robmarc's blog

About people, places, cultures, languages, life, adventures... in real life

2010. február 28., vasárnap

Emberek

Mi a legfontosabb egy társadalomban? Persze a család. De a család is egyénekből tevődik össze, tehát az egyént tekinthetjük a társadalom alapkövének.

Ahogy kezdem megismerni az belgákat, s pontosabban a flamandokat, úgy válik egyre határozottabb, pozitív véleményem róluk. Ehhez talán egy, két történetet kellene elmesélnem.

A héten mostam a közeli mosodában, egy kis helyi üzletszerűség, ahol mosni, szári tani, vasaltatni lehet, elég jutányosan az itteni árakhoz képest. Na, szóval, kiszemelem a gépet, megtömöm ruhával, mosóporral, miegymással, s nosza, akkor az automatával kell üzembe helyezni. Épp begyűrök egy tízeurós bankjegyet, s mit ad a fenn való? ... Áramszünetet. Na, mondom magamban, soha jobbkor. A pénz odalett. Kezdem lehozni az ilyenkor szokásos dolgokat a fellegekből, persze magamban. De még mielőtt magamhoz térhettem volna, jön egy kedves öreg bácsi, tulaj vagy alkalmazott, nem érdekes, és sorra rak be érmét a gépbe, és újra indítja az abbamaradt mosásokat. Na persze, én még el sem kezdtem. Mondom neki hogy izé, pont beraktam a pénzt, és hogy lehetne megoldani. Semmi baj kisöreg, mondja, és előkap a tárcájából egy 10-est. Én ámultam, bámultam, ja persze, jutott eszembe: ez itt a nyugat. Ahogy mondani szokás: No comment!

Sör, Bier, Beer, Bere, Pivo, Öl, Cervesa

Na akkor induljon útjára a hivatalos sörlistám, ime azok a sörök amelyeket eddig kiprobaltam (figyelem, a lista folyamatosan bővülni fog):

Kastel, (the best: 11 degrees) barna, szőke, piros

Karlsquell,

Geuse,

Duvell,

Leffe,

Tsingtao,

Grimbergen,

Westmalle trappist,

Maes pils,

Rodenbach,

Sex beer,

Kriek,

Desperados,

Park,

Kaizer karel blonde,

Orval,

Barbar;

Hoegaarden;

Palm;

De Koninck;

Pater Lieven;

Augustijn;

Maredsous;

és még sokan mások.

2010. február 27., szombat

Kerékpárverseny

65. éve kerül megrendezésre Belgiumban, már hagyományosnak mondható bicaj verseny, úgyhogy nyakamba vettem reggel a várost. Durr bele a tömegbe. Hát aki bringás az tudja igazán mit érez az ember látván a több ezer eurós kétkerekűeket. Másnak annyit ér az autója... Vicces nem?
Nem is szaporitom tovább a szót, belinkelem a képeket:
Bővebbet majd a közeljövőben...

2010. február 25., csütörtök

Meeting

Eltelt egy kevés idő az utolsó bejegyzésem óta, így hát tollat ragadok es papírra (akarom mondani bitekbe) vetem gondolataimat.

Armin zenéjére pötyögök, kicsit monoton néha és sajnos be kell rekesszem a blogbejegyzést mert ebédelni kell menni. Hív a belügyminiszter.

2010. február 23., kedd

Banki kutyaszoritó

Itten(Belgiumba), kedves közönség nem fogadunk el akármilyen visa nemzetközi bankkártyát, mert ugye, minek azt!?! Bővebb információt erről itt lehet olvasni:
http://belgamunka.blog.hu/2009/03/28/bankomalia

2010. február 18., csütörtök

Update

Mivel már nagyon sokan mondták, hogy olvassák ezt az én kis irományomat, úgy ítéltem meg, hogy azért mégis helyesírás-ellenőrizni kellene. Így hát ez is meglett...

