31.12.2013. 05:00 óra. Csörög a mobilomon a vekker. Krá-krá-krá. Gyors öltözés-mosakodás-pakolás stb. és kiosonok a haverom lakásából. Kint hideg, oltári nagy köd, és egy kis rossz előérzet. Időben vagyok, szerencse látja egy taxis hogy gurítom a szuper kis aranyos 30 fontért becsekkolt mini bőröndömet. Megáll, elkezdünk dumálni: kiderül jogi diplomával taxiskodik a tesója cégében. Aki mellesleg ITs.
05:45 Hív a kedves londoni ismerősöm hogy merre vagyok, mert a gépünk nem Kolozsvárról indul, átszállítanak Marosvásárhelyre. Mondom sietek, 1 perc s ott vagyok. Taxiból ki, 3 métert nem látsz, tipikus kolozsvári ködös téli reggel. Mondom: ebből se lesz lakodalom. Áll odakint pár busz, és egy értelmesnek tűnő fiatalember csekkolja le az utasokat a névsoron. Hogy akkor húzza ki az illetőt ha már felszállt a buszra. Na jó kómásan én is lehuppanok egy ülésre egy fiatalosnak kinéző hölgy mellé. Rövid beszélgetés, ő nem munkát vállalni megy Londonba elsejétől hanem csak a kint dolgozó barátját látogatja meg egy hétre. Családanya, 1 gyerek. Jófej.
06:00 A buszok Nagybánya felé veszik az útjukat, de a letérőnél rátérünk a körgyűrűre. Hogy micsoda? Az a dolog ami eltereli azokat az autósokat akik csak áthajtani akarnak Kolozsváron. Azt hiszem meg kellett várni a 2013-at hogy befejezzék az elkerülőutat. Építik is már vagy 5-6 éve. Lazán. Visszakézből. Mindig álmodtam róla hogy egyszer az életben én is átmegyek rajta. Na most meglett. Kb. 50es tempót tartottuk, kilométerben. Akkora köd volt. Kellett is vagy 2 óra míg odaértünk a hiper-mega-szuper vásárhelyi reptérre.
9:00 Hát volt egy feeling-je az biztos. Sorban állás a sortársakkal. Kellemesen lassú reptéri személyzet. Fanyar, morcos bácsi aki a jegy szkenner automatát helyettesítette. Ja és szereti a hölgyeket, simán rájuk szokott förmedni. Nagyon kellemes modora volt, rám még mintha mosolygott is volna... vagy csak képzeltem?! Legutóbb a határőrök is igencsak morcosak voltak. Most még a bakancsomat sem szedették le velem. Bezzeg a hölgyeket szeretik mezit láb. Kb. minden második nőnemű egyedet zokniban láttam... biztos a sepregetős néni aznapra szabadot kapott...
10:00 Szerencsére átvészeltük az utazást, a csomagleadást, az átvilágítást, az útlevélellenőrzést stb. Már csak egy dolog volt hátra. A boarding. Láttam roma úrnak kinéző egyént akit visszaküldtek kicsit mert nem volt prioritis beszállókártyája. Szerintem ő az angliai helyzetet akarja kihasználni. Ő egyedül fogja elözönleni Angliát. Úgy ahogyan a hírekben is sokan megmondták a brit sajtóban.
De visszatérve: kiterelnek mint a juhokat a betonra, nemhogy egy busz vagy valami, de sehol semmi csak a nagy köd. Kb. 5 méteres látótávolság. Egyszerre csak egy otromba Airbus 320as van előttem. Annyira nem láttál semmit. Mindenki sorban áll a jó kellemes hidegben mert nem engednek fel. Kiderül hogy valami műszaki malőr van. Elvileg valamilyen rendszerprobléma van a köd meg a fagyás miatt. Baromság: jobb helyeken szokták a flap-eket valamilyen kémiai anyaggal öntözni hogy rá ne fagyjon felszállás közbe. Gondolom nekik nem volt Maroson. Ami még valószínűbb az az hogy csak adagolták a maszlagot. És a bejelentést későbbre halasztották miután visszaterelték a csürhét egy melegebb terembe. Lenyel a román sok mindent, de előbb meg is kell rágni. Utána már emészthető. Na szóval, visszavonulás. Majdnem fel is szálltunk. De hát a fránya köd. Gyerekek, szülők, terhesek, fiatalok, öregek, vendégmunkások, cigányok mind vissza. Közben általános vicces kifakadások voltak.
