Csak úgy

Csak úgy is lehet írni. Mert közölni akarsz valamit, mert megakarod osztani, mert egyedül vagy. Mind jó ok.  Nekem van több is.

Lassan jön a karácsony. Mindjárt a nyakunkon van. Nem értem hogy az emberek minek költenek el fölöslegesen pénzt olyan dolgokra amik lehet hogy egyáltalán nem okoznak örömet, csak arra jó hogy azt higgyék tettek valami jót. Na persze. Német példa rá: minden német városban van Weinachstmarkt. Legyen szó kicsi vagy nagy városról. Egyre megy. Kimennek az emberek és isznak egy forralt-bort, meg esznek valami szar mézes tésztát, ami megjegyzem finom. De hát kulturális különbségek. Persze leszámítva a foci drukkereket akik egyfolytában énekelnek a piától a rekedt hangjukon.

Ámbár mindennapok...  visszagondolva ahogy egyik jó ismerősöm jellemezte a jelenlegi helyzetet szép hazánkban: "az értékrendszer a fej tetején áll, a logikát, s gondolkodást rég elásták". Azt hiszem találó mondat... értelmezze ki-ki saját maga.

Csak hogy a szürke hétköznapok sűrűjéből kilássunk szükségünk van álmokra... (gyerekkori, felnőttkori). Ezen kapcsán eszembe jutott valami... 

Mi az élet 4 szakasza (Mikulás szemszögből)?
1. Amikor elhiszed, hogy van Mikulás.
2. Amikor már nem hiszed el, hogy van Mikulás.
3. Amikor te vagy a Mikulás.
4. Amikor úgy nézel ki, mint a Mikulás.

De van egy ötödik is, nemrég mondták el a nagy titkot: amikor már a Mikulás sem segít rajtad....

Szóval így.

Tettel? Már nehezebb... Ahogy gyakran hallom (egy meg nem nevezett személytől), a tettek számítanak igazán. Nem az amit mondasz... vagy szeretnél. Szerintem meg ez nem épp így van. Mindegyik cselekedeted kihat dolgokra. És vice-versa. Magad irányítasz, de akár mások is befolyásolhatnak. És forditva. De ne mélyedjünk nagyon bele, mert még lerekedünk.

Szóval zárójel a zárójelben, bezárva. ({}) Ott maradtam a gondolatommal hogy álmok. Szükséges jó vagy rossz, ki hogy éli meg. Fizikailag szükség van rá, alfa hullámok stb., de sokkal fontosabbá válnak életünk során, pszichológiai a szempontból. Kérdések amiket felteszünk ... hogyan-ok, miért-ek. És legtöbbször nem tudunk rájuk válaszolni.

Kergetjük az álmainkat mert hisszük hogy jobb lesz. Lehet jobb? Persze hogy igen, csak türelem kell hozzá meg kitartás. Amit sajnos fogyó eszköz. És néha belesétálunk a magunk alkotta verembe. Lehet hogy sárosak is leszünk, és alámerülünk ?!

Tegyük fel, van egy gyerekkori álma az embernek. Persze gyerekként sokkal könnyebb. Semmi bajunk, dolgunk. Vigyáznak ránk, tanítanak, szeretnek. Könnyű élet. Gyorsan telik, boldogan. De aztán felnövünk és szembenézünk az élet való realitásával. Pénz, pénz, pénz. Csak idézem Napóleont. A saját háborúnkhoz is kell belőle hogy kergethessük álmainkat. Minden tekintetben, legyen az magánélet, vagy szakma.

Tegyük fel mindig is érdekeltek olyan kérdések: hogy miért lettél, hogy került ide az emberiség, mi célja van a létnek, vannak rajtunk kívül más intelligens lények, és ha igen hol?
Idézek A.-tól:  "bámulom az eget és azon gondolkodom vajon mik lehetnek ezek a fénylő pontok,
mi az? mit keres ott?, mit csinál? , mért van ott?, mit akar?, és mi lesz vele?

Na ja, az emberiség rengeteg kérdésre nem tudja a választ... Nem hogy a saját bolygónkkal kapcsolatban, de még az emberrel saját magával sem vagyunk teljes mértékben tisztában. Szóval kérdések amelyeket felteszünk saját magunknak... legyen szó akár a saját jövőnkről:

mi legyen: család - karrier - tanulás - munka - gyerek - pénz

És dönteni kell, bármennyire nehéz is.  De erről szól a kaland: döntések tömkelegéről. Lenni vagy nem lenni? Elég semmitmondó, lenni kell és dönteni, tenni, menni előre. Lehetőleg kiegyensúlyozottan, mert csak úgy érdemes. Másképp egyik másik rovására megy. Keresni kell szüntelen....

De lassan letészem a lantot, nyugodjék... és zárom soraimat avval a gondolattal, hogy minden kedves olvasónak (határon innen és túl) kívánok egy örömteli karácsonyi ünnepet, szerettei és családja környezetében!

