Prague: the crossroad between east and west

I was waiting with big excitement to move to the historical city of Prague. But hearing so much about it and visiting a couple of times isn’t the same thing as actually living here. But it feels like home after only one month, thanks to the people and the amazing adventures.

Prague, Charles bridge and the castle in the background

Home

I was surprised by the fact that Europeans know quite a lot about Prague: amazing beer and good times, wonderful sites, historical monuments, and beautiful Czech girls. For me, all these things were obvious after the first few days. Although the first week I felt quite strange about several things: new country, new city, new room, new school, new people, new semester, new courses. I guess people never get used to moving, at least I couldn’t. Personally, I think you can find a home everywhere as long as you can integrate and accept the people.

Languages

During shopping, on the bus, in the climbing hall or simply on the street you bump into the Czech language continuously. As a foreigner, and not knowing any Slavonic language, the first days are a shock. How to differentiate the words from a flowing stream of jangle? A simple solution is to start to listen carefully, and take a language course. I was surprised to see how many common or very similar words we share (in both Hungarian and Romanian). Many people think that their English is horrible, although I think most of them are just shy. Maybe having not enough self confidence. But reality is the complete opposite! Most of the young people after the first few sentences are getting better and better! Especially after a few beers: language barriers are dismissed.

Prague's nightlife

I was amazed and sometimes shocked by the number of pubs in the city of stunning buildings and lovely old squares. The atmosphere is really amazing, especially if you’re a student and you are willing to have some dreamless nights. Visiting the “touristic” pubs and discos is a must, but you’ll know the real deal when you have a Czech friend who is willing to take you to some “normal” places. Being part of the Erasmus family is another possibility to have great adventures: partying at 100 m high above Prague - in the TV tower or in a bunker built during the cold war, meeting people from all over the world or just getting out from the city for some climbing and mountaineering. The possibilities are endless.

Never-ending story

Prague is on the To Do lists of many foreigners taking their holidays in Europe. Although getting around for just a few weeks or months is simply not enough. I guess a lifetime is too short to get around, be familiar and know every corner or pub in Prague. But it’s a good start to love, feel, experience this amazing city!

About the author:

Eng. Róbert Marc is pursuing his double MSc. at Czech Technical University Prague, studying space science and technology. He is a Hungarian from Romania, who lived and studied in five European countries so far. Being at the age of 24, he tries to experience as much as possible abroad.

(hopefully my article will be published somewhere, somehow :-) )

EUro-t(r)ipp - 1.rész

Mna végre akadt egy kis szabadidőm. De tényleg. Az elmúlt másfél hónap alatt rengeteg minden történt: befejeztem a németországi nyári-praktikámat, szabit vettem ki, voltam otthon (Erdélyben) 10 kerek napig, utána haverokkal körüljártuk kicsit az EU-t, mindeközben költöztem (ezúttal Prágába), s na persze a szokásos beilleszkedés stb.

So, I've got some free time. But really. So many things happened in the last one month: I've finished my internship in Munich, Germany, I was visiting my family and friends at home in Transylvania, then we went for a Euro-trip, and I moved again, this time to Prague.

Szóval térjünk vissza a lényeghez: hogyan nézzünk meg minél több országot, várost, ismerjünk meg embereket rövid időn belül, lehetőleg nem elköltve egy vagyont?
Válaszolnék is rá rögtön: végy két havert, egy németet és egy nepálit, na meg egy járművet (lehetőleg egy nagyobbacska autót) és irány!!!

But let's get back to the original plan of mine, I'll write a few words about this very special journey of ours: 6 countries, 8 cities, more than 2500 km. So the question was, how should we do it without spending a fortune... I've got a German and a Nepalese friend who were willing to take me with them for this epic journey. So here we start!

Matthias haverom facebookon rám szólt hogy akkor jövő héten indulnak, kérdi hogy mennék-e? Mondom persze, ha olcsón megússzuk... S akkor adva volt hogy Suraj-al ők már elindulnak Prágából, megállnak Bécsben, majd Pozsonyban, és akkor Budapesten találkozunk. Sikerült minden ügyes-bajos dolgomat elintéznem otthon, s 3-4 csomag motyómmal már úton is voltam Nagybányáról Budapestre a szokásos szatmári mikrobusszal. Kellett a sok cucc, hiszen költöztem... amit erősen unok néha.

My friend, Matthias, wrote me on Facebook a few days ago, and asked me if I wanted to join them. Sure, why not... if we'll see much and spend less. So they started already from Prague, then stopped in Wien, and Bratislava. The meeting point was Budapest. Thank god, I've solved all my problems back home, so I packed my things - not only for this journey, also for Prague - and met them in the beautiful capital of Hungary. Sometimes I really feel that moving is not my kind of thing. But every time it's worth!