Hivatalosan semmit nem mondanak. Mert ugyebár a felsőbb WizzShit vezetés még 31.-én még javában otthon durmol. Ezért megy a mellészöveg. De legalább kapunk 4 eurós levásárolható papírdarabkákat. Szuper. Szendvicsek, cola, víz, csokik. Bőséges választás. Legalább éhen nem halunk. Közben összeismerkedem a sorstársakkal. Jó fej emberek, jókat nevetünk. Mi vagyunk a vidám sarok. Humorral, és lazasággal sokkal többet lehet érni hasonló helyzetekben... szerintem.
13:00 Közben kiderül hogy ma valószínűleg repülés nem igazán lesz. A köd még mindig áthatolhatatlan, oda van rekedve. A nap melege semmit sem ér ezen a késő decemberi napon... És a pilótának pedig 200 méteres látótávolság kell hogy felemelje a gépet. Tényleg? Nem is tudtam... azt hittem az AutoPilot magától intéz mindent. Automatika ide vagy oda. Van víz, meleg, és jó társaság. Ideális nap.
14:00 Közben kiderül hogy aki önként akarja átrakhatja a jegyét egy másik napra. Sokan visszacsinálják. Egy páran még várunk és múlatjuk az időt.
14:15 Megunjuk, kimegyünk mi is. Hátha okosabbak leszünk. Ma itt biztos nem lesz repülés a köd miatt (súgja a 6. érzékem) Jöttünk, láttunk, visszamentünk című film jut eszembe... Megint át a másik épületbe, szigorúan kíséretben, tessék lássék útlevélvizsgálat, csomag összeszedés. És újra ott vagyunk ahol kezdtük. Az előtérben. Na persze még mindig nem Kolozsváron. Repülésélmény egyenlő zéróval.
14:30 Már én is arra jutok magamban hogy ma akkor itt ragadok, Matyinál majd a bárban lezüllök szilveszterre, és majd valamikor 2. vagy 3. kapok egy helyet visszafele. Bombahír: lesz egy járat a párizsiaknak is meg nekünk is. Kolozsvárról. Juhhééé! Volt ott aztán öröm. De még mielőtt valaki nagyon azt hinné hogy volt valaki értelmes akivel szót lehetett váltani a repülőtér személyzetéből az téved. Na jó, egy fene, volt egy vezető beosztású idősebb hölgy aki az örömhírt mondta el. De más: senki. Nagyjából jól leírja a román társadalom "úgy álljunk a munkához hogy más is odaférjen" jelszavát.
15:00 tolongás a busz körül hogy férj fel mert még csak 2 db. busz van jelen. Román módra. Csak így lehet na. Bocsánat balkániasan...
15:00 Ülünk a buszon. Vegyesen: londoniak, budapestiek, párizsiak. Mind egybe. Ma senkinek sem volt szerencséje. A köd az kérem nem válogat...
16:00 Visszafurikázunk Kolozsvárra. Szép ez a téli hómentes táj.
17:00 Kávézás, szendvicsezés (köszönöm újfent). Csomag leadás, szövegelés, átvilágítás, útlevélvizsgálat (ma már harmadjára). Lehet ez is csak a 3. a 4. előtt?
18:00 javában isszuk a kávés likőrt - Kolozsváron van duty free-s üzlet (Yuppe!). Szendvicsek-víz kombó megint. Köszönjük reptérszemélyzetnek.
20:35 Nagy nehezen béhelyezzük a fenekünket a szép lila wizz air székekbe. Irány London.
Helyi idő szerint 22:00 sorban állás az év utolsó napján Nagy Britanniában. Nem működik az automata útlevélolvasó rendszer. Yuppi. Csak most csak nektek. Romániából érkezőknek.
23:00 Bezuhanás az ágyamba. De jó érzés...
00:00 Koccintás idén elmaradt. De lehet megvolt álmomban. Ki tudja?
14 óra az 14 óra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése