Saját lakás: királyság!

Hétfő: mivel hivatalosan szabadnap úgy diákoknak, mint tanároknak, pihentünk forma. Pihentünk volna, mint a nyugdíjasok, ha nem lett volna dolgunk. De mivel volt, így hat nem volt lazulás. A nap fénypontja: saját szoba. Ez úgy 22 és fél évesen nagydolog, ugye? Szerintem is. Na tehát ojbitt meg en eldöntöttük, hogy így is mar szegény Daniel agyara mentünk, s jó lenne mar valami kéglit bérelni a bentlakásban. S mivel pont 15.-tol voltunk hivatalosak kikérni a lakásainkat így hát úgy is cselekedtünk. Cselekedtünk volna, ha nem jön közbe kisebb nagyobb gebasz. Elkerekezünk a Vermeylen bentlakásig, Overpoort-ba, s a fickó nagyon kedvesen, tökéletes angolsággal készségesen segít. De sajna a kulcsokat nem tudja átadni, mondja, mert ugyebár takarítanak délelőtt. Szuper! Akkor legyünk kedvesek visszajönni 1re. Mondjuk, hogy leszünk kedvesek. Na, nem baj... lesz ez meg így se. Útközben a lakásszerződéssel a kezünkben rájövünk, hogy kellene nyitni folyószámlát. Nagyon jó ötlet, csak a kivitelezéssel volt egy kis probléma. Egy raklap irat volt nálam, gondolván arra, hogy biztos milyen simán fog menni a dolog, betértünk a legelső 3 betűs bankba. Újabb gebasz: nem lévén nálam egyik irat, csak később tudok számlát nyitni. Jaj de jó, mondom. Persze Istvánnál ott volt, így ő kb. 4 órával hamarabb lett egy belgiumi számla boldog tulajdonosa. Na, nem baj, így hat haza kerekeztünk, s kicsit statisztáltunk meg a spanunknál, Danielnél. Az ő megvallása szerint, tényleg kicsit kedvfakasztó hazamenni mindennap az üres szobába, de kicsit azért sokan voltunk 3an most így egy hétre neki. S "veci" nem fog vendéget fogadni. Lehet, okulni kellene az o példájából. :))

Gyönyörű, eljött a várva várt déli egy óra, s irány a kulcsokért hogy összepakolhassunk. Meg is lettek, be a bankba utána elintézni azt a fránya számlát nekem. Ez is megvolt, de persze csak ebed szünet lejárta után úgy 2 fele. Na, produktív napunk volt nemde? S akkor jöhet a várva vart költözködés, átcuccolás. A hatodikon lettünk elszállásolva, enyém a 622, ojbitt-é a 628. Neki a kórház fele néz az ablaka, nekem az autópálya meg inkább a belváros fele. Nagyon korrekt kis szoba mindkettő, talán az enyém picit jobb (evvel a kollega is egyetértett). Következik foto is róla, majd valamikor.

Így hogy van új lakás, kötelező bevásárolni par dolgot, ami nélkülözhetetlen. Mind hárman (odzs-bit, Daniel meg jómagam) leugrottunk a 2 köpésre levő Aldiba. S nem viccelek, mikor két köpésről beszélek. Tényleg két köpés a hatodikról: D. Majd ki kell próbáljam Real-Time. Én paraszt. Teletömtük a bevásárló szekeret, s irány visszafele. Majdnem a liftbe is beraktuk, de leven nem románok vagyunk, zacskóstól cipeltük fel.

A nap következő attrakciója a kelet európai és a dél ázsiai kultúrák találkozásának kikiáltott vacsorameghívás. Két kollegával nagyon jól kijönnek Danielék, meg Ramonaék, név szerint Abhishek Dutta (indiai csávó), Yu Zhong (kínai csávó). Mivel István várta a barátnőjét, így hát én tiszteletemet tettem e neves eseményen.

A vacsora 4 fogásból állt: töltött káposzta (Ramóna érdeme), tojásos-gombás leves (Yu érdeme), rizses-csirke szósszal (ugyancsak Yu szüleménye), valamint curry-s csirke pityókával (Abhishek munkája, amibe kicsit Daniel meg en is besegítettünk). Elég tekintélyes mennyiséget kotyvasztottak a fiuk lányok... csodálkoztam is a végen hogy csak ennyi maradt? Elég jó volt a húzásunk... A finom falatok mellé francia bort es belga sört ittunk. Mértékkel persze.

Nagyon jól sikerültek az ételek, csak dicsérni tudom a sok szakácstudományt, legközelebb en is főzök valami finomat. Vagy legalábbis megpróbálom.

A bőséges vacsora után irány haza, s mivel ojbittnak (= István, aki nem tudná) szülinapja van, amit én is elég későn tudtam meg, muszáj volt 1 pohárka borral megünnepelni. Így hát négyesbe, Tündével meg Daniellel "osztottuk az észt" elég keséi óráig.

Itt a vége, fuss el vele.