2010. február 16., kedd

Zwijnaarde


Na, igen, a helyet elfelejtettem bemutatni ahova minden nap bejárunk. Kicsit a külváros már, forgalmas autópálya van a közelbe, folyó meg erdőcske, s miegymás. Egy egész park az egyetem tulajdonát képezi. Íme, egy csinos kép az épületről, amiben vagyunk:


Hétvége, még mindig lazulás


Vegyük át pár szóban a hétvégét is. Hogy történtek meg velem bizonyos dolgok: hogy sikerült eltévednem ebben a "kisvárosban", vagy, hogy ettük magunkat degeszre, vagy az Aalst-i karneválon való részvételt.

Ha már ugye pár napja volt újév a kínai naptárban, muszáj volt megünnepelni. Így hat Yu-nal gyúltunk össze kicsit sörözni (Ramóna, Daniel, Abhi, Yu, meg en). Elbeszélgettünk erről, arról, hogy milyen fura is ez a tanár-tanársegéd kapcsolat (akinek nem gatyája annak inge sem). Na persze mint kitalálhattátok a főnökséget beszéltük ki. Mivel nem szeretek pletykálni ez legyen a mi kis titkunk. S akkor következett a szombat esti attrakció: sült-disznó-borda-zabálás az egyik puccos belvárosi vendéglőben.

Nagyszerű, hangulatos es laktató lakoma volt, valahogy úgy, mint a középkori lakomáknál. Kivéve, hogy nem a kutya nyalja le a kezed, hanem te szopogatod le.

Így tele hassal, es valamicske boradaggal, eldöntöttük hogy csatlakozunk páran a kesébbiekben a kolumbiaiakhoz. Es aztan buli. Valentin nap leven masnap, komoly mozgas volt a belvarosba. Az egészből nem lett semmi buli, legalábbis számomra. Nem ereztem magam jól az egyik helyen. Ilyen 40es, 50es papák, es mamák mellett nem igazan tudok szórakozni, na meg persze az újgazdagokkal, velük sem. Benéztünk meg egy másik helyre, csak arról kiderült, hogy strip-club volt.hmmmm.... és ekkor jön a poén rész, rájövök, hogy almos vagyok s nyakamba vennem a varost es hazatekernek éjszaka fel 2kor. Ez így szép es jó lenne, kivéve hogy a belvárosi szúk kis utcákat nem ismerem es fel óra tekerés után rájöttem, hogy mégsem a jó irányba haladok. Gyönyörű. Újabb fel óra kellett, míg haza kóvályogtam, zseniális tehetségemnek köszönhetően, követtem a sínpárokat egészen az állomásig, s onnan mar tudtam az utat. Tanulság: sose akarj biciklivel marhabordát enni.

A hétvége egyik másik papírra vetni méltó eseménye, amin resztvettem, az Aalst-i fesztivál. Tunyaság es filmmezes után vasárnap délután kivonatoztunk egy közeli varosba. Aalstba. Wiki hivatkozás: "The city of Aalst celebrates Carnival during a whole week leading up to Ash Wednesday.[4] In 2010 it will most probably be recognised as one of the Masterpieces of the Oral and Intangible Heritage of Humanity by UNESCO." Érdekesnek hangzik nem? Az is volt. Próbalom illusztrálni pár képpel. S azok mindent elárulnak.





Saját lakás: királyság!