Na de minden jól indult, megtaláltak a keleti pályaudvarnál, összecuccoltunk, s még aznap elindultunk délnek: Horvátországba. Akit érdekel egy részletesebb útvonal az kattintson ide. Úti célunk Zágráb volt: a csodás lányok s kedves emberek hazája. Az autópálya kihalt volt, a német haverom szóvá is tette. Mondtam hogy a szezon már elmúlt... s a pancsikálás ideje lejárt.
Fat Freddys szólt a kocsiban, s élveztük a tájat. Jó dolog megjegyezni, hogy annak ellenére hogy Horvátország nem EU tag, turistáknak öltözött egyéneket átengednek a határon mindössze a román személyi felmutatása után. Na mondjuk hogy akkor ott is vagyunk. Na ott, Zágrábba. Sejhaj! A hostelben ez fogad:

So everything went well, they found me at the railway station, and on the same day we started a few hundred km trip to Zagreb. You can find our journey on Google Maps. Croatia, the land of amazing landscape, and beaches, and girls. Can't wait! The highway was completely empty on the way, cause of the off season. We've listened to Fat Freddys and enjoyed our ride. It's worth to mention that I got to Croatia with my Romanian ID, although they are not EU member state. This is just for attracting more tourists. So here it is, Zagreb. In the hostel we hit our heads into this sign :) :

Azaz "loc de dat cu capul" / Stress reduction method

Hostelünk 15 méterre volt a központtól aránylag jutányos áron. 20 eurócskáért. Ha valakit érdekel a neve jelezze. Jó fej emberekkel körülvéve. Ráadásként aznap estére egy kocsmatúrát hirdetett egy plakát.

Our hostel was situated exactly 15 m from the main square. What an awesome spot, and only for 20eu for a night! Awesome people with awesome Pub Crawl offer. We didn't miss this one! ;)Kocsmatúra plakát/Pub Crawl infos

Megvacsiztunk, s körbenéztünk a városban, s a nevezetesebb helyeken: vendéglátó egységekben. Íme pár fotó.
We ate something, watched a few attractions, then started to see some famous croation bars. Have a look at the photos!

Kút: ide bezzeg nem jár a korsó.../ Nice atmosphere in the middle of the city

Valami híres szobor gondolom / Some random statue

Egyik megállónk / Plan B, not the artist

Tuti templom: zágrábi katedrális / A huge cathedral in the heart of Zagreb

to be continued

két nyelven/in two languages

Halihó!
Úgy döntöttem hogy ezentúl két nyelven fogom közzétenni blogbejegyzéseimet: magyarul és angolul. Remélem örülni fogtok!

Hey there!
I've decided to write my blog bilingual: English and Hungarian. I hope some people will enjoy it!

Praga

Na ujra itt vagyok gep elott s blogolok. Mert most epp olyan sok idom van :)

A tanulast ugyis unom (holnap lesz vizsgam Space Physics-bol) szoval akkor meseljek kicsit.

Munchen erdekes, sot nagyszeru varos, de neha kell a valtozatossag, szoval most kettos okbol vagyok Pragaban. Egyreszt potvizsgazom, masreszt felig-meddig koltozom. Oktobertol ugyebar itt fogok tovabbtanulni. Na igy. S meg mindig unom az ekezeteket.

Vendeglatom egykori szobatarsam, Michal. A penteki nap folyaman meg kint voltunk "kocsmazni" Munchenbe az ottani haverokkal. Bucsuparti volt megtartva: egyik kollega Bali-ra megy cserediakkal, szoval el kellett bucsuzni mindenkepp egy sor mellett. Jo tanulast neki Bali-n! :)

Ejszaka fel kettokor kerultem agyba, majd 5 kor keltem hogy elerjem a 6:15 perces Nurnbergi IC vonatot. Na ott atszalltam a Pragaba indulo buszra, s 11:05-re mar meg is erkeztem.
Michal kijott ertem, jo volt latni igy megint majd 3 honap utan. Rogton azzal kezdte hogy bedobunk e egy sort otthon. Mondom siman, mar ugyis reg ittam cseh sort.

A nap tovabbi programja: kiutazni Jana-hoz, kozos jobaratunkhoz. Megcsodaltuk a benesovi kastelyt mely Ferenc Ferdinand utolso rezidenciaja volt (http://en.wikipedia.org/wiki/Konopiště).

Csodas birodalmi kert

Az eredetileg kozepkori var ma igy nez ki: rendszeres eskuvok szinhelye

Michalt nyuzom

A csipet csapat

Gyonyoru a nyari nap egy gyonyoru kertben

A hely kutyausztato

Meghivtak toparti hazukba, mely csodalatos kilatassal birt a tora. Ja es jokorat lakomaztunk. Este visszavonatoztunk Pragaba csoportjeggyel: mert ugye 2 ember az mar egy csoport s valami 2 euro volt. Imadom az olcso vonatot, s utalom a Deutsche Bahn-t a dragasaga es pontatlansaga miatt. De azert orulnek ha DBahn lenne erdely szerte :))

Meg jelentkezem! Au revoir!

Kalandturak

Igertem egy bemutatot az Alpokrol, es az ottani turazasokrol. Ime. Szerintem a kepek megint tobbet meselnek.

Gyonyoru gleccserto a hatterben

Ez utobbi tura egy napos volt. Atruccantunk 2 munka-tarsammal Ausztriaba, s nekivagtunk a hegyeknek. Nem leven tervunk s celunk, nagyon elveztem. Ehrwald-bol indultunk neki s kijutottunk a Coburgerhuette-hez. (Hutte = menedekhaz+motel+vendeglo egyben) valami 2000m magasan tengerszint folott.

Nem paraszt csak viszi az arut a menedekhazhoz a speci jargany

Csak mentunk/jartunk/masztunk/bandukoltunk. Orakig. Reggel kilenctol este fel nyolcig. S olyan megnyugtato volt. Voltak fekete nehezsegu utak is, volt hogy masznunk kellett acelkotelet fogva, par szaz meter szabadeses a hatunkban. Szoval tehnikas, alomszep elmeny volt. S valami 2500 meteres csucsot is kineztunk magunknak, s sikerult megmasznom! A tobbiek kicsit elpuhultak a vegere. :)

Indiai arc a magasban (elso turaja!)

Wow a kobon!

Egy csucs a sok kozul (ez tehnikasabbnak bizonyult)

Osztrak Alpok

Lefele

Harom szivarvany egyidejuleg, sajna csak 2 latszik

Hat ezen a turan aztan minden volt: napsutes, eso, alpesi muzsikusok, 3as szivarvany, maszas, fekete nehezsegu osvenyek, csodas hegyi tavak, kozuhanas, s sorolhatnam. Ja es gleccsertoban valo furdes: ja es nem mondom meg hogy mekkora hideg volt. :)

Masok mint az otthoni Karpatok, meg ha magasabbak is. A taj megszolalasig hasonlit: gleccsertavak nehol, gyonoyru kilatas a hegyi falvakra, burjanzo novenyzet. stb

Szoval alig varom hogy hazamehessek kicsit. (Statisztika: 2011-ben ket es fel napot toltottam Otthon)

Mai nap

Augusztus 4.

Tegnap volt anyum szülinapja, gratu neki! Azaz aug 3! Sok boldog szuletesnapot meg!

Ma ugy megint jo napom volt. Neha, de csak neha Munchenben kisut a nap. Jo nagy ritkan. Na ezert ereztem ugy hogy iroda utan valahova ki kell menni egy jo nemet sort meginni s elmelkedni az elet esemenyein ... vagy csak ugy.

Szerencsere egy evvel idosebb SpaceMasteresek voltak itt Pragabol (oda igyekszem szeptember vegetol) s sikerult is osszehozni egy kis sorozest. Jol telt, tok vicces csavok, igazi csehek kik nem vetik meg a sort: legyen az nemet avagy cseh. Hehe, mert szeretik amugy a cseh remeket :)

S akkor jo lenne kicsit aktivabba valni a blogolast illetoen. Mert ma rajottem hogy megint csak hanyagoltam. S annyi mindenrol lehet beszelni s megosztani masokkal.
Oldalakat lehetne irni a muncheni eletrol, s annak viszontagsagairol, bulijairol, jelenlegi melomrol, s legfokepp az emberekrol. Mert ugye a penz az jon, megy. A bulik csak eltelnek valahogy, a melo meg megoldodik, neha csak ugy magatol, eszre sem veszed hogy te csinalod.

Beszelek kicsit most ez utobbirol. Komolyan, fingom nem volt az egeszrol hogy mivel foglalkoznak a cegnel, hogy egyaltalan mik lesznek a feladataim stb. De mint minden ez is kialakul. Vilag eletemben mondjuk ugy kinem allhattam/vagy csak kenyszerbol programoztam. Mert ugye bogarak, debugging, stb. szoval kiteped az osszes oszhajszalad, persze csak miutan megoszultel. De rajottem hogy megsem olyan rossz. Elvezem neha, s egeszen belefeledkezek.
Na szoval amit ezek a csavok dolgoznak, hat az egy vevo. Az europai GPS vevoegysege. Na mostmar ez a Galileo nevezetu globalis helymeghatarozo rendszer a kovetkezo evekben lesz eletkepes. Muholdakat fel kell loni, rendszert felallitani, vevoket tesztelni, stb stb stb. Szoval hosszu folyamat. A melo nem unalmas sot: ez a harmadik programozasi nyelv amivel elkinlodok. De mukodnek a dolgok... S ha meg nem ott van a baratunk, google bacsi. Csak turelem kell hozza es tehetseg - tenyleg mindent meg lehet kapni a netten.

Szoval nem rossz: kellemes munkakornyezet, eleg jo/olcso menza kaja, kaveszunet kaveval, no stressz faktor, s ami a legfontosabb rengeteg fiatal. A vilag minden tajarol, de tenyleg: Perutol Pakisztanig, Belgiumtol Hollandiaig, franciak, nemetek, olaszok, gorogok, indiaiak, sot katalanok. Mennyire sok szinu is lehet a vilag, mindig meglepodok.
Augusztusban kezdodott a ramadan, szerintem sokan azt sem tudjak hogy micsoda. A lenyege a megtisztulas, a nappali nem eves es ivas. Na persze a wikipedia osszehord hetet havat rola, hogy miket nem szabad csinalni iszlam letedre, de szerintem fele se igaz (idezek: "Napkeltétől napnyugtáig tartózkodniuk kell az evéstől, ivástól, dohányzástól, a zenehallgatástól, a nemi kapcsolattól, kerülniük kell a dühöt, az erőszakot, az irigységet, a vágyat, a pletykát. ")

Szerintem kicsit durva, foleg a viz kerdes, dehat ok tudjak. Nem erzek ra vagyat hogy az iszlamra atterjek, habar elmegyek egy mecsetbe nemsokara remelem. Megis kertem ra egyik pakisztani haveromat, Osamat.

