Egészséges életmód / Healthy lifestyle

Egy tőmondat erejéig: utóbbi időben megint annyira lefoglaltam magam, hogy a blogomra nem jutott már időm. Talán a következő bejegyzés választ ad arra a kérdésre is hogy mivel is töltöm a napjaimat.

Short update: indeed, I was ignoring my blog in the last couple of weeks. Simply I did not have the time to write. Here is the WHY. I hope you'll enjoy.

Nem hiszem hogy sokan megkérdőjelezik a sportolás jótékony hatását: koordinációs képességünk fejlődik, kialakulhat egy csapatszellem, energikusak maradunk, kikapcsoljuk az agyunkat, magunkra koncentrálhatunk, zsírt égetünk, és nem utolsó sorban használjuk az izomzatunkat amivel az evolúció ajándékozott meg. És folytathatnám. Persze érhetnek negatív hatások: főleg sérülések formájában. Ez néha elkerülhetetlen. De ahogy a mondás is tartja: "Ép testben ép lélek." Én például ennek vagyok a híve. Rengeteg sportot kipróbáltam életem során, és mai napig is nagyon sokat űzök hobbi szinten. Élek halok a téli sportokért, legfőképpen a sízésért annak ellenére hogy csak 23 éves koromban tanultam meg úgy igazán sízni.

I don't think that many people will argue with me when I say, sports in general, has a lot of benefits: hands/feet coordination improvement, team spirit, living an energized life, turn off our brains, concentrate on ourselves, also we burn calories, while using our muscular system. And I could carry on. Of course nothing comes for free. We need to pay the price in forms of injuries. But taking a bit more care, and having a better focus we can minimize this factor. Mens sana in corpore sano. (A sound mind in a healthy body - from Latin). I do believe in this. I've tried many sports during my life (not that I would consider myself old, nor wise), and I actively practice many of them even today. Not professionally. Of course. I do love winter sports, especially skiing, although I've been learning it at the age of 23 at the one of the most remote places in Europe (Kiruna, North of Sweden).

Valahol Ausztriában egy éve / Somewhere in Austria a year ago (2013)

Jelenleg aktívan focizok, kosarazok, aikidozom, szaladok, terembe járok, naponta biciklizem, mászok, úszok. Ez kicsit így soknak tűnhet elsőre... Még mielőtt bárki is azt hinné hogy ezt most akkor havonta gyakorlom, hát nem. Hetente. Van időm rá, és nem egy nagy befektetés.

Currently I am actively playing football, basketball. I am jogging, going to the gym, biking, climbing, swimming. Sounds like I do this monthly. Well, not really, I do all this weekly. I do have the time for it, and it is not a big investment. 

Akkor egy kicsit részletesebben. Ugyebár kb. 5 km-re lakom a munkahelyemtől. Esőben, szélben, napsütésben, záporban, szitáló ködben tekerek. Azért, mert imádok tekerni, kicsi korom óta. És buszjegyet lehet spórolni persze mellékesen. Nem mértem, de szerintem úgy 250-300 km-t tekerek egy hónapban ahelyett hogy tömegközlekednék. Tehát ez ingyen van.

So lets take it a bit in detail. I bike everyday to the company and back, roughly 10 km. In rain, drizzle, cold, wet, sunny weather. Night and day. I love it. I loved it since I was young. You are greener, more eco-friendly, saving money while commuting. I did not measure, but I would say I bike roughly 250-300 km a month. That's for free. 

Stevenage-ben süt a nap

A terem és az úszásbérlet havi 25 font. Annyiszor megyek ahányszor akarok. Kb. heti egy úszás fér bele, és egy edzés a teremben. Rájöttem hogy ebéd időben sokkal kevesebben pancsolnak a medencében. Előtte mindig délután 6-7 fele csobbantam az összes középkorú, túlsúlyos, angol hölggyel együtt akik azért járnak uszodába hogy beszélgessenek. Fúj... Egyszerűen nem volt hely. És egyfolytában neki ütődtem valakinek. Elég jól felszerelt városi uszodájuk van ahhoz képest hogy egy nyolcvanezres városka. Ja és egy időben legalább 4 baywatch lesi az embereket. Első a biztonság ugyebár. Béka, hátrabéka, hát és gyors. Pillangózni még mindig nem tudok normálisan.