Hétfő: mivel hivatalosan szabadnap úgy diákoknak, mint tanároknak, pihentünk forma. Pihentünk volna, mint a nyugdíjasok, ha nem lett volna dolgunk. De mivel volt, így hat nem volt lazulás. A nap fénypontja: saját szoba. Ez úgy 22 és fél évesen nagydolog, ugye? Szerintem is. Na tehát ojbitt meg en eldöntöttük, hogy így is mar szegény Daniel agyara mentünk, s jó lenne mar valami kéglit bérelni a bentlakásban. S mivel pont 15.-tol voltunk hivatalosak kikérni a lakásainkat így hát úgy is cselekedtünk. Cselekedtünk volna, ha nem jön közbe kisebb nagyobb gebasz. Elkerekezünk a Vermeylen bentlakásig, Overpoort-ba, s a fickó nagyon kedvesen, tökéletes angolsággal készségesen segít. De sajna a kulcsokat nem tudja átadni, mondja, mert ugyebár takarítanak délelőtt. Szuper! Akkor legyünk kedvesek visszajönni 1re. Mondjuk, hogy leszünk kedvesek. Na, nem baj... lesz ez meg így se. Útközben a lakásszerződéssel a kezünkben rájövünk, hogy kellene nyitni folyószámlát. Nagyon jó ötlet, csak a kivitelezéssel volt egy kis probléma. Egy raklap irat volt nálam, gondolván arra, hogy biztos milyen simán fog menni a dolog, betértünk a legelső 3 betűs bankba. Újabb gebasz: nem lévén nálam egyik irat, csak később tudok számlát nyitni. Jaj de jó, mondom. Persze Istvánnál ott volt, így ő kb. 4 órával hamarabb lett egy belgiumi számla boldog tulajdonosa. Na, nem baj, így hat haza kerekeztünk, s kicsit statisztáltunk meg a spanunknál, Danielnél. Az ő megvallása szerint, tényleg kicsit kedvfakasztó hazamenni mindennap az üres szobába, de kicsit azért sokan voltunk 3an most így egy hétre neki. S "veci" nem fog vendéget fogadni. Lehet, okulni kellene az o példájából. :))

Gyönyörű, eljött a várva várt déli egy óra, s irány a kulcsokért hogy összepakolhassunk. Meg is lettek, be a bankba utána elintézni azt a fránya számlát nekem. Ez is megvolt, de persze csak ebed szünet lejárta után úgy 2 fele. Na, produktív napunk volt nemde? S akkor jöhet a várva vart költözködés, átcuccolás. A hatodikon lettünk elszállásolva, enyém a 622, ojbitt-é a 628. Neki a kórház fele néz az ablaka, nekem az autópálya meg inkább a belváros fele. Nagyon korrekt kis szoba mindkettő, talán az enyém picit jobb (evvel a kollega is egyetértett). Következik foto is róla, majd valamikor.

Így hogy van új lakás, kötelező bevásárolni par dolgot, ami nélkülözhetetlen. Mind hárman (odzs-bit, Daniel meg jómagam) leugrottunk a 2 köpésre levő Aldiba. S nem viccelek, mikor két köpésről beszélek. Tényleg két köpés a hatodikról: D. Majd ki kell próbáljam Real-Time. Én paraszt. Teletömtük a bevásárló szekeret, s irány visszafele. Majdnem a liftbe is beraktuk, de leven nem románok vagyunk, zacskóstól cipeltük fel.

A nap következő attrakciója a kelet európai és a dél ázsiai kultúrák találkozásának kikiáltott vacsorameghívás. Két kollegával nagyon jól kijönnek Danielék, meg Ramonaék, név szerint Abhishek Dutta (indiai csávó), Yu Zhong (kínai csávó). Mivel István várta a barátnőjét, így hát én tiszteletemet tettem e neves eseményen.

A vacsora 4 fogásból állt: töltött káposzta (Ramóna érdeme), tojásos-gombás leves (Yu érdeme), rizses-csirke szósszal (ugyancsak Yu szüleménye), valamint curry-s csirke pityókával (Abhishek munkája, amibe kicsit Daniel meg en is besegítettünk). Elég tekintélyes mennyiséget kotyvasztottak a fiuk lányok... csodálkoztam is a végen hogy csak ennyi maradt? Elég jó volt a húzásunk... A finom falatok mellé francia bort es belga sört ittunk. Mértékkel persze.

Nagyon jól sikerültek az ételek, csak dicsérni tudom a sok szakácstudományt, legközelebb en is főzök valami finomat. Vagy legalábbis megpróbálom.

A bőséges vacsora után irány haza, s mivel ojbittnak (= István, aki nem tudná) szülinapja van, amit én is elég későn tudtam meg, muszáj volt 1 pohárka borral megünnepelni. Így hát négyesbe, Tündével meg Daniellel "osztottuk az észt" elég keséi óráig.

Itt a vége, fuss el vele.

Egy hét eltelt, hogy repül az idő!

Hát újra muszáj nekifogni blogolni mert ugyebár a szó megáll, az írás pedig lemarad. Mivelhogy a Professzor meg a kedves drága Klára néni elhúztak Ausztriába valami konferenciára, így hat az egész hetink úgymond lazulós lesz.