Telnek a hetek, s eszre sem veszem hogy mennyire gyorsan. Letelt megint 2 honap a nyari praktikambol, s ugy erzem mintha tegnap koltoztem volna ide. Azota rengeteg minden tortent, es tortenni fog. Tul vagyok egy komolyabb kapcsolaton s ilyenek. Utazgattam: voltam Aachenben 2x, otthon - Nagybanyan, Erdelyben, Wurzburgban - az elso SpaceMaster szemeszter helyszinen, turazni az Alpokban, s ilyenek. Szoval mondhatni hogy nem otthon ulok a negy fal kozott s unatkozom.
Tobbek kozott ismeroseimnek bemutatom a varost, s korbekalauzolom oket. Amit erdemes latni az megmutatom, amit nem hat azt majd a kovetkezo alkalommal. Kicsit igazan utanaolvashatnak a tortenelmenek s ilyenek.
Tipikus bajor mentalitas uralja neha a varost, neha meg egyebkent nem. De egy masik bejegyzesben majd korbemegyek a nevezetessegeken.

Miert is jo itt? Hmm, jo kerdes, ha annyira oszinte akarok lenni, egy ket dolgot szivesen valtoztatnek ha tudnek. Peldaul az idojarast, es a bankszamlaegyenlegemet. Sajna egyikre sem tudok magikus erokkel hatni. Viccet felreteve, szerintem egyik legesosebb nyara az eletemnek. Neha mar azt gondolom hogy Belgiumban lakom (avagy Aachenben :P). De megsem: bajerises nemetul karattyolnak az emberek az utcan s latni az Alpokat az irodaablakabol (sajna nem az enyembol).

Amugy ha az itteni tarsasag nem lenne sokkal rosszabb erzesekkel viseltetnek Munchen irant. Nagyon jo fej emberek, kulonbozo nyelvuek, de megis egy nyelvet beszelunk valahogy. S most nem az angolra gondolok. Valahogy az erasmusosok mindig osszetartanak. Valahogy a spaceMasteresek mindig osszetartanak. Valahogy a nyari gyakorlaton levok osszetartanak. S mi a kozos? Hat persze: idegen orszagban elnek honapokig. Rengetegen valoszinuleg ugy gondoljak hogy mekkora nagy buli a kulfold. Az is, neha. Maskor meg nem. Ezt megtapasztalni kell, s nem hetekig, hosszu hosszu honapokig hogy megertse valaki hogy mirol beszelek. Aki megakarja tapasztalni annak csak ajanlani tudom. Aki meg nem, hat az meg lesz elegedve magaval, otthon is. Meselni, szovegelni sajat belso erzesekrol lehet, csak nem mindenki erti meg. Sot. Talan igazan kevesen vannak akik teged mint egyent meg tudnak erteni. S meg is akarnak. Na ezek aztan olyn gyakoriak mint a feher hollo.

Rajottem dolgokra. Megint. Mert ahogy a faterom mondana: "okos ember masok karan tanul, buta a sajat magaen sem". Na mar most ha nem tapasztalsz szegenyebb leszel. S azt tartom hogy minnel tobbet ismersz meg a vilagunkbol, az emberekbol, a nyelvekbol, a tudomanyokbol, stb. annal gazdagabb leszel. S itt dol el hogy hogyan fogsz elni. Kicsinyes elveket fogsz hajhaszni, az lesz fontos hogy milyen felni lesz a limuzinodon vagy komolyabb terveid vannak.
Megfogalmazodott mar bennem regebb, hogy mihez fogok kezdeni a kozeljovoben. Mert ugye van meg egy ev mesterim, Pragaban. Na s utana? Merre fele vegyem az iranyt? Haza, Erdelybe? Kulfold? - s mely orszag akkor. Munka? Hol s milyen? Phd ?! - hat biztos nem... nem fogok 3-4 evet meg az eletembol az egyetemen tolteni. Vannak hasznosabb dolgok is az eletben. Szoval a dolog lenyege: Nem tudom mihez kezdek magammal a jovoben. Mindenkepp melozni kellene 2-3 evet. S utana? Arra mar megvan a terv: korbeutazni a vilagot. Na nem repulovel s turisztikai bullshitet. Nem. Lazan honapok alatt, lehet 1 evbe is bele fog telni, de meglatogatni baratokat, ismerosoket vilagszerte. Megismerni a kulturakat, s couchsurfingezni, s stoppolni. Egyszoval teskozelbol tapasztalni.

Igazan erdekes hogy mi emberek mennyire fuggunk a nyelvtol. Kepzeljunk csak el egy vilagot melyben a nyelv nem letezne. 0 kommunikacio, 0 tanulasi keszseg, 0 tolerancia egymas irant. Egyszoval allatok maradnank. S hip-hop kialakult a nyelv valamikor 2-300000 eve. Azota a homo sapiens fejlodesnek indult, fejleszt, ugy a tudomanyban mint az eletviteleben. Egyszoval jobba lett az eletunk. Nagyon ajanlom ezzel kapcsolatban a kovetkezo videot. Kicsit enyhen szolva szajbaragos, de remelem atjon a mondanivaloja ;)

Mas: eldontottem hogy rendszeresebben fogok irni. Jobb irni neha. Telnek a napok s hetek, s emberek mennek ferjhez s hazasodnak. Hm, lehet ok csinaljak jol nem tudom. Majd elvalik. Ami ma ezzel kapcsolatban megragadt az egy mondas: "Nincs boldog hazassag, csak felelemben eltoltott hazzassag." - mindenki ertse ahogy jonak latja.

Na azt hiszem mara ennyi: remelem mindenkinek elmenyekben gazdag hetvegeje lesz, s az eso nem huzza keresztul a szamitasainkat!

Au revoir!

