Kalandturak

Igertem egy bemutatot az Alpokrol, es az ottani turazasokrol. Ime. Szerintem a kepek megint tobbet meselnek.

Gyonyoru gleccserto a hatterben

Ez utobbi tura egy napos volt. Atruccantunk 2 munka-tarsammal Ausztriaba, s nekivagtunk a hegyeknek. Nem leven tervunk s celunk, nagyon elveztem. Ehrwald-bol indultunk neki s kijutottunk a Coburgerhuette-hez. (Hutte = menedekhaz+motel+vendeglo egyben) valami 2000m magasan tengerszint folott.

Nem paraszt csak viszi az arut a menedekhazhoz a speci jargany

Csak mentunk/jartunk/masztunk/bandukoltunk. Orakig. Reggel kilenctol este fel nyolcig. S olyan megnyugtato volt. Voltak fekete nehezsegu utak is, volt hogy masznunk kellett acelkotelet fogva, par szaz meter szabadeses a hatunkban. Szoval tehnikas, alomszep elmeny volt. S valami 2500 meteres csucsot is kineztunk magunknak, s sikerult megmasznom! A tobbiek kicsit elpuhultak a vegere. :)

Indiai arc a magasban (elso turaja!)

Wow a kobon!

Egy csucs a sok kozul (ez tehnikasabbnak bizonyult)

Osztrak Alpok

Lefele

Harom szivarvany egyidejuleg, sajna csak 2 latszik

Hat ezen a turan aztan minden volt: napsutes, eso, alpesi muzsikusok, 3as szivarvany, maszas, fekete nehezsegu osvenyek, csodas hegyi tavak, kozuhanas, s sorolhatnam. Ja es gleccsertoban valo furdes: ja es nem mondom meg hogy mekkora hideg volt. :)

Masok mint az otthoni Karpatok, meg ha magasabbak is. A taj megszolalasig hasonlit: gleccsertavak nehol, gyonoyru kilatas a hegyi falvakra, burjanzo novenyzet. stb

Szoval alig varom hogy hazamehessek kicsit. (Statisztika: 2011-ben ket es fel napot toltottam Otthon)

Mai nap

Augusztus 4.

Tegnap volt anyum szülinapja, gratu neki! Azaz aug 3! Sok boldog szuletesnapot meg!

Ma ugy megint jo napom volt. Neha, de csak neha Munchenben kisut a nap. Jo nagy ritkan. Na ezert ereztem ugy hogy iroda utan valahova ki kell menni egy jo nemet sort meginni s elmelkedni az elet esemenyein ... vagy csak ugy.

Szerencsere egy evvel idosebb SpaceMasteresek voltak itt Pragabol (oda igyekszem szeptember vegetol) s sikerult is osszehozni egy kis sorozest. Jol telt, tok vicces csavok, igazi csehek kik nem vetik meg a sort: legyen az nemet avagy cseh. Hehe, mert szeretik amugy a cseh remeket :)

S akkor jo lenne kicsit aktivabba valni a blogolast illetoen. Mert ma rajottem hogy megint csak hanyagoltam. S annyi mindenrol lehet beszelni s megosztani masokkal.
Oldalakat lehetne irni a muncheni eletrol, s annak viszontagsagairol, bulijairol, jelenlegi melomrol, s legfokepp az emberekrol. Mert ugye a penz az jon, megy. A bulik csak eltelnek valahogy, a melo meg megoldodik, neha csak ugy magatol, eszre sem veszed hogy te csinalod.