Kezdjük rögtön a hétfővel es haladjunk vissza fele, úgy valahogy, ahogy a Memento c. filmben. Íme, akkor fogjak is neki.

2010. február 13., szombat

Elso het (folytatas)

Lehet, hogy itt is az emberek idejük nagy részét melóban húzzak le, de valahogy nem olyan stresszesek, nem azon idegeskednek, hogy lesz e másnap mit tenni a családi asztalra. S 1 hét alatt egyetlenegy dudaszót halottam, biztos valami kelet-európai volt... Na de komolyra fordítva a szót, a varos kezd a szívemhez nőni, turista, egyetemista, középkori varos. Ugyanakkor nagyon modern. És ami e legfontosabb nem egy mega polisz, 10 millió lakossal. Van itt minden, ami szem szájnak ingere, McDonalds az 500 eves épület belsejében, középkori templomok, kertváros, biciklisáv, műemlékek, csatornák, var, meg miegymás. Kicsit utána kell olvassak a város történetének, meg lakosságának. De egyik kurzuson pont ezt fogjak tanítani, úgy hogy szerintem majd arról is be fogok számolni.
A másik kurzus, amire beiratkoztunk, az a kezdő flamand nyelvkurzus. Érdekesnek ígérkezik. Egyszer valaki elmesélte, hogy alakult ki a flamand/holland nyelv: részeg angol matrózok németül próbáltak megtanulni. :)) Ugye? Tervezem, hogy megtanulok úgy ahogy flamandul, tekintve hogy hasonlít a némethez, meg angolhoz, nem lehet túl nehéz. Csak a kiejtés kicsit trükkös lesz, ahogy en megfigyeltem. Hajra akkor!

Városnézés ma is volt, azaz szombaton. Kicsit kerékpároztunk a belvárosban, s vásárolgattunk ezt, azt. Van egy sétáló utca, amely tele van üzletekkel kb. 1 km hosszan, s tele van emberekkel. Áradnak és áradnak. Ja, a globalizáció jelen van itt is. De van kis kínai üzlet is, nagyon bő választékkal: szószok, ajándékok, 20 kg rizszsákok, kínai sör - megjegyzem elég jó.

És akkor ennyi volt mára, kedves hölgyeim és uraim, kívánok minden kedves olvasómnak egy nyugalmas hétvéget! tot ziens

Az első hét

Rájöttem időközben hogy unok magyar ékezetes karakterekkel írni, idegesít, mert elszoktam tőlük ebben a csodálatos IT világban. Tehát a következőkben nagyon egyszerűen fogom közzétenni mindennapjaimat, ékezetek nélkül és a helyesírási hibákat próbálom minimálisra csökkenteni. Akinek nem tetszik, az meg ne olvassa, ilyen egyszerű! Ja és túl komolyra vettem a figurát az első fejezetben, na és en nem ez vagyok. szóval ezeket leszögezve, folytassuk ott ahol abbahagytuk.

Nem fogok minden apróságról beszámolni, mert az úgysem lesz érdekes mindenkinek, próbálom visszaadni inkább a hangulatát az első hetemnek, melyet itt toltok.

Először is megosztanám az emberekről alkotott véleményemet. Meglepő volt számomra hogy mindenki kedves, a lehetőségeihez képest vidám, és kedvesen bánnak veled, legyél ügyfél, munkatárs vagy sulis társ. Mindenkivel ki lehet jönni. Na, jó, Clara néha kivétel, de o is jó fej szokott lenni.(A prof asszisztense, valószínűleg post-doc). Egyik délután felvetődött az ötlet hogy menjünk úszni. Mondom, de jó, legálabb kicsit mozgok. Sajna a többiek lehet a víztől féltek, vagy nem tudnak úszni, vagy nincs fürdődresszük :)) Lehet szégyenlősek. Lehet, lehet hogy mégsem. Na, igen, tehát hárman, a prof, Clara meg en autóba vágódtunk és elvittek az egyik közeli faluba, az uszodába. Ja, falu, nem olyan, mint otthon, rendes utak, házacskák, szupermarket, uszoda, autópálya, miegymás... you know infrastruktúrának hívjak az ilyet. Persze mivel csóró egyetemista vagyok fizettek nekem (tok jó fejek voltak), s akkor irány úszni. Átlagos uszoda volt, kivéve hogy volt benne csúszda, amit nagyon elveztem, meg gőzfürdő es jacuzzi. A jacuzzit meg a csuszást kipróbáltam. Tok jó élmény, mindenkepp ajánlom őket bárkinek. Felfrissülve kerekeztem hazafele, a nehéz munkanap után. :D Valami projektekbe besegítettünk Ramónának meg a kolumbiaiaknak. Szóval dolgoztunk keményen, kőkeményen.

S akkor szerda este leven, Erasmus buli. Naná hogy mentünk, meghozza a városközpontba, ide: http://porterhouse.be/. Mint láthatjátok nagyon jó az e heti kép. A sor feláron volt, 2 euro. Nem sok. Belga árakhoz viszonyítva. Jól szórakoztunk a munkatársakkal, s csomót hülyéskedtünk, majd képeket is fogok felrakni, sajna a kolumbiai csávók meg nem adtak ide. De majd következik az is. A varos este, éjjel és nappal hasonlít Kolozsvárhoz. De tényleg. Hatvanezer egyetemista kicsit dinamikusabbá varázsol akármilyen varost! A bulizás feeling hasonló, az éjszakai fast-food zabálas hasonló, viszont a sorok sokkal jobbak, és nagyobb a választék.

Itt van 1 példa:



Ezért a kis csekélységért a kollega úr az egyik cipőjét letétbe kellett helyeznie, tudniillik egy érdekes helyi szokásnak megfelelően.

Jó helynek tűnik nem?:))

Szerintem is az. Aki nem ismerne a jobb oldali szakállas paraszt, ojbitt, a csoport társam, akit itt babusgatok. Próbálom kiigazítani, hogy ne tévedjen el nagyon ebben a nagy betonrengetegbe. Megharagudott? Ah dehogy, nem olyan finnyás, jól viseli:))

Na, térjünk vissza soros témára. Eldöntöttem, hogy elég sok fajta sör márkát ki fogok próbálni. És listát fogok vezetni, eddig a következőek vannak kilőve:

kastel,

karlsquell,

geuse,

duvell,

leffe,

tsingtao.

Az utóbbi kicsit kilóg a sorból, lévén kínai. De a fene megette, az is sor. S az íze is elég jó, kínai sörhöz képest.

A lista bővítve lesz, megígérem.

De nem csak inni, enni is kell. Nagyon finom a korház-koszt ahol néha eszünk, kedvezményesen persze. Csak egy a baj, nem mindig tudja az ember hogy mit nyom le a torkán, de mivel új dolgokat szívesen kipróbálok, nagy érdeklődéssel tömöm a fejem.

Apropó, táplálék. István, azaz ojbitt beszólt egyik nap hogy íze, mit vannak el úgy ezek a belgák a frieten-jükkel, had tudnak, hogy ezt nálunk otthon, simán szalmapityókának hívjak... Na persze ott "nálunk" székelyföldön. A másik ehhez kapcsolod aranyköpés:

"Mi kell a szalmapityókához: szalma +pityóka" by ojbitt (odzs-bitt)

Ötletes nem? Egy mérnökember találmánya.

Na, letárgyaltuk a piramis alapvető dolgait, úgy, mint kaja, pia. Hat beszeljünk kicsit a nőkről, vagy inkább a négerekről? Majd egy következő bejegyzésemben.

Most inkább avval szeretnem folytatni, hogy is állunk, úgymond városrendészetileg. Beszeljünk kicsit magáról a varosról, nem mint művészettörténészek, vagy történészek, azt a részt a wiki-ről is el lehet olvasni. Inkább mesélek olyan saját tapasztalatokat, mint például, itt mindenkinek van bringája (=kétkerekű, az szerző megj.). Ja s természetesen bicikli-sáv, de még a legkisebb utcákon is. S el lehet jutni akárhova, gyorsabban, mint kocsival. Ennek a helyi "sportnak" több pozitív oldalát is alá tudom húzni, mint például az egészséges életmód, környezetbarát közlekedés, ingyen sport, stb. Kicsit zaccos így télen, de hát a belgáknak meg se kottyan. Nekem nagyon kellemes így a közlekedés, szeretem. Nincs a tömegközlekedésen tapasztalt tömegnyomor, várakozás, s egyebek, úgy, mint az ugrándozó nyugdíjasok, akik csúcsforgalomban indulnak neki a varosnak. Szóval szép, és egészséges életmódot folytatunk, így kell ezt nem?

Folytatás következik.

2010. február 10., szerda

Első fejezet

Mint sokan tudjátok, már egy ideje kezdek külföldre kacsingatni, nem azért mert Erdélyországot meguntam volna, hanem mert szeretek utazni és más emberekkel megismerkedni, különböző kultúrákba belekóstolni. Egy ideje hegyeztem a fogam valami külföldi ösztöndíj lehetőségre, s most, íme meg is valósult. Gentből, Belgium flamand részéből írok, s itt is leszek egy jó ideig. Most mindenki maga döntse el hogy öt (5) hónap sok e vagy kevés.

A bogról szeretnék pár szót írni. Már régebb óta fontolóra vettem, hogy nekem is írnom kellene egy ilyen modern dolgot, nem egy klasszikus naplót, valami hasonlót, hanem valami olyasmit, ami sok emberhez eljut. Köszönhetően a modern technikai eszközöknek ma már ez sem egy nagydolog. Egy másik ok, amiért írok az, hogy az otthoniakat informáljam arról, hogy mik történnek velem a nagyvilágban. Na, jó, nem is olyan nagyvilág ez, de mindenképp más. Szóval ’update’, így is meglehet fogalmazni.

Na, jó ez kissé komolyra sikeredett... Talán nem kellene ennyire komolyan vennem (mosolygok).

Kezdjünk is akkor neki. Péntek reggel mindenki nagy örömére Kolozsváron FD(Reliability & Diagnosis) vizsgán vettünk részt, értsék ezt meg azok, akik sorstársaim voltak, ugye fiúk? A kedves-drága katedrafőnökünk próbálta meg ezt a csöppet sem könnyű feladatot magára vállalni. Hát nem volt egy könnyű feladat, hiszen a kurzus csöppet sem volt figyelemfelkeltő, ez a folyamatos honfoglalózás egyenes következménye. Akkor reggel, mindenki annak rendje és módja szerint kicsit be volt ’szarva’, hogy egy kis zaftos magyar jelzőt is használjak. Tudniillik, alig tanultunk rá. Pont. Itt nincs mit szépíteni a helyzetet. Alig lehetett másolni valamit, többnyire szecskáztunk. S arra kaptuk a jegyet. Na, igen, már ha meg lehetett volna nézni online, mert ugye nem lehetett. S itt kérem szépen, ahogy az egyik román évfolyamtársunk megjegyezte, ez jellemzi a kolozsvári Műszaki Egyetemet. A nemtörődömség.

A pénteki nap folyamán még összefutottam még pár ismerőssel, baráttal, hogy elköszönjek. Aztán indulás haza pakolni. Kicsit megijedtem mikor az ágyamon összegyűlt a sok ruha, és megpróbáltam betuszkolni a csöppet sem nagy bőröndömbe. Barátnőm is próbált segíteni, több-kevesebb sikerrel. :) Aztán röviden az útról két szót: volt ott minden, busz, repülő, megint busz, vonat és megint busz. Kicsit hosszúra nyúlt az utazás, kerek 24 óra lett belőle. A wizzair igazán indíthatna valami jó kis olcsó fapados járatot Kolozsvárról Brüsszelbe.

Minden jól alakult, nem veszett el a poggyász, nem zuhantunk le, nem estünk be a sínek alá, nem néztük el a végállomást, stb. Istvánnak kicsit új volt a repülés. Zuhanunk? NEEEEEEEEEEmmm (felelem), csak egy kis turbulencia. Való igaz, Budapestről egy óra 45 perc alatt Bruxelles –Charleroi reptéren voltunk, ami kicsit vicces, mert ez ténylegesen valami 50 km-re van Brüsszeltől. Kicsit elveszettek voltunk, de szerencsére összefutottunk egy flamand lánnyal, aki kitűnően beszélt angolul, s így szerencsésen megérkeztünk Gentbe. Daniel, aki már itt van másfél éve, már várt ránk, úgyhogy le volt zsírozva dolog.

