Blogolás újrakezd(és) / Bloggin' re-loaded

Most akkor eltelt megint egy-másfél év komolyabb irományok nélkül. Lehet meguntam, lehet sokat kellett volna írnom (túlírnom), lehet túlságosan is el voltam foglalva, vagy éppen nem. Nem ez a lényeg. Hanem hogy tapadjon a bélyeg...

So it's been a while. I've checked my last blog entry: it was one year ago. It's possible that I was bored, had too much or too less to do, or simply was unable to write. Writing down the things what was in my head: it is called creation. Creation is what matters after all. Isn't that right?

Szóval utóbbi egy évben kalandos életutam volt, de ezzel egy másik bejegyzés fog foglalkozni, körbejártam pár helyet, találkoztam pár emberszabásúval, és lett egy-két emlékem is ezzel kapcsolatban. Köszönet nekik a sok kaucsszörfingelésért meg hogy elviseltek :)

So back to me. I've had an interesting lifetime journey in the last year or so. I think it happened so much, that some people experience this in a whole lifetime. Lets call it A chapter. But I will write about this perhaps later. I've seen a couple of places, met a lot of people, and these all gave some memories. And when I say some, I refer to as a looooot. Thanks to my friends for their couches and their patience! 

S amit talán megtanultam, vagy megtanított a nagybetűs Élet, hogy semmi sem örök. És bármikor vége lehet bárminek. Vetítsd ezt ki a saját kicsi életedre vagy a Római birodalomra. Egyre megy.

Ámbár, ami megint csak megmaradt az, hogy a legjobb dolgok ingyen vannak az életben. Teljesen bérmentve ebben az anyagiassá vált globalizációtól sem mentes világunkban.

So, one of the things what I realized is that nothing lasts forever: not our life, not somebody's life, not love, not happiness, and sometimes the best things in life takes a while. And simply you need patience, which I don't have... But I am still in the learning phase... On the other hand, the best things in life are for free. Right? Think about it. 

És akkor köszönet hogy egy nagyon kedves ismerősömnek IS, aki arra ösztökélt hogy újrakezdjem a blogolást. Merthogy az jó: kiírni magunkból dolgokat. És most látom hogy annak ellenére hogy nem volt nagy marketingje az oldalamnak, 5000 kattintásban volt része. És már a kedvenc matektanárom is azzal kezelt le velem, hogy olvassa az oldalt. Szóval akkor mégiscsak a kötelezve vagyok... nemde?

Legyen ez az augusztus huszadika jubileum. Vagy akármi, mindenki döntse el saját maga...
Boldog államalapítást!
Happy National day to all Hungarians!

So, big thanks to a friend who convinced me that is worth to continue blogging. Although it is a lot of time and effort sometimes, many people like it. And even though I did not advertise it, and wrote on it since quite some time, 5000 hits were recorded. Not bad, right? Even my all time favorite high school math teacher told me that he follows me. So in the end it is a must that I continue... Right?

HA időm engedi, a jövőben beszámolok pár témáról részletesebben, úgymint:
- munkakeresés az űrszektorban (szerintem lassan már könyvet tudnék írni róla)
- kalandok és túrázások (itthon, és máshol)
- arcok és emberek
- fotóblogolás
- könyvek amik megfognak-megfogtak
- na meg akkor legyenek magyar és angol nyelvű kettős bejegyzések.

IF I can, and will try to do my best to achieve it, I have a couple of ideas which I can talk about in on my blog:
- finding a job in the European space sector or finding a job generally (I can compose a book already :) )
- some hikes and trails home and abroad
- friends and people
- photobloggin'
- books/movies which gave me something...
- and I prefer to use both my English and Hungarian language skills -> an old idea of mine...

Akkor induljunk neki! Lets start it!