München, augusztus 4., 2010

New life

Kicsit megint lekestem a blogolassal. Sebaj. Ugysem kovetik sokan.

Szoval, megint egy masik orszagban vagyok, egy masik varosban. Munchenben. Vilagvarosnak mondjak, " bajororszag " fovarosa. Tok jo hely, igy Kiruna utan.

Nemreg, azaz junius elejen koltoztem, tobb mint 2500 km vonatozas utan.
Kicsit untam hogy uj helyen vagyok... Sokan bele se gondolnak de gyakran nem kezenfekvo... Sot, epp az ellentete. Hogy mire gondolok? Hat igen: uj kornyezet -> tehat meg kell szokni, fel kell terkepezni. Uj munkahely -> elegge paraztam az elejen. Uj baratokra szert tenni -> szerencsere jottek regiek, es lettek ujak. Uj elet egyszoval. Akit erdekelnek a mindennapi nehezsegek, az majd a kovetkezo blogbejegyzesemet olvassa, ha lesz olyan.

Elegge meg kell meg szoknom a jelenlegi helyzetet... Tobb minden valtozott az eletemben, nem csak a fentiekben felsoroltak. Stabilitas, na ez odalett.
Jo lenne tudni hogy miert is tortennek bizonyos dolgok. Ma egy haverom azt uzente Nepalbol hogy minden okkal tortenik. Na persze tudom en, csak nem mindig meggyozo, es nem mindig tudom ertekelni. Optimista ember letemre most kicsit maskepp latom a vilagot. De el fog mulni valoszinuleg.

Masrol: kirandulgattam az utobbi hetvegeken, mert ugye mar beleptem en is a felnott emberek vilagaba - dolgozom.

Feldobtam par kepet: http://www.flickr.com/photos/rob_marc2003/

Meg tobb talalhato a facebook oldalomon. Mert ugye ha nincs FB-od akkor nem letezel. Szoval csak hajra.

Hegyet masztam, varost neztem, s ilyenek. Ez volt a "fun part".

Amire rajottem az utobbi idoben hogy semmi sem allando. A vilag az emberek benne folyton valtoznak. Azt hiszed hogy ismered/kiismered magad a vilagban es amugy, de rajossz, a nagy feneket... Ez lehet a felnottek vilaga. Hat koszonom, nem kerek belole... jobb lenne gyerekkent. Nem?

Királyok útja

Megint eltűntem majdnem egy hétre a civilizáció adta kényelemből: ezúttal a Lappföldet, Európa egyik legérintetlenebb tájegységét fedeztük fel pár haverral. A neve Királyok útja, bővebb infó itt. A neve semmilyen királyhoz nem köthető, csupán svéd turisztikai marketing fogás még a 19. századból. A teljes út hossza 440 km, ebből mi valamivel több mint 100 km-t teljesítettünk, ami tekintve a felkészültségünket és az időjárást én azt mondom kielégítő volt. Túrasíkkel mentünk végig, volt részünk hóviharban, haragos szelekben, csodálatos napsütésben, egyszóval mindenben! Egy részletesebb úti-beszámoló itt következik.

Szükséges felszerelés, kivéve kaja

Első nap

(Abisko-Abiskojaure)

Vonatra ült a csapat négy tagja: Joel, Bruno (franciák), Michal és én (még volt egy idősebb svéd csávó, Sven de ő feladta második nap után, mondván hogy rossz az idő). Abisko-nál leszállt a csapat és útra keltünk. A kezdet kicsit nehézkes volt. Mert ugye volt a hátizsák meg egy szánkó ami hordozta a plusz kaját meg a sátrat na meg egyéb felszerelést. És kicsit trükkös volt úgy húzni hogy ne csússzon le folyton és akadjon be minden második fába. De egy idő után belelendültünk és meneteltünk a kavargó hóesésben. Az út első része egy folyó mellett vezetett , majd egy befagyott tavon kellett átkelni. Eléggé végeláthatatlan tavacska volt: olyan 5-6 km hosszú. Az elején semmi gond nem akadt, de a vége felé már repedezett a jég alattunk, még ha síztünk is. Az is tetőzte a problémát hogy későn indultunk, és a tavon már sötétedett este 11 után. A trükkös rész az volt hogy 20 méterre voltunk a parttól, de látszott hogy ha egyenesen arra indulunk akkor beszakad a jég alattunk. Mindenesetre nem volt túl kellemes érzés, tudtam mit kellene tenni ez esetben, hisz millió túlélő show-t néztem, de akkor is... Szóval az volt a csel, hogy visszamentünk egy ideig, és ahol jónak ítéltük a jég minőségét ott kijutottunk a partra. Majd sátoroztunk a menedékháztól 200 méterre, aminek a neve Abiskojaure volt. Mert ugyebár még volt egy folyó amit át kellett volna szeljünk, de éjszaka nem vállaltuk be... Szóval éjjel 12-kor sátrat vertünk és mint a bunda úgy aludtunk.
Második nap
(Abiskojaure-Alesjaure)

A tegnapi bemelegítő táv után (12 km) mára kicsit több ígérkezett: mintegy 22 km. Fáradtságos nap volt, többnyire felfelé haladtunk, na meg vízszintesen. Fújt a szél: mintegy 15-20 km/s, havazott, és még néhol hóvihar is fogadott minket.

Háttérben Joel, élőtérben pedig jómagam

A késő délután folyamán elértük a következő menedékházat, ahol eszméletlen luxus fogadott. A helyi vezető valamilyen meleg cukros teás folyadékkal kínált meg ahogy beléptünk. Nagyon jól esett az egész nap gyaloglás után. Kb. 800 m magasan lehettünk. Volt itt minden, szauna, profin felszerelt konyha na meg bolt is. Hogy mik vannak!

A Csipet csapat plusz a menedékház vezetője

Harmadik nap
(Alesjaure-Tjäktja)
Kora reggel többször is arra ébredtem hogy a szél dobigálja a sátrunkat. Kegyetlenül havazott egész éjszaka, és erős, 25 m/s erősségű szél volt. A menedékház mellett vertünk tanyát. Megjegyzendő hogy a sátorhelyért fizetni kellett 130 koronát, ezáltal jogosult lettél használni a közös konyhát na meg a szaunát.

Panoráma

Az eredeti terv az lett volna hogy korán reggel útnak indulunk, de hát 11 óra lett belőle míg mindenki elkészült. Újabb nap, újabb menetelés! Kicsit úgy éreztem magam mint a légiósok a sivatagban. A következő megállóig kb. 15 km lehetett, aminek a neve Tjäktja volt. Hóvihar lepett meg, olyan erős széllel hogy alig lehetett haladni. Annyira megvakultunk hogy néhol a következő póznát sem láthattuk, ami 10 méterre lehetett. Eszméletlen hogy a svédeknél mennyire jól menő ágazat a turisztika! Joelnek például megment botja, és eléggé nehéz bot nélkül menni. Megkérdezte nem e tudnak valamit intézni... hát tudtak, másnapra lett neki majdnem vadi új, hozott valaki motoros szánon csekély 1000 koronáért egy párat.
Délután négyre megérkeztünk a célállomásunkhoz. Jól kiléptünk, semmi különösebb nem történt. Gyorsan bekaptunk valamit ebédre és ketten Michallal tova száguldottunk: el akartuk érni a következő kisebb menedékházat. Az ok egyszerű volt, már elegünk volt a sátorból és nem akartunk fizetni a szállásért. (~300 SEK/nap)
Az utolsó 4 km emelkedett jócskán. Főleg az utolsó 3-400 m volt idegőrlő, kicsit megszenvedtünk. Folyamatosa süppedtünk bele a méteres hóba. Persze látni se lehetett normálisan a hóvihartól. Megörültünk hogy csak mi leszünk a lakók éjszakára. A házikó 4x5 méter lehetett, de kényelmes, meleg és a szél ellen tökéletesen védett. Tüzet csiholtunk nagy nehezen, s örültünk az élet apró dolgainak. Mert csak olyankor lehet igazán értékelni amikor nélkülözik az ember. A tűzzel kicsit megszenvedtünk mert a fa nedves volt, de egy idő után sikerült. Hasítottunk, felvágtuk a fát s mindjárt jobb lett.
Volt asztal, tűzhely és nem aludtunk a földön! Eszményi...

Negyedik nap
(Tjäktja - Sälka)
Ma sikerült tisztázni hogy végül is milyen nap van ma. Nem csoda hisz tulajdonképpen kit is érdekel. Ma reggel csatlakoztak többiek is hozzánk, majd a reggeli teázás és szedelőzködés után útra keltünk. Meglepő módon ma egész nap napfényes szélcsendes idő volt. Többnyire ereszkedtünk, ami így első hallásra könnyűnek hangzik, de szánkóval együtt bonyolultabb volt a kelleténél. Ide oda ráncigál egyfolytában. Mert ugyebár könnyebb és néha gyorsabb, és az eredmény az egyensúlyvesztés. Magyarul seggre esel! De beleszoktunk és haladtunk. Utunk során találkoztunk kutyaszánokkal. Érdekes módon csendesek a kutyák, de amikor útra kelnek a pihenő után valami oltári nagy zajt csapnak. Valószínű nem tetszik nekik a dolog, vagy nem fizetik őket rendesen.

A hegyek elképesztőek: első nap hogy láthattuk őket. A fényképek beszédesebbek.

Michal húzza az igát

Pihenőt tartottunk útközben, és beszereztünk egy egy sört. A másik érdekesség hogy sikerült elvesztenem egy konzervet útközben, de egy aranyos svéd visszaadta. Hát nem kedves egy népség?!

Pár hét múlva bezárnak a menedékházak mert annyi víz keletkezik majd hogy elönti a völgyet.

Kis ebéd útközben a szikrázó napsütésben

A franciáktól érzelmes búcsút veszünk és sok sikert kívánunk nekik: ők haladnak tovább dél felé, mi meg megpróbáljuk elérni Nikkalouktát, ahonnan már buszozni lehet Kirunáig.
Az este folyamán kicsit elbarangoltunk, és megcsodáltuk a tájat, mely nem mindennapi élményt nyújtott. Sikerült lencsevégre kapni egy madarat aminek a neve Kirunnavaara, svédül. Innen kapta a nevét a bányászváros.

Alpesi hófajd

Hosszú expós kép az egyik menedékházban

Ötödik nap
(menedékház-Singi-Kebnekaise hotel - valamilyen kunyhó )
Terv szerint korán reggel útnak indultunk, több mint 30 km várt ránk, még az is lehet hogy 35. Következő ulticélunk Singi lévén. Többnyire ereszkedtünk, hamar el is értünk Singibe, mindössze két óra alatt. Fotózgattunk párat, vizet vettem, s újra a lovak közé csaptunk.