Gym and swimming monthly fee is about 25 £. I go whenever I want. Although I am limited in time. So I am going usually Monday's in the gym and  Tuesdays swimming (or conversely). I usually went to the swimming pool in the afternoon. When all the people are going, so you don't have the space to swim, and it was really annoying. So I've decided to switch strategy and go in the lunch brake instead. Great idea in the end. As health and safety is number one in the UK, 4 lifeguards are watching all the time in the pool. I swim usually 1 hour continuously.

Az edzőterem is eléggé jól felszerelt. Kapsz egy kódot, és mindegyik gépen bejelentkezhetsz a fiókodba. Regisztrálja egy központi szerver hogy mit mennyit és hányszor. Tv-t is lehet nézni a futópadon. Így statisztikát vezethet az ember hogy ma mennyi súlyt emelt vagy hány percet/km-t szaladt. Ami nem tetszik: az angolok maguknak való emberek legalábbis a kisvárosiak. Mindenki fülében ott az mp3-as lejátszó vagy telefon, és senkihez sem szólnak. Hát igen, ez is része a kultúrsokknak.

The gym is also quite in a good shape as well. You get an ID number, and the machines are linked to a central server which logs your exercises for you. This way you can check how many minutes did you spent on cardiovascular machines or how much weight was lifted during the workout. I don't really like that people are so closed: everybody has music in the ears and there are practically no conversations. Another culture shock.

Aikido: 2 év után újra bekerült az életembe (szerdánként). Szeretem mert megnyugtat, ellazít és az OTT-ra, a MOST-ra koncentrálhatok . Mellékesen megjegyzem, hogy én csak jó fej aikidósokkal találkoztam. Hamar befogadtak és nagyon kedvesen bántak velem. Éves biztosítás 25 font. Nyolc alkalom 40 font. Váltásképp most Iwama stílusban nyomjuk. Előtte 3 évig Kolozsváron az Aikikai-t. Németországban és Prágában is aikidoztam.

After two years I started to practice aikido once again. This time the Iwama style. Before that in Cluj I was part of the aikikai group. I've also tried a few times in Germany, and Prague. At the club the people were welcoming, quite in a positive way, everybody was friendly and helpful. I enjoy it a lot! It is 40 quid for 8 sessions. Not expensive compared to London, where a session can be 12 £.

A focizás az heti egy alkalom, csütörtökönként. Kosarazás rögtön utána, egy közeli városkában. Mindkettő olcsó (foci 5 font, kosár 2-3 font egy-egy alkalom). A foci néha durva, de vigyázunk egymásra. Senki sem káromkodik. Meglepően nyugodtak a pályán. A maximum ami elhagyja az ajkukat hogy ˝Unlucky (szerencsétlen)˝. Elég jó a szint, én is fejlődőképesnek mutatkozom. Jó a csapatjáték. A kosár mar nagyon hiányzott. Meg is látszott az első pár edzésen hogy régóta nem kosaraztam. Kicsit berozsdásodtam. Meg van egy csomó idióta akiknek halvány lilájuk nincs arról hogy mi a kosárlabda. De hát jó pap is holtig tanul. Múltkor azt hittem lefejelek valakit: levegőben elkapott egy barom és rosszul estem (csukló, könyök, hát). Hát rendesen csitítottak is a csapattársak. A foci és kosár okozza a legtöbb sérülést, mert itt van egy kis adrenalin.

Basketball and football on Thursdays (2£ respectively 5£). Mostly with people from the aerospace industry. Football is quite rough sometimes, but we try to take care. Nobody swears, the biggest one is "Unlucky". Quite a gentlemen team here. At basketball the level is a bit low sometimes, and I still need to practice and practice. Feeling this gap of 3-4 years in basketball. I was hardly successful in the first game. But getting there slowly. Injuries happen, as usual, because there is some adrenalin. I love it!

Mászás: egy-két hetente lejárunk a srácokkal Londonba. A bouldering-et gyakoroljuk. Kezdőknek: fedett teremben, műfalakon gyakorolsz. Különböző színű és nehézségű kapaszkodók állnak ki a falból. Technikás mászás, biztosítás nélkül alacsony magasságokig. Vastag matrac van alattad, nyugodtan hátra lehet esni 2-4 méter magasságból. Egyszeri alkalom 10 font.

Climbing: occasionally in London. I do mostly bouldering. Here is what it looks like. One session is 10£. You can stay as long as you have the power.