Beszelek kicsit most ez utobbirol. Komolyan, fingom nem volt az egeszrol hogy mivel foglalkoznak a cegnel, hogy egyaltalan mik lesznek a feladataim stb. De mint minden ez is kialakul. Vilag eletemben mondjuk ugy kinem allhattam/vagy csak kenyszerbol programoztam. Mert ugye bogarak, debugging, stb. szoval kiteped az osszes oszhajszalad, persze csak miutan megoszultel. De rajottem hogy megsem olyan rossz. Elvezem neha, s egeszen belefeledkezek.
Na szoval amit ezek a csavok dolgoznak, hat az egy vevo. Az europai GPS vevoegysege. Na mostmar ez a Galileo nevezetu globalis helymeghatarozo rendszer a kovetkezo evekben lesz eletkepes. Muholdakat fel kell loni, rendszert felallitani, vevoket tesztelni, stb stb stb. Szoval hosszu folyamat. A melo nem unalmas sot: ez a harmadik programozasi nyelv amivel elkinlodok. De mukodnek a dolgok... S ha meg nem ott van a baratunk, google bacsi. Csak turelem kell hozza es tehetseg - tenyleg mindent meg lehet kapni a netten.

Szoval nem rossz: kellemes munkakornyezet, eleg jo/olcso menza kaja, kaveszunet kaveval, no stressz faktor, s ami a legfontosabb rengeteg fiatal. A vilag minden tajarol, de tenyleg: Perutol Pakisztanig, Belgiumtol Hollandiaig, franciak, nemetek, olaszok, gorogok, indiaiak, sot katalanok. Mennyire sok szinu is lehet a vilag, mindig meglepodok.
Augusztusban kezdodott a ramadan, szerintem sokan azt sem tudjak hogy micsoda. A lenyege a megtisztulas, a nappali nem eves es ivas. Na persze a wikipedia osszehord hetet havat rola, hogy miket nem szabad csinalni iszlam letedre, de szerintem fele se igaz (idezek: "Napkeltétől napnyugtáig tartózkodniuk kell az evéstől, ivástól, dohányzástól, a zenehallgatástól, a nemi kapcsolattól, kerülniük kell a dühöt, az erőszakot, az irigységet, a vágyat, a pletykát. ")

Szerintem kicsit durva, foleg a viz kerdes, dehat ok tudjak. Nem erzek ra vagyat hogy az iszlamra atterjek, habar elmegyek egy mecsetbe nemsokara remelem. Megis kertem ra egyik pakisztani haveromat, Osamat.

Telnek a hetek, s eszre sem veszem hogy mennyire gyorsan. Letelt megint 2 honap a nyari praktikambol, s ugy erzem mintha tegnap koltoztem volna ide. Azota rengeteg minden tortent, es tortenni fog. Tul vagyok egy komolyabb kapcsolaton s ilyenek. Utazgattam: voltam Aachenben 2x, otthon - Nagybanyan, Erdelyben, Wurzburgban - az elso SpaceMaster szemeszter helyszinen, turazni az Alpokban, s ilyenek. Szoval mondhatni hogy nem otthon ulok a negy fal kozott s unatkozom.
Tobbek kozott ismeroseimnek bemutatom a varost, s korbekalauzolom oket. Amit erdemes latni az megmutatom, amit nem hat azt majd a kovetkezo alkalommal. Kicsit igazan utanaolvashatnak a tortenelmenek s ilyenek.
Tipikus bajor mentalitas uralja neha a varost, neha meg egyebkent nem. De egy masik bejegyzesben majd korbemegyek a nevezetessegeken.

Miert is jo itt? Hmm, jo kerdes, ha annyira oszinte akarok lenni, egy ket dolgot szivesen valtoztatnek ha tudnek. Peldaul az idojarast, es a bankszamlaegyenlegemet. Sajna egyikre sem tudok magikus erokkel hatni. Viccet felreteve, szerintem egyik legesosebb nyara az eletemnek. Neha mar azt gondolom hogy Belgiumban lakom (avagy Aachenben :P). De megsem: bajerises nemetul karattyolnak az emberek az utcan s latni az Alpokat az irodaablakabol (sajna nem az enyembol).