Első meglepetés, mennyi kétkerekű, de mennyi, az örül, így aki maga is bicikli őrült, mint jómagam. Ez egy más világ. Itt az tűnik ki, aki gyalogol, lévén hogy mindenki magánházban lakik, s páran társasházban, elég nagyok a távolságok. A másik meglepő dolog hogy alulöltözöttek néha a belgák, 3 fokban szoknyába tekernek a fiatal lányok. Na, ezt nevezem, bármely székely megirigyelhetné.

A vasárnap azzal telik, hogy kicsit kimozdulunk a bentlakásból és turista módjára csatangolunk a városban. Előtte viszont ebédeltünk egy jót, s furát. A levest ezek a flamandok jól összemixelik, és akkor nem látod, hogy mit eszel és akkor talán még ízleni is fog. Na de irány a város. Fotózok párat, habár ködös az idő és szemerkél az eső, ámbár ez itt teljesen normális. Meglátogatjuk a belvárost, bemegyünk pár templomba, nézegetjük az érdekes utcákat, meglátogatjuk a helyi várat. Ami igen meglepő módon jó állapotba van, és több száz évre visszanyúlik az eredete. Szép és ijesztő. Ijesztőek a középkori vallató eszközök. De tényleg. Ezt most itt nem fogok megírni a gyengébb idegzetűekre való tekintettel.

Hétfő a sorbaállás napja. Na, ez igazán meglepő ugye? Számot kell húzni ahhoz, hogy bejuss valahova. A nemzetközi ügyeket intéző irodánál, a postán vagy éppen a bankban. Papír ügyintézéssel telt a nap, ide-oda rohangáltunk, új városképeket ismertünk meg. Lett hivatalos Ugent-es diákigazolványunk. Juhheee, így már egy csomó kedvezményben részesülünk. A legfontosabb a kaja: 7.5 euro helyett 4.2-ért tömheted tele a hasad. Jó nem?

Tegnap, azaz kedden, irány az iroda, bebuszozunk a város másik végébe, s jön a meglepetés. Jelenjünk meg csak szépen a professzor úr kurzusán, mert ragaszkodik hozzá, s jót fog tenni nekünk. Hát igen, ahogy Lenin mondta: Tanulj! Tanulj! Tanulj! (Hogy legyen mit elfelejteni – ezt én rakom hozzá). De hasznosan telt az a csekély három óra. Jól magyarázott, érthetően és angolul.

Nagyon kedvesek az itteni emberek, útbaigazítanak, ha kell, mindenki tud 2-3 nyelvet legálabb. Ami valljuk meg ritkaságszámba megy. Flamandul és franciául majd mindenki tud, angolul pedig mindenki, még az idősebbek is. Szép. Pont. Lenne mit tanulni tőlük ilyen téren is. Így hát felbátorodva mi is, azaz István meg én is, beiratkoztunk flamand kezdő nyelvkurzusra, aminek nagy részét az itteni egyetem fizeti. S na meg hogy trendinek mutatkozzunk, bicajt béreltünk, mert anélkül igen csak nehézkes a közlekedés. Meglepetés: vadi új járműveket kaptunk nem túl borsos összegért, hat hónapra.

És akkor irány a száguldás. Persze eltévedtünk térképpel a kezünkben, ami majdnem megfagyott, mert okosak révén, nem vittünk kesztyűt. Nice... :)) Spagetti volt vacsira, bemutattam a szakácstudományomat, ami tudniillik a véremben lakozik. István előtte találkozott a barátnőjével (de jó neki...), Daniel meg későig bent ült az irodában. Ja, igen, nem mondtam h ennél a Daniel fickónál alszunk mind ketten. Jó nem? J

Fárasztó nap után és két óra messzendzser után kidőltem, ennyi mára.