Mini kutyaszán

Ez az útszakasz igen érdekesnek bizonyult. Egész végig völgyben lefelé haladtunk, aminek köszönhetően gyorsan haladtunk, kevés izommunkával. Néha kattogtattunk és megcsodáltuk a természet eme szépségeit.

A táj mint olyan

Egy idő után hátszelet kaptunk, ami még jobban megkönnyítette a haladást. A hó kezdett elfogyni a lábunk alól, de szerencsére a befagyott folyón tudtunk ereszkedni tova. Trükkös és fárasztó kicsit a haladásnak eme formája. Kedves svéd nyugdíjasokkal találkoztunk az utunkon. Kebnekaise hotel volt a következő uticél. Elképesztő hogy micsoda luxus fogadott: vendéglő, bár, még trekking üzlet is volt. Ebédeltünk egy nagyot s kicsit megpihentünk. A nap folyamán még el akartunk érni egy kisebb menedékházat mely lejjebb van a folyó partján.

A völgy

Eddig már megvolt 20 km, még következett kb. 10. Én sílécekkel, Michal gyalog indult neki. Mivel már nagyon untam húzni a szánkót magam után, felpakoltam mindent a zsákomra, és így már sokkal kényelmesebb volt az utazás. Néhol már elolvadt a hó, néhol meg befagyott tavakon keltünk át. Összetalálkozunk egy rénszarvascsordával. Lehettek vagy ötvenen. Próbáltak legelészni meg eszegélni több kevesebb sikerrel.

Nemsoká elértük a menedékházat, ami tényleg nagyon spártai volt. Négy fal és egy tető alkotta, na meg két pad. Legalább valamennyi védelmet nyújtott. Életem leghidegebb éjszakája volt ez, lehetett vagy -3 C fok éjszaka, mert reggelre megfagyott a vizem.

Hatodik nap
(kunyhó - Nikkaloukta - Kiruna)
Kora hajnalban útra keltünk, sikerült kicsit rosszul betájolni magunkat, és máshol aludni mint terveztük. Ennek egyenes eredménye hogy messzebb voltunk Nikkalouktatól mint gondoltuk. Sprinteltünk is hogy elérjük a 9:45 buszt. A következő délután négykor indult volna. Beleadtunk apait anyait és sikerült! A következő probléma hogy nem volt elég pénzünk, de ez is orvosolva lett, a sofőr felengedett ingyen. Imádom néha ezt az országot!

Remélem a kedves olvasónak is alkalma lesz barangolni Lappföldön! Csak ajánlani tudom.


Update: Egy kis nyári kedvcsináló itt meg itt a második rész.

Felfedező út észak-Skandináviában

Minden teljesen spontánul kezdődött múlt héten. Mivel két vizsgán is túlestünk a hét elején, a hétvége kikapcsolódás jegyében telt. Michal (cseh lakótárs) felvetette hogy mi lenne ha kocsit bérelnénk és körbeutaznánk észak-Skandináviát és eljutnánk az Északi-fokhoz. Persze mondom, hajrá. Na akkor itt következzen egy kis élménybeszámoló.

A skandináv félsziget nagyon érdekes és nagyon változatos. Hóvihartól, fjordokig, óriási tavaktól mérhetetlen hosszúságú fenyőerdőig minden megtalálható. Eszméletlen gyönyörűségét talán csak azok tudják igazán értékelni természetkedvelők, s akik soha nem láttak hasonlót.

Lappföld U alakú hegye a háttérben, már már szimbolikus jelentéssel bír

Hamar összejött a csapat: egy nepáli kolléga, Suraj; egy szlovén arc, Michal; na meg egy spanyol ajkú, Victor. Plusz ugyebár mi ketten a lakótársammal.
Pár rövid tény a kirándulásról:

• cél: elérni az északi fokot, Európa legészakibb pontját;
  
• 3 ország érintésével levezettünk a prágai arccal 2000 km-t;
• alvási lehetőségek: CS (couchsurfing), autó és sátor;
• aki az útvonalra kíváncsi annak katt ide.

Nahát, akkor a terv és a megvalósítás leegyszerűsítve így nézett ki: autót bérelni és Kirunából elindulva eljutni Narvikba, majd első nap Tromsøban aludni. Eszméletlen szépségűek a norvég fjordok. Szavakba önteni egyszerűen lehetetlen, meséljenek a képek inkább.

Narvik melletti fjord

Valahol Tromsø és Narvik között

Tromsø valóságos metropolisznak tűnt (Kirunához képest). Első nap meg is szálltunk különböző CouchSzörfösöknél. Sikerült magyarokat is találni a világ eme távoli pontján. De ami még jobban meglepett az egy genti lány megismerése. Ugyanis Gent (Belgium) egyik kedvenc városom, ahol egy feledhetetlen Erasmus szemesztert töltöttem. Szóval volt miről dumálni órák hosszát.
Másnap akkor, több mint 8 óra vezetés után megérkeztünk a várva várt Északi fok közelébe. Megjegyzendő hogy Norvégiában vannak a legprofibb alagutak, egyesek 6-7 km hosszúak, automatikusan záródnak-nyitódnak, sőt van egy ami a tenger alatt halad kilométereken keresztül. A falucska mely városi rangra emelkedett kb. 2500 lakost számlál: Honningsvåg.