Amugy ha az itteni tarsasag nem lenne sokkal rosszabb erzesekkel viseltetnek Munchen irant. Nagyon jo fej emberek, kulonbozo nyelvuek, de megis egy nyelvet beszelunk valahogy. S most nem az angolra gondolok. Valahogy az erasmusosok mindig osszetartanak. Valahogy a spaceMasteresek mindig osszetartanak. Valahogy a nyari gyakorlaton levok osszetartanak. S mi a kozos? Hat persze: idegen orszagban elnek honapokig. Rengetegen valoszinuleg ugy gondoljak hogy mekkora nagy buli a kulfold. Az is, neha. Maskor meg nem. Ezt megtapasztalni kell, s nem hetekig, hosszu hosszu honapokig hogy megertse valaki hogy mirol beszelek. Aki megakarja tapasztalni annak csak ajanlani tudom. Aki meg nem, hat az meg lesz elegedve magaval, otthon is. Meselni, szovegelni sajat belso erzesekrol lehet, csak nem mindenki erti meg. Sot. Talan igazan kevesen vannak akik teged mint egyent meg tudnak erteni. S meg is akarnak. Na ezek aztan olyn gyakoriak mint a feher hollo.

Rajottem dolgokra. Megint. Mert ahogy a faterom mondana: "okos ember masok karan tanul, buta a sajat magaen sem". Na mar most ha nem tapasztalsz szegenyebb leszel. S azt tartom hogy minnel tobbet ismersz meg a vilagunkbol, az emberekbol, a nyelvekbol, a tudomanyokbol, stb. annal gazdagabb leszel. S itt dol el hogy hogyan fogsz elni. Kicsinyes elveket fogsz hajhaszni, az lesz fontos hogy milyen felni lesz a limuzinodon vagy komolyabb terveid vannak.
Megfogalmazodott mar bennem regebb, hogy mihez fogok kezdeni a kozeljovoben. Mert ugye van meg egy ev mesterim, Pragaban. Na s utana? Merre fele vegyem az iranyt? Haza, Erdelybe? Kulfold? - s mely orszag akkor. Munka? Hol s milyen? Phd ?! - hat biztos nem... nem fogok 3-4 evet meg az eletembol az egyetemen tolteni. Vannak hasznosabb dolgok is az eletben. Szoval a dolog lenyege: Nem tudom mihez kezdek magammal a jovoben. Mindenkepp melozni kellene 2-3 evet. S utana? Arra mar megvan a terv: korbeutazni a vilagot. Na nem repulovel s turisztikai bullshitet. Nem. Lazan honapok alatt, lehet 1 evbe is bele fog telni, de meglatogatni baratokat, ismerosoket vilagszerte. Megismerni a kulturakat, s couchsurfingezni, s stoppolni. Egyszoval teskozelbol tapasztalni.

Igazan erdekes hogy mi emberek mennyire fuggunk a nyelvtol. Kepzeljunk csak el egy vilagot melyben a nyelv nem letezne. 0 kommunikacio, 0 tanulasi keszseg, 0 tolerancia egymas irant. Egyszoval allatok maradnank. S hip-hop kialakult a nyelv valamikor 2-300000 eve. Azota a homo sapiens fejlodesnek indult, fejleszt, ugy a tudomanyban mint az eletviteleben. Egyszoval jobba lett az eletunk. Nagyon ajanlom ezzel kapcsolatban a kovetkezo videot. Kicsit enyhen szolva szajbaragos, de remelem atjon a mondanivaloja ;)

Mas: eldontottem hogy rendszeresebben fogok irni. Jobb irni neha. Telnek a napok s hetek, s emberek mennek ferjhez s hazasodnak. Hm, lehet ok csinaljak jol nem tudom. Majd elvalik. Ami ma ezzel kapcsolatban megragadt az egy mondas: "Nincs boldog hazassag, csak felelemben eltoltott hazzassag." - mindenki ertse ahogy jonak latja.