The Arch mászó klub, Londonban

Mibe kerül ez nekem? Olyan kb. havi 100 font. Ha belegondolsz ez nem pénz. Legalább is hosszú távon nem: ha azt nézed hogy mennyit költ az egészségügy a fejlett nyugati társadalmakban az elhízott betegekre. Rengeteget. Nem azt mondom hogy a rákos daganatokat meg lehet előzni. Nem. De a pozitív hozzá állás, a sportszeretet nevelés kérdése, mely elősegít egy kiegyensúlyozottabb élet elérésében.

How much does this cost? Monthly around 100 quid. Not a huge investment when it comes to your health I think. I enjoy everything, otherwise I would not do it. I think sports should be part of your life. Even if you are a 9-5 office clerk. We are built in a way to use our muscles. Enjoy the time while you are moving!!!

Hogyan (ne) utazzunk az év utolsó napjásn/Flying low cost

Lassan elérkezett a kétezer-tizenhármas év utolsó napja és repülőre kellett ülnöm. Azaz ültem volna ha lett volna mire. Rövid élménybeszámoló következik életem leghosszabb repüléséről.

31.12.2013. 05:00 óra. Csörög a mobilomon a vekker. Krá-krá-krá. Gyors öltözés-mosakodás-pakolás stb. és kiosonok a haverom lakásából. Kint hideg, oltári nagy köd, és egy kis rossz előérzet. Időben vagyok, szerencse látja egy taxis hogy gurítom a szuper kis aranyos 30 fontért becsekkolt mini bőröndömet. Megáll, elkezdünk dumálni: kiderül jogi diplomával taxiskodik a tesója cégében. Aki mellesleg ITs.

05:45 Hív a kedves londoni ismerősöm hogy merre vagyok, mert a gépünk nem Kolozsvárról indul, átszállítanak Marosvásárhelyre. Mondom sietek, 1 perc s ott vagyok. Taxiból ki, 3 métert nem látsz, tipikus kolozsvári ködös téli reggel. Mondom: ebből se lesz lakodalom. Áll odakint pár busz, és egy értelmesnek tűnő fiatalember csekkolja le az utasokat a névsoron. Hogy akkor húzza ki az illetőt ha már felszállt a buszra. Na jó kómásan én is lehuppanok egy ülésre egy fiatalosnak kinéző hölgy mellé. Rövid beszélgetés, ő nem munkát vállalni megy Londonba elsejétől hanem csak a kint dolgozó barátját látogatja meg egy hétre. Családanya, 1 gyerek. Jófej.

06:00 A buszok Nagybánya felé veszik az útjukat, de a letérőnél rátérünk a körgyűrűre. Hogy micsoda? Az a dolog ami eltereli azokat az autósokat akik csak áthajtani akarnak Kolozsváron. Azt hiszem meg kellett várni a 2013-at hogy befejezzék az elkerülőutat. Építik is már vagy 5-6 éve. Lazán. Visszakézből. Mindig álmodtam róla hogy egyszer az életben én is átmegyek rajta. Na most meglett. Kb. 50es tempót tartottuk, kilométerben. Akkora köd volt. Kellett is vagy 2 óra míg odaértünk a hiper-mega-szuper vásárhelyi reptérre.

9:00 Hát volt egy feeling-je az biztos. Sorban állás a sortársakkal. Kellemesen lassú reptéri személyzet. Fanyar, morcos bácsi aki a jegy szkenner automatát helyettesítette. Ja és szereti a hölgyeket, simán rájuk szokott förmedni. Nagyon kellemes modora volt, rám még mintha mosolygott is volna... vagy csak képzeltem?! Legutóbb a határőrök is igencsak morcosak voltak. Most még a bakancsomat sem szedették le velem. Bezzeg a hölgyeket szeretik mezit láb. Kb. minden második nőnemű egyedet zokniban láttam... biztos a sepregetős néni aznapra szabadot kapott...

