósítás leegyszerűsítve így nézett ki: autót bérelni és Kirunából elindulva eljutni Narvikba, majd első nap Tromsøban aludni. Eszméletlen szépségűek a norvég fjordok. Szavakba önteni egyszerűen lehetetlen, meséljenek a képek inkább.

Narvik melletti fjord

Valahol Tromsø és Narvik között

Tromsø valóságos metropolisznak tűnt (Kirunához képest). Első nap meg is szálltunk különböző CouchSzörfösöknél. Sikerült magyarokat is találni a világ eme távoli pontján. De ami még jobban meglepett az egy genti lány megismerése. Ugyanis Gent (Belgium) egyik kedvenc városom, ahol egy feledhetetlen Erasmus szemesztert töltöttem. Szóval volt miről dumálni órák hosszát.
Másnap akkor, több mint 8 óra vezetés után megérkeztünk a várva várt Északi fok közelébe. Megjegyzendő hogy Norvégiában vannak a legprofibb alagutak, egyesek 6-7 km hosszúak, automatikusan záródnak-nyitódnak, sőt van egy ami a tenger alatt halad kilométereken keresztül. A falucska mely városi rangra emelkedett kb. 2500 lakost számlál: Honningsvåg.

A többiek ott maradtak éjszakára, mi pedig Michallal megpróbáltunk eljutni a célunkhoz még aznap este. Sikerült is, annak ellenére hogy elméletben csak turista busszal lehet eljutni, bizonyos időpontokban. Megpróbáltunk sátrat verni a szakadó esőben, a hóban, de hamar rájöttünk hogy a talaj sziklás így esélyünk nincs. Maradt az egyetlen lehetőség: autóban való alvás. Reggelre csodás napfelkeltére ébredtünk:

Napfelkelte

Szerény 30 euróért meg lehet látogatni turista szezonban

Visszafele keresztülhajtottunk Finnországon, és megpróbáltunk olcsón alkoholhoz jutni, hát nem igazán sikerült. Viszont a finn fenyőerdő elképzelhetetlenül végtelen: haladsz 200km-t és látható 4 ház.

Rally út a finneknél

(Na kb. ennyi mára, máskor befejezem a bejegyzést.)

Aurora Borealis

Nahát azt hiszem épp itt az ideje hogy posztoljam pár képemet az északi fényről. Nem mindennapi lehetőség megfigyelni. Látható ha nem felhős az ég és van elegendő nagy sebességű és energiájú részecske melyeket a Nap küld az útjukra.

Neve a római hajnalistennőtől származik: Aurora. Két fajta létezik annak függvényében honnan látható (a borealis jelentése északi, az australis pedig déli). Akit érdekel olvasson utána wikipedián. (http://en.wikipedia.org/wiki/Aurora_borealis)

Északi fény meg stoplámpa, valahol Lappföldön

Ezeket a képeket a narviki (Norvégia) kiruccanásom alkalmával készítettem.

Gyönyörű szinjáték

Valahol a semmi közepén

Csoportkép a SpaceMasteresekkel

(Dorian Tsai képe)

Tschüssiii

Tegnap egész jó kis bulit hoztunk össze Tudniillik egy nagyon kedved barátom felhagy a SpaceMasterrel, és hazarepül Hollandiába. Aminek nem örülök, kicsit sem. Na de hát a döntés az övé, és lehet nem is teszi rosszul.

Minden kontinens képviselteti magát: Ausztráliától Nepálig

Szóval tegnap meglepetéspartit szerveztünk neki a szobatársammal. Nem tört össze csak a vadi új kanapénk, de hát mit számít :) Ha belegondolok, kicsit azért morbid az ötlet: bulit szervezni azért mert elhagy 1 jó barátunk, hát tényleg kicsit az.

Na de a fontos az volt hogy összehoztuk az embereket sulin kívül is, egy jó bulis társaság alakult ki. És aki ismeri a fogalmat, hát annak egy szót mondok: international.