Na azt hiszem mara ennyi: remelem mindenkinek elmenyekben gazdag hetvegeje lesz, s az eso nem huzza keresztul a szamitasainkat!

Au revoir!

München, augusztus 4., 2010

New life

Kicsit megint lekestem a blogolassal. Sebaj. Ugysem kovetik sokan.

Szoval, megint egy masik orszagban vagyok, egy masik varosban. Munchenben. Vilagvarosnak mondjak, " bajororszag " fovarosa. Tok jo hely, igy Kiruna utan.

Nemreg, azaz junius elejen koltoztem, tobb mint 2500 km vonatozas utan.
Kicsit untam hogy uj helyen vagyok... Sokan bele se gondolnak de gyakran nem kezenfekvo... Sot, epp az ellentete. Hogy mire gondolok? Hat igen: uj kornyezet -> tehat meg kell szokni, fel kell terkepezni. Uj munkahely -> elegge paraztam az elejen. Uj baratokra szert tenni -> szerencsere jottek regiek, es lettek ujak. Uj elet egyszoval. Akit erdekelnek a mindennapi nehezsegek, az majd a kovetkezo blogbejegyzesemet olvassa, ha lesz olyan.

Elegge meg kell meg szoknom a jelenlegi helyzetet... Tobb minden valtozott az eletemben, nem csak a fentiekben felsoroltak. Stabilitas, na ez odalett.
Jo lenne tudni hogy miert is tortennek bizonyos dolgok. Ma egy haverom azt uzente Nepalbol hogy minden okkal tortenik. Na persze tudom en, csak nem mindig meggyozo, es nem mindig tudom ertekelni. Optimista ember letemre most kicsit maskepp latom a vilagot. De el fog mulni valoszinuleg.

Masrol: kirandulgattam az utobbi hetvegeken, mert ugye mar beleptem en is a felnott emberek vilagaba - dolgozom.

Feldobtam par kepet: http://www.flickr.com/photos/rob_marc2003/

Meg tobb talalhato a facebook oldalomon. Mert ugye ha nincs FB-od akkor nem letezel. Szoval csak hajra.

Hegyet masztam, varost neztem, s ilyenek. Ez volt a "fun part".

Amire rajottem az utobbi idoben hogy semmi sem allando. A vilag az emberek benne folyton valtoznak. Azt hiszed hogy ismered/kiismered magad a vilagban es amugy, de rajossz, a nagy feneket... Ez lehet a felnottek vilaga. Hat koszonom, nem kerek belole... jobb lenne gyerekkent. Nem?

Királyok útja

Megint eltűntem majdnem egy hétre a civilizáció adta kényelemből: ezúttal a Lappföldet, Európa egyik legérintetlenebb tájegységét fedeztük fel pár haverral. A neve Királyok útja, bővebb infó itt. A neve semmilyen királyhoz nem köthető, csupán svéd turisztikai marketing fogás még a 19. századból. A teljes út hossza 440 km, ebből mi valamivel több mint 100 km-t teljesítettünk, ami tekintve a felkészültségünket és az időjárást én azt mondom kielégítő volt. Túrasíkkel mentünk végig, volt részünk hóviharban, haragos szelekben, csodálatos napsütésben, egyszóval mindenben! Egy részletesebb úti-beszámoló itt következik.

Szükséges felszerelés, kivéve kaja

Első nap

(Abisko-Abiskojaure)