10:00 Szerencsére átvészeltük az utazást, a csomagleadást, az átvilágítást, az útlevélellenőrzést stb. Már csak egy dolog volt hátra. A boarding. Láttam roma úrnak kinéző egyént akit visszaküldtek kicsit mert nem volt prioritis beszállókártyája. Szerintem ő az angliai helyzetet akarja kihasználni. Ő egyedül fogja elözönleni Angliát. Úgy ahogyan a hírekben is sokan megmondták a brit sajtóban.
De visszatérve: kiterelnek mint a juhokat a betonra, nemhogy egy busz vagy valami, de sehol semmi csak a nagy köd. Kb. 5 méteres látótávolság. Egyszerre csak egy otromba Airbus 320as van előttem. Annyira nem láttál semmit. Mindenki sorban áll a jó kellemes hidegben mert nem engednek fel. Kiderül hogy valami műszaki malőr van. Elvileg valamilyen rendszerprobléma van a köd meg a fagyás miatt. Baromság: jobb helyeken szokták a flap-eket valamilyen kémiai anyaggal öntözni hogy rá ne fagyjon felszállás közbe. Gondolom nekik nem volt Maroson. Ami még valószínűbb az az hogy csak adagolták a maszlagot. És a bejelentést későbbre halasztották miután visszaterelték a csürhét egy melegebb terembe. Lenyel a román sok mindent, de előbb meg is kell rágni. Utána már emészthető. Na szóval, visszavonulás. Majdnem fel is szálltunk. De hát a fránya köd. Gyerekek, szülők, terhesek, fiatalok, öregek, vendégmunkások, cigányok mind vissza. Közben általános vicces kifakadások voltak.
Hivatalosan semmit nem mondanak. Mert ugyebár a felsőbb WizzShit vezetés még 31.-én még javában otthon durmol. Ezért megy a mellészöveg. De legalább kapunk 4 eurós levásárolható papírdarabkákat. Szuper. Szendvicsek, cola, víz, csokik. Bőséges választás. Legalább éhen nem halunk. Közben összeismerkedem a sorstársakkal. Jó fej emberek, jókat nevetünk. Mi vagyunk a vidám sarok. Humorral, és lazasággal sokkal többet lehet érni hasonló helyzetekben... szerintem.

13:00 Közben kiderül hogy ma valószínűleg repülés nem igazán lesz. A köd még mindig áthatolhatatlan, oda van rekedve. A nap melege semmit sem ér ezen a késő decemberi napon... És a pilótának pedig 200 méteres látótávolság kell hogy felemelje a gépet. Tényleg? Nem is tudtam... azt hittem az AutoPilot magától intéz mindent. Automatika ide vagy oda. Van víz, meleg, és jó társaság. Ideális nap.

14:00 Közben kiderül hogy aki önként akarja átrakhatja a jegyét egy másik napra. Sokan visszacsinálják. Egy páran még várunk és múlatjuk az időt.

14:15 Megunjuk, kimegyünk mi is. Hátha okosabbak leszünk. Ma itt biztos nem lesz repülés a köd miatt (súgja a 6. érzékem) Jöttünk, láttunk, visszamentünk című film jut eszembe... Megint át a másik épületbe, szigorúan kíséretben, tessék lássék útlevélvizsgálat, csomag összeszedés. És újra ott vagyunk ahol kezdtük. Az előtérben. Na persze még mindig nem Kolozsváron. Repülésélmény egyenlő zéróval.

14:30 Már én is arra jutok magamban hogy ma akkor itt ragadok, Matyinál majd a bárban lezüllök szilveszterre, és majd valamikor 2. vagy 3. kapok egy helyet visszafele. Bombahír: lesz egy járat a párizsiaknak is meg nekünk is. Kolozsvárról. Juhhééé! Volt ott aztán öröm. De még mielőtt valaki nagyon azt hinné hogy volt valaki értelmes akivel szót lehetett váltani a repülőtér személyzetéből az téved. Na jó, egy fene, volt egy vezető beosztású idősebb hölgy aki az örömhírt mondta el. De más: senki. Nagyjából jól leírja a román társadalom "úgy álljunk a munkához hogy más is odaférjen" jelszavát.

15:00 tolongás a busz körül hogy férj fel mert még csak 2 db. busz van jelen. Román módra. Csak így lehet na. Bocsánat balkániasan...

15:00 Ülünk a buszon. Vegyesen: londoniak, budapestiek, párizsiak. Mind egybe. Ma senkinek sem volt szerencséje. A köd az kérem nem válogat...

16:00 Visszafurikázunk Kolozsvárra. Szép ez a téli hómentes táj.