Görög - erdélyi kapcsolat: szeretjük a szívecskés sütit

Kicsit szomorkás a hangulatom mára c. dal jutott eszembe reggel, de kinéztem és a bérelt lakásunk még mindig egybe volt...

Sizés az északi sarktól 2000 km-re

Megint jelentkezem, kissé túl gyakran az utóbbi időben... :) Na hát akkor vágjunk is bele, remélem nem alszom bele az írásba.

Szarul fotosoppolt panoráma

Csodaszép napunk volt ma, enyhe -5 Celsius fok, napon talán 0 körül. Szóval az idő tökéletes volt a sizéshez. Tegnap megállapodtunk a srácokkal hogy mindenképp kipróbáljuk a kirunai sípályát. Bevallom nem vagyok egy profi, sőt erős kezdőnek sem mondhatom magamat... De sebaj, kiballagtunk mintegy 45 perc alatt a pálya aljához (egyesek busszal mentek - puha pöcsök ) és indult a móka. Hárman (Zi, Chiara, Nagarjuna) akik életükbe nem csúsztak léccel, résztvettek egy gyorstalpalón melyet Philip, a német srác tartott.

Csapatfotó

Na mondom én belevágok. George-al kimentünk a felvonóhoz, ami kiderult hogy egy szimpla T alakú valami amibe meg kell kapaszkodni. A görög annyit rinyált hogy ő el fog esni már itt az elején, a felvonónál. Hát neki nem sikerült, de nekem igen...

Az elsőt még számoltam, de aztán meguntam, és próbáltam minél kevesebbet esni. Hát nem jött össze. A mai napi mérleg: kb. 30 esés, ebből kétszer sikerült beleállni a kerítésbe, ötször ugrottam ( :D ), és szerencsémre senkit sem ütöttem el.

Egy kis extra infó: ha helyi klubtagságod van (300 SEK) ingyen használhatod a pályát. Ma szerencsénk volt, mindenki ingyen bérelt léceket (már persze akinek nem volt), és ingyen is csúsztunk. Imádom néha Svédországot! Néha meg éppen nem, például -35 fokba.

Kétszer szóba álltam a helyiekkel, akiknek kb. a harmadik kérdésük így hangzott "Először sízel életedben?" - hát nem gondoltam hogy ennyire nyilvánvaló volt :))

George meg én feszítünk

Mindenki jól szórakozott, estére mindenki kidőlt és szerintem ma én is korán fogok horkolni.
Akkor mindenkinek szép estét!

Kiruna - a semmi közepe

Nemrég, mintegy két hete költöztem Kirunába (Észak-Svédország). Kicsinyke település (kb. 20000 ember lakja), mely a bányájáról hires. És úgynevezett űrmegfigyelőhely.

Folyt. köv.

Csak úgy

Csak úgy is lehet írni. Mert közölni akarsz valamit, mert megakarod osztani, mert egyedül vagy. Mind jó ok.  Nekem van több is.

Lassan jön a karácsony. Mindjárt a nyakunkon van. Nem értem hogy az emberek minek költenek el fölöslegesen pénzt olyan dolgokra amik lehet hogy egyáltalán nem okoznak örömet, csak arra jó hogy azt higgyék tettek valami jót. Na persze. Német példa rá: minden német városban van Weinachstmarkt. Legyen szó kicsi vagy nagy városról. Egyre megy. Kimennek az emberek és isznak egy forralt-bort, meg esznek valami szar mézes tésztát, ami megjegyzem finom. De hát kulturális különbségek. Persze leszámítva a foci drukkereket akik egyfolytában énekelnek a piától a rekedt hangjukon.

Ámbár mindennapok...  visszagondolva ahogy egyik jó ismerősöm jellemezte a jelenlegi helyzetet szép hazánkban: "az értékrendszer a fej tetején áll, a logikát, s gondolkodást rég elásták". Azt hiszem találó mondat... értelmezze ki-ki saját maga.