Vonatra ült a csapat négy tagja: Joel, Bruno (franciák), Michal és én (még volt egy idősebb svéd csávó, Sven de ő feladta második nap után, mondván hogy rossz az idő). Abisko-nál leszállt a csapat és útra keltünk. A kezdet kicsit nehézkes volt. Mert ugye volt a hátizsák meg egy szánkó ami hordozta a plusz kaját meg a sátrat na meg egyéb felszerelést. És kicsit trükkös volt úgy húzni hogy ne csússzon le folyton és akadjon be minden második fába. De egy idő után belelendültünk és meneteltünk a kavargó hóesésben. Az út első része egy folyó mellett vezetett , majd egy befagyott tavon kellett átkelni. Eléggé végeláthatatlan tavacska volt: olyan 5-6 km hosszú. Az elején semmi gond nem akadt, de a vége felé már repedezett a jég alattunk, még ha síztünk is. Az is tetőzte a problémát hogy későn indultunk, és a tavon már sötétedett este 11 után. A trükkös rész az volt hogy 20 méterre voltunk a parttól, de látszott hogy ha egyenesen arra indulunk akkor beszakad a jég alattunk. Mindenesetre nem volt túl kellemes érzés, tudtam mit kellene tenni ez esetben, hisz millió túlélő show-t néztem, de akkor is... Szóval az volt a csel, hogy visszamentünk egy ideig, és ahol jónak ítéltük a jég minőségét ott kijutottunk a partra. Majd sátoroztunk a menedékháztól 200 méterre, aminek a neve Abiskojaure volt. Mert ugyebár még volt egy folyó amit át kellett volna szeljünk, de éjszaka nem vállaltuk be... Szóval éjjel 12-kor sátrat vertünk és mint a bunda úgy aludtunk.
Második nap
(Abiskojaure-Alesjaure)

A tegnapi bemelegítő táv után (12 km) mára kicsit több ígérkezett: mintegy 22 km. Fáradtságos nap volt, többnyire felfelé haladtunk, na meg vízszintesen. Fújt a szél: mintegy 15-20 km/s, havazott, és még néhol hóvihar is fogadott minket.

Háttérben Joel, élőtérben pedig jómagam

A késő délután folyamán elértük a következő menedékházat, ahol eszméletlen luxus fogadott. A helyi vezető valamilyen meleg cukros teás folyadékkal kínált meg ahogy beléptünk. Nagyon jól esett az egész nap gyaloglás után. Kb. 800 m magasan lehettünk. Volt itt minden, szauna, profin felszerelt konyha na meg bolt is. Hogy mik vannak!

A Csipet csapat plusz a menedékház vezetője

Harmadik nap
(Alesjaure-Tjäktja)
Kora reggel többször is arra ébredtem hogy a szél dobigálja a sátrunkat. Kegyetlenül havazott egész éjszaka, és erős, 25 m/s erősségű szél volt. A menedékház mellett vertünk tanyát. Megjegyzendő hogy a sátorhelyért fizetni kellett 130 koronát, ezáltal jogosult lettél használni a közös konyhát na meg a szaunát.

Panoráma

Az eredeti terv az lett volna hogy korán reggel útnak indulunk, de hát 11 óra lett belőle míg mindenki elkészült. Újabb nap, újabb menetelés! Kicsit úgy éreztem magam mint a légiósok a sivatagban. A következő megállóig kb. 15 km lehetett, aminek a neve Tjäktja volt. Hóvihar lepett meg, olyan erős széllel hogy alig lehetett haladni. Annyira megvakultunk hogy néhol a következő póznát sem láthattuk, ami 10 méterre lehetett. Eszméletlen hogy a svédeknél mennyire jól menő ágazat a turisztika! Joelnek például megment botja, és eléggé nehéz bot nélkül menni. Megkérdezte nem e tudnak valamit intézni... hát tudtak, másnapra lett neki majdnem vadi új, hozott valaki motoros szánon csekély 1000 koronáért egy párat.
Délután négyre megérkeztünk a célállomásunkhoz. Jól kiléptünk, semmi különösebb nem történt. Gyorsan bekaptunk valamit ebédre és ketten Michallal tova száguldottunk: el akartuk érni a következő kisebb menedékházat. Az ok egyszerű volt, már elegünk volt a sátorból és nem akartunk fizetni a szállásért. (~300 SEK/nap)
Az utolsó 4 km emelkedett jócskán. Főleg az utolsó 3-400 m volt idegőrlő, kicsit megszenvedtünk. Folyamatosa süppedtünk bele a méteres hóba. Persze látni se lehetett normálisan a hóvihartól. Megörültünk hogy csak mi leszünk a lakók éjszakára. A házikó 4x5 méter lehetett, de kényelmes, meleg és a szél ellen tökéletesen védett. Tüzet csiholtunk nagy nehezen, s örültünk az élet apró dolgainak. Mert csak olyankor lehet igazán értékelni amikor nélkülözik az ember. A tűzzel kicsit megszenvedtünk mert a fa nedves volt, de egy idő után sikerült. Hasítottunk, felvágtuk a fát s mindjárt jobb lett.
Volt asztal, tűzhely és nem aludtunk a földön! Eszményi...