17:00 Kávézás, szendvicsezés (köszönöm újfent). Csomag leadás, szövegelés, átvilágítás, útlevélvizsgálat (ma már harmadjára). Lehet ez is csak a 3. a 4. előtt?

18:00 javában isszuk a kávés likőrt - Kolozsváron van duty free-s üzlet (Yuppe!). Szendvicsek-víz kombó megint. Köszönjük reptérszemélyzetnek.

20:35 Nagy nehezen béhelyezzük a fenekünket a szép lila wizz air székekbe. Irány London.

Helyi idő szerint 22:00 sorban állás az év utolsó napján Nagy Britanniában. Nem működik az automata útlevélolvasó rendszer. Yuppi. Csak most csak nektek. Romániából érkezőknek.

23:00 Bezuhanás az ágyamba. De jó érzés...

00:00 Koccintás idén elmaradt. De lehet megvolt álmomban. Ki tudja?

14 óra az 14 óra

Job searching (a hindsight)

Finally the time came when I can talk about last year's job searching adventures. It took me some time to get a job in the field. Some numbers first: 60-70 applications in five months; 6 in person interviews; more on phone. In between one PhD application: for ONE position there were approx. 100 applicants, and I've made it to the final four (great right?). Got rejected but was quite some achievement.

There were quite some problems with my applications:

• had little work experience
• my field is very much specialized - space/aerospace engineering + robotics/control/automation/IT
• did a lot of online applications, which were pretty much useless

The positive stuff (why I have had many interviews):

• I did not give up
• I speak several languages, including German
• had a broad experience/education
• a good CV which took many months to fine tune
• and finally got to a conference (self-funded) to meet up with people from my field

Depends were you want to apply, but in the year 2012 and 2013 I have found very difficult to find a job in the space sector. You see, the problem is that today, in Europe, the politicians decide how much money they will allocate to ESA from the annual budget. This money goes into an ESA pot lets call, where every country gets approximately back the same amount. Indirectly, in terms of projects. Till now nothing is new. With the financial crisis in the last years, everybody is pretty much try to get cuts. Where are these cuts done in the first place? In science, education, healthcare etc. Of course it can't be cut the pensions and the budgetary salaries. Of course. So this has a long term effect on the jobs in the space sector. Hiring fresh graduates means that somebody is thinking long term, it is an investment on the people. You need a couple of years of experience to get into the things, especially in the space sector. Miraculously, there are very limited number of jobs out there for people with some experience (1-3 years). Tons of internships at the big companies: a way of doing things is that you'll end up doing a lot of savings if you are a big firm. Hiring cheap labor is not a new idea. Right? So either you try to get an internship at a company, and work yourself in, and hope that there will be a position opening at the right time and place. A lot of ifs here...

Source: PhDcomics

The other option is to pursue a PhD programme. It has its ups and downs: you'll get the experience, but staying in academia was never my sort of thing. I would consider it only when there would be a joint industrial-academic PhD. And anyways, you'll end up searching for a job when you are 30, with hundreds of other people in the same time. The major advantage, is that you'll get a lot of connections in these 3-4 years if you are working with industrial partners. If your aim is to get back to academia (and teach) this is the way to go.

The other option for those who prefer industry, like myself, is to do a Grad programme. ESA has the YGT (Young Grad Programme). Many companies tend to have similar programmes. At ESA, you can stay for a year, after that you will probably not get hired. Cause you need those 5-10 years of experience to get in. Instead you can find a job much easier saying that you have worked for the European Space Agency. At industry you'll end up most probably with a position at the end.

So right now I am somewhere between: I am doing R&D at a big firm. As I have learned recently, there are recruitment freezes across several companies in Europe. So no wonder young people find it difficult to get a job.

Source: 9gag

In China, there is such a though competition for young graduates that some of them having a plastic surgery to increase their chances (source in hungarian).

And the most important lesson learned in 2013 from a job-seeker's perspective: it is all about connections. In my rough estimate 50-70% of the positions in the industry is can be related to "who knows who". Make your homework and keep in touch with old colleagues, classmates, people you've met in conferences etc. You never know when you can help your buddy or you get an offer from your circle.

Some follow up links for those who want to read some useful articles:
No Job Posted...Send Resume Anyway?
Does and don'ts
Crossroads
a sarcastic Hungarian article

Happy job-hunting! And sell yourself, cause you're a piece of meat on the market...