A többiek ott maradtak éjszakára, mi pedig Michallal megpróbáltunk eljutni a célunkhoz még aznap este. Sikerült is, annak ellenére hogy elméletben csak turista busszal lehet eljutni, bizonyos időpontokban. Megpróbáltunk sátrat verni a szakadó esőben, a hóban, de hamar rájöttünk hogy a talaj sziklás így esélyünk nincs. Maradt az egyetlen lehetőség: autóban való alvás. Reggelre csodás napfelkeltére ébredtünk:

Napfelkelte

Szerény 30 euróért meg lehet látogatni turista szezonban

Visszafele keresztülhajtottunk Finnországon, és megpróbáltunk olcsón alkoholhoz jutni, hát nem igazán sikerült. Viszont a finn fenyőerdő elképzelhetetlenül végtelen: haladsz 200km-t és látható 4 ház.

Rally út a finneknél

(Na kb. ennyi mára, máskor befejezem a bejegyzést.)

Aurora Borealis

Nahát azt hiszem épp itt az ideje hogy posztoljam pár képemet az északi fényről. Nem mindennapi lehetőség megfigyelni. Látható ha nem felhős az ég és van elegendő nagy sebességű és energiájú részecske melyeket a Nap küld az útjukra.

Neve a római hajnalistennőtől származik: Aurora. Két fajta létezik annak függvényében honnan látható (a borealis jelentése északi, az australis pedig déli). Akit érdekel olvasson utána wikipedián. (http://en.wikipedia.org/wiki/Aurora_borealis)

Északi fény meg stoplámpa, valahol Lappföldön

Ezeket a képeket a narviki (Norvégia) kiruccanásom alkalmával készítettem.

Gyönyörű szinjáték

Valahol a semmi közepén

Csoportkép a SpaceMasteresekkel

(Dorian Tsai képe)

Tschüssiii

Tegnap egész jó kis bulit hoztunk össze Tudniillik egy nagyon kedved barátom felhagy a SpaceMasterrel, és hazarepül Hollandiába. Aminek nem örülök, kicsit sem. Na de hát a döntés az övé, és lehet nem is teszi rosszul.

Minden kontinens képviselteti magát: Ausztráliától Nepálig

Szóval tegnap meglepetéspartit szerveztünk neki a szobatársammal. Nem tört össze csak a vadi új kanapénk, de hát mit számít :) Ha belegondolok, kicsit azért morbid az ötlet: bulit szervezni azért mert elhagy 1 jó barátunk, hát tényleg kicsit az.

Na de a fontos az volt hogy összehoztuk az embereket sulin kívül is, egy jó bulis társaság alakult ki. És aki ismeri a fogalmat, hát annak egy szót mondok: international.

Görög - erdélyi kapcsolat: szeretjük a szívecskés sütit

Kicsit szomorkás a hangulatom mára c. dal jutott eszembe reggel, de kinéztem és a bérelt lakásunk még mindig egybe volt...

Sizés az északi sarktól 2000 km-re

Megint jelentkezem, kissé túl gyakran az utóbbi időben... :) Na hát akkor vágjunk is bele, remélem nem alszom bele az írásba.

Szarul fotosoppolt panoráma

Csodaszép napunk volt ma, enyhe -5 Celsius fok, napon talán 0 körül. Szóval az idő tökéletes volt a sizéshez. Tegnap megállapodtunk a srácokkal hogy mindenképp kipróbáljuk a kirunai sípályát. Bevallom nem vagyok egy profi, sőt erős kezdőnek sem mondhatom magamat... De sebaj, kiballagtunk mintegy 45 perc alatt a pálya aljához (egyesek busszal mentek - puha pöcsök ) és indult a móka. Hárman (Zi, Chiara, Nagarjuna) akik életükbe nem csúsztak léccel, résztvettek egy gyorstalpalón melyet Philip, a német srác tartott.

Csapatfotó

Na mondom én belevágok. George-al kimentünk a felvonóhoz, ami kiderult hogy egy szimpla T alakú valami amibe meg kell kapaszkodni. A görög annyit rinyált hogy ő el fog esni már itt az elején, a felvonónál. Hát neki nem sikerült, de nekem igen...

Az elsőt még számoltam, de aztán meguntam, és próbáltam minél kevesebbet esni. Hát nem jött össze. A mai napi mérleg: kb. 30 esés, ebből kétszer sikerült beleállni a kerítésbe, ötször ugrottam ( :D ), és szerencsémre senkit sem ütöttem el.

Egy kis extra infó: ha helyi klubtagságod van (300 SEK) ingyen használhatod a pályát. Ma szerencsénk volt, mindenki ingyen bérelt léceket (már persze akinek nem volt), és ingyen is csúsztunk. Imádom néha Svédországot! Néha meg éppen nem, például -35 fokba.

Kétszer szóba álltam a helyiekkel, akiknek kb. a harmadik kérdésük így hangzott "Először sízel életedben?" - hát nem gondoltam hogy ennyire nyilvánvaló volt :))

George meg én feszítünk

Mindenki jól szórakozott, estére mindenki kidőlt és szerintem ma én is korán fogok horkolni.
Akkor mindenkinek szép estét!

Kiruna - a semmi közepe

Nemrég, mintegy két hete költöztem Kirunába (Észak-Svédország). Kicsinyke település (kb. 20000 ember lakja), mely a bányájáról hires. És úgynevezett űrmegfigyelőhely.

Folyt. köv.