Negyedik nap
(Tjäktja - Sälka)
Ma sikerült tisztázni hogy végül is milyen nap van ma. Nem csoda hisz tulajdonképpen kit is érdekel. Ma reggel csatlakoztak többiek is hozzánk, majd a reggeli teázás és szedelőzködés után útra keltünk. Meglepő módon ma egész nap napfényes szélcsendes idő volt. Többnyire ereszkedtünk, ami így első hallásra könnyűnek hangzik, de szánkóval együtt bonyolultabb volt a kelleténél. Ide oda ráncigál egyfolytában. Mert ugyebár könnyebb és néha gyorsabb, és az eredmény az egyensúlyvesztés. Magyarul seggre esel! De beleszoktunk és haladtunk. Utunk során találkoztunk kutyaszánokkal. Érdekes módon csendesek a kutyák, de amikor útra kelnek a pihenő után valami oltári nagy zajt csapnak. Valószínű nem tetszik nekik a dolog, vagy nem fizetik őket rendesen.

A hegyek elképesztőek: első nap hogy láthattuk őket. A fényképek beszédesebbek.

Michal húzza az igát

Pihenőt tartottunk útközben, és beszereztünk egy egy sört. A másik érdekesség hogy sikerült elvesztenem egy konzervet útközben, de egy aranyos svéd visszaadta. Hát nem kedves egy népség?!

Pár hét múlva bezárnak a menedékházak mert annyi víz keletkezik majd hogy elönti a völgyet.

Kis ebéd útközben a szikrázó napsütésben

A franciáktól érzelmes búcsút veszünk és sok sikert kívánunk nekik: ők haladnak tovább dél felé, mi meg megpróbáljuk elérni Nikkalouktát, ahonnan már buszozni lehet Kirunáig.
Az este folyamán kicsit elbarangoltunk, és megcsodáltuk a tájat, mely nem mindennapi élményt nyújtott. Sikerült lencsevégre kapni egy madarat aminek a neve Kirunnavaara, svédül. Innen kapta a nevét a bányászváros.

Alpesi hófajd

Hosszú expós kép az egyik menedékházban

Ötödik nap
(menedékház-Singi-Kebnekaise hotel - valamilyen kunyhó )
Terv szerint korán reggel útnak indultunk, több mint 30 km várt ránk, még az is lehet hogy 35. Következő ulticélunk Singi lévén. Többnyire ereszkedtünk, hamar el is értünk Singibe, mindössze két óra alatt. Fotózgattunk párat, vizet vettem, s újra a lovak közé csaptunk.

Mini kutyaszán

Ez az útszakasz igen érdekesnek bizonyult. Egész végig völgyben lefelé haladtunk, aminek köszönhetően gyorsan haladtunk, kevés izommunkával. Néha kattogtattunk és megcsodáltuk a természet eme szépségeit.