Csak hogy a szürke hétköznapok sűrűjéből kilássunk szükségünk van álmokra... (gyerekkori, felnőttkori). Ezen kapcsán eszembe jutott valami... 

Mi az élet 4 szakasza (Mikulás szemszögből)?
1. Amikor elhiszed, hogy van Mikulás.
2. Amikor már nem hiszed el, hogy van Mikulás.
3. Amikor te vagy a Mikulás.
4. Amikor úgy nézel ki, mint a Mikulás.

De van egy ötödik is, nemrég mondták el a nagy titkot: amikor már a Mikulás sem segít rajtad....

Szóval így.

Tettel? Már nehezebb... Ahogy gyakran hallom (egy meg nem nevezett személytől), a tettek számítanak igazán. Nem az amit mondasz... vagy szeretnél. Szerintem meg ez nem épp így van. Mindegyik cselekedeted kihat dolgokra. És vice-versa. Magad irányítasz, de akár mások is befolyásolhatnak. És forditva. De ne mélyedjünk nagyon bele, mert még lerekedünk.

Szóval zárójel a zárójelben, bezárva. ({}) Ott maradtam a gondolatommal hogy álmok. Szükséges jó vagy rossz, ki hogy éli meg. Fizikailag szükség van rá, alfa hullámok stb., de sokkal fontosabbá válnak életünk során, pszichológiai a szempontból. Kérdések amiket felteszünk ... hogyan-ok, miért-ek. És legtöbbször nem tudunk rájuk válaszolni.

Kergetjük az álmainkat mert hisszük hogy jobb lesz. Lehet jobb? Persze hogy igen, csak türelem kell hozzá meg kitartás. Amit sajnos fogyó eszköz. És néha belesétálunk a magunk alkotta verembe. Lehet hogy sárosak is leszünk, és alámerülünk ?!

Tegyük fel, van egy gyerekkori álma az embernek. Persze gyerekként sokkal könnyebb. Semmi bajunk, dolgunk. Vigyáznak ránk, tanítanak, szeretnek. Könnyű élet. Gyorsan telik, boldogan. De aztán felnövünk és szembenézünk az élet való realitásával. Pénz, pénz, pénz. Csak idézem Napóleont. A saját háborúnkhoz is kell belőle hogy kergethessük álmainkat. Minden tekintetben, legyen az magánélet, vagy szakma.

Tegyük fel mindig is érdekeltek olyan kérdések: hogy miért lettél, hogy került ide az emberiség, mi célja van a létnek, vannak rajtunk kívül más intelligens lények, és ha igen hol?
Idézek A.-tól:  "bámulom az eget és azon gondolkodom vajon mik lehetnek ezek a fénylő pontok,
mi az? mit keres ott?, mit csinál? , mért van ott?, mit akar?, és mi lesz vele?

Na ja, az emberiség rengeteg kérdésre nem tudja a választ... Nem hogy a saját bolygónkkal kapcsolatban, de még az emberrel saját magával sem vagyunk teljes mértékben tisztában. Szóval kérdések amelyeket felteszünk saját magunknak... legyen szó akár a saját jövőnkről:

mi legyen: család - karrier - tanulás - munka - gyerek - pénz

És dönteni kell, bármennyire nehéz is.  De erről szól a kaland: döntések tömkelegéről. Lenni vagy nem lenni? Elég semmitmondó, lenni kell és dönteni, tenni, menni előre. Lehetőleg kiegyensúlyozottan, mert csak úgy érdemes. Másképp egyik másik rovására megy. Keresni kell szüntelen....

De lassan letészem a lantot, nyugodjék... és zárom soraimat avval a gondolattal, hogy minden kedves olvasónak (határon innen és túl) kívánok egy örömteli karácsonyi ünnepet, szerettei és családja környezetében!