A táj mint olyan

Egy idő után hátszelet kaptunk, ami még jobban megkönnyítette a haladást. A hó kezdett elfogyni a lábunk alól, de szerencsére a befagyott folyón tudtunk ereszkedni tova. Trükkös és fárasztó kicsit a haladásnak eme formája. Kedves svéd nyugdíjasokkal találkoztunk az utunkon. Kebnekaise hotel volt a következő uticél. Elképesztő hogy micsoda luxus fogadott: vendéglő, bár, még trekking üzlet is volt. Ebédeltünk egy nagyot s kicsit megpihentünk. A nap folyamán még el akartunk érni egy kisebb menedékházat mely lejjebb van a folyó partján.

A völgy

Eddig már megvolt 20 km, még következett kb. 10. Én sílécekkel, Michal gyalog indult neki. Mivel már nagyon untam húzni a szánkót magam után, felpakoltam mindent a zsákomra, és így már sokkal kényelmesebb volt az utazás. Néhol már elolvadt a hó, néhol meg befagyott tavakon keltünk át. Összetalálkozunk egy rénszarvascsordával. Lehettek vagy ötvenen. Próbáltak legelészni meg eszegélni több kevesebb sikerrel.

Nemsoká elértük a menedékházat, ami tényleg nagyon spártai volt. Négy fal és egy tető alkotta, na meg két pad. Legalább valamennyi védelmet nyújtott. Életem leghidegebb éjszakája volt ez, lehetett vagy -3 C fok éjszaka, mert reggelre megfagyott a vizem.

Hatodik nap
(kunyhó - Nikkaloukta - Kiruna)
Kora hajnalban útra keltünk, sikerült kicsit rosszul betájolni magunkat, és máshol aludni mint terveztük. Ennek egyenes eredménye hogy messzebb voltunk Nikkalouktatól mint gondoltuk. Sprinteltünk is hogy elérjük a 9:45 buszt. A következő délután négykor indult volna. Beleadtunk apait anyait és sikerült! A következő probléma hogy nem volt elég pénzünk, de ez is orvosolva lett, a sofőr felengedett ingyen. Imádom néha ezt az országot!

Remélem a kedves olvasónak is alkalma lesz barangolni Lappföldön! Csak ajánlani tudom.


Update: Egy kis nyári kedvcsináló itt meg itt a második rész.

Felfedező út észak-Skandináviában

Minden teljesen spontánul kezdődött múlt héten. Mivel két vizsgán is túlestünk a hét elején, a hétvége kikapcsolódás jegyében telt. Michal (cseh lakótárs) felvetette hogy mi lenne ha kocsit bérelnénk és körbeutaznánk észak-Skandináviát és eljutnánk az Északi-fokhoz. Persze mondom, hajrá. Na akkor itt következzen egy kis élménybeszámoló.

A skandináv félsziget nagyon érdekes és nagyon változatos. Hóvihartól, fjordokig, óriási tavaktól mérhetetlen hosszúságú fenyőerdőig minden megtalálható. Eszméletlen gyönyörűségét talán csak azok tudják igazán értékelni természetkedvelők, s akik soha nem láttak hasonlót.

Lappföld U alakú hegye a háttérben, már már szimbolikus jelentéssel bír

Hamar összejött a csapat: egy nepáli kolléga, Suraj; egy szlovén arc, Michal; na meg egy spanyol ajkú, Victor. Plusz ugyebár mi ketten a lakótársammal.
Pár rövid tény a kirándulásról:

• cél: elérni az északi fokot, Európa legészakibb pontját;
  
• 3 ország érintésével levezettünk a prágai arccal 2000 km-t;
• alvási lehetőségek: CS (couchsurfing), autó és sátor;
• aki az útvonalra kíváncsi annak katt ide.

Nahát, akkor a terv és a megvalósítás leegyszerűsítve így nézett ki: autót bérelni és Kirunából elindulva eljutni Narvikba, majd első nap Tromsøban aludni. Eszméletlen szépségűek a norvég fjordok. Szavakba önteni egyszerűen lehetetlen, meséljenek a képek inkább.

Narvik melletti fjord

Valahol Tromsø és Narvik között

Tromsø valóságos metropolisznak tűnt (Kirunához képest). Első nap meg is szálltunk különböző CouchSzörfösöknél. Sikerült magyarokat is találni a világ eme távoli pontján. De ami még jobban meglepett az egy genti lány megismerése. Ugyanis Gent (Belgium) egyik kedvenc városom, ahol egy feledhetetlen Erasmus szemesztert töltöttem. Szóval volt miről dumálni órák hosszát.
Másnap akkor, több mint 8 óra vezetés után megérkeztünk a várva várt Északi fok közelébe. Megjegyzendő hogy Norvégiában vannak a legprofibb alagutak, egyesek 6-7 km hosszúak, automatikusan záródnak-nyitódnak, sőt van egy ami a tenger alatt halad kilométereken keresztül. A falucska mely városi rangra emelkedett kb. 2500 lakost számlál: Honningsvåg.

A többiek ott maradtak éjszakára, mi pedig Michallal megpróbáltunk eljutni a célunkhoz még aznap este. Sikerült is, annak ellenére hogy elméletben csak turista busszal lehet eljutni, bizonyos időpontokban. Megpróbáltunk sátrat verni a szakadó esőben, a hóban, de hamar rájöttünk hogy a talaj sziklás így esélyünk nincs. Maradt az egyetlen lehetőség: autóban való alvás. Reggelre csodás napfelkeltére ébredtünk:

Napfelkelte

Szerény 30 euróért meg lehet látogatni turista szezonban

Visszafele keresztülhajtottunk Finnországon, és megpróbáltunk olcsón alkoholhoz jutni, hát nem igazán sikerült. Viszont a finn fenyőerdő elképzelhetetlenül végtelen: haladsz 200km-t és látható 4 ház.

Rally út a finneknél

(Na kb. ennyi mára, máskor befejezem a bejegyzést.)

Aurora Borealis

Nahát azt hiszem épp itt az ideje hogy posztoljam pár képemet az északi fényről. Nem mindennapi lehetőség megfigyelni. Látható ha nem felhős az ég és van elegendő nagy sebességű és energiájú részecske melyeket a Nap küld az útjukra.

Neve a római hajnalistennőtől származik: Aurora. Két fajta létezik annak függvényében honnan látható (a borealis jelentése északi, az australis pedig déli). Akit érdekel olvasson utána wikipedián. (http://en.wikipedia.org/wiki/Aurora_borealis)

Északi fény meg stoplámpa, valahol Lappföldön

Ezeket a képeket a narviki (Norvégia) kiruccanásom alkalmával készítettem.

Gyönyörű szinjáték

Valahol a semmi közepén

Csoportkép a SpaceMasteresekkel

(Dorian Tsai képe)

Tschüssiii

Tegnap egész jó kis bulit hoztunk össze Tudniillik egy nagyon kedved barátom felhagy a SpaceMasterrel, és hazarepül Hollandiába. Aminek nem örülök, kicsit sem. Na de hát a döntés az övé, és lehet nem is teszi rosszul.

Minden kontinens képviselteti magát: Ausztráliától Nepálig

Szóval tegnap meglepetéspartit szerveztünk neki a szobatársammal. Nem tört össze csak a vadi új kanapénk, de hát mit számít :) Ha belegondolok, kicsit azért morbid az ötlet: bulit szervezni azért mert elhagy 1 jó barátunk, hát tényleg kicsit az.

Na de a fontos az volt hogy összehoztuk az embereket sulin kívül is, egy jó bulis társaság alakult ki. És aki ismeri a fogalmat, hát annak egy szót mondok: international.

Görög - erdélyi kapcsolat: szeretjük a szívecskés sütit

Kicsit szomorkás a hangulatom mára c. dal jutott eszembe reggel, de kinéztem és a bérelt lakásunk még mindig egybe volt...