Ujdonsagok

Kicsit hanyagoltam a blogomat utobbi idoben. Ez talan annak tulajdonithato hogy elvoltam foglalva kulonbozo dolgokkal ugymint allamvizsgazas, es annak megvedese. Es persze nem utolso sorban: az utolso nyaramat ki kellett meg elvezni. Rendre voltam kulonbozo helyeken, ugymint ausztria alpokban, erdelyi karpatokban, kulonbozo koncerteken es persze a felszigeten.
Nem is huzom tovabb a szot, inkabb a jelenre koncentralok.
Nem sokan tudjak, de jelenleg Nemetorszagban, Wurzburgban tanulok. Meg anno majus kornyeken jelentkeztem 3 erasmus mundus mesterire Europa szerte. Ez persze szep is meg jo is, de arra nem szamitottam hogy fel is fognak venni a 3bol 2re. Ami tenylegesen meglepett hogy elfogadtak a SpaceMaster nevu programra. Persze volt tobb bokkenoje is a dolgoknak. Eloszor is nem rendelkeztem felsofoku angol nyelvvizsgaval, es a sved konzorcium kikototte hogy TOEFL nyelvvizsga marpedig szukseges meg akkor is ha angolul vegeztem egyetem. Na persze... Idiota svedek... Amugy pedig tok rendes es aranyos emberkeket ismertem meg svedorszagbol. Csak persze masok. Masok persze a nemetek is. Voltak nekem eloiteleteim es fenntartasaim a nemetekkel szemben. Hogy mennyire pontosak, meg stb. Na de ami igazan meglepo hogy nagyon celtudatosak es maximalistak. Eletkep: a hivatalos tanevkezdes meg sem volt mar alig lehetett kapni helyet a konyvtarban. Eszmeletlen. Romaniaban maximum szesszioban lehet ilyen szituacioba kerulni. A masik konyvtarral kapcsolatos megjegyzes: vasarnap is nyitva van, es akkor is felig tele van... eszmeletlen hogy nincs eletuk a diakoknak, hetvegen....
Na mindegy, gondolom ez is alapveto nemet mentalitas.
Hogy parhuzamot allitsak a belgiumi ottartozkodasom es az itteni kozott, par dolgot el kell mondanom. Lehet azon olvasok szamara hasznos lesz majd aki kulfoldre megy dolgozni/tanulni. Deutschland olcsobb mint Belgium minden tekintetben, kiveve tomegkozlekedes. A vonat eszmeletlen draga...aki akarja nezze meg www.dbahn.de. Egyik haverom 80 eurot fizetett 200 km-ert. Persze ezt is el lehet kerulni ha hamarabb foglalsz jegyet. A masik megjegyzes hogy a vonatok altalaban kesnek, mig Belgiumban percre pontosak. Igaz kissebb orszag. De akkor is... a nemet precizitet....
Meglepoen a bentlakasok jobban felszereltek. Sajat hutovel, elektromos sutovel, egyszoval kicsi konyhaval es furdoszobaval vannak felszerelve. Es 40 euroval olcsobb mint Belgiumban, ahol bezzeg ezek mind hianyoztak. Egyeduli szar dolog az internet. Lassu, es kulon kell szerzodest kotni. Mas. A menza kaja nagyon olcso es taplalo, valamint igen valtozatos. Es salatatol gyumolcsokig mindent lehet kapni.
A bentlakasok felvannak szerelve kulonbozo szobakkal, ahol televiziot nezni, asztaliteniszezni, zongorazni, gyurni, boxolni, esetleg bulizni lehet. Van ingyen biliard es csocso asztal. Sot igazi buliterem, ahol sorozni is lehet. Hat nem nagyszeru?
A tanaroktol nem dobtam el az agyam... Nem jobbak mint az erdelyiek. Tapasztalatom szerint. Sot... egyes esetekben eppen ellenkezoleg. Viszont nagyon jol beszelnek angolul. Ez mondjuk egy elony.
Ugyes bajos dolgaimat rendezve (ugy mint regisztracio, bejelentkezes, beiratkozas, lakasszerzodes, stb.) mindig sikerult kedves es segitokesz emberekkel talalkoznom. Valahogy maskepp mukodik a helyzet. Igaz hogy sok papirt kell elrendezni de megsem kell annyit sorba allni... Es olajozottabban mukodik a rendszer. Na persze, hisz ok a friccek.

Irjak ugyebar par szot errol a kisvarosrol. Mindenkeppen az itteni egyetem a buszkeseguk mivel mar 1400-as evek elejen megalapitottak. Papok es jogaszok (adobehajtok) tanultak itt azokban az idokben. A varos igencsak dombos teruletre epult. Egyiken kiemelkedik egy var amelyet megannyi fal ved. Csodaszep. A videk hires szolotermelo videk, ezaltal amerre csak nez az ember szolo foldeket lat. A mendemondak szerint a helyiek nem csak a sort szeretik, hanem a bort is.Tekintve hogy egyik biborosuk napi tobb mint 5 l bort ivott meg. (vizzel termeszetesen!)

A varos nem nagy, valamivel tobb mint 100000 ember el itt, plusz a rengeteg egyetemista. 30-40 ezer egyetemista koltozik be osszel, igyhat kicsit feltamad a varos az osz bekoszontevel. Rengeteg jo buli van, ahol rengeteg uj embert lehet megismerni.(Elso heten talan 4 vagy 5 alkalommal is partiztunk).

Nemzeti jatekuk a csocso. Rengeteg sportolasi lehetoseg ajanlanak fel az egyetemen. Uszastol a salsaig, aikidon at a karateig, mindent megtalal az ember. Falat lehet maszni, afrikai ritmusra lehet ropni, esetleg tangot lehet tanulni. Ezt azert be kellene vezetni europa tobb allamaban. Na persze...
A csoporttarsaim a vilag minden reszebol sereglett csapat. Kanadatol Iranig, Ausztraliatol Egyiptomig, nem beszelve az EU orszagairol, sokan vannak sokfele orszagbol. Neha teljesen ugy erzem magam mintha a Bibliai babel tornyanal lennek. Na de szerencsere mindenki beszel egy kozos nyelvet>> na nem a kinait, hanem az angolt. Jofejek tobben is, majd egy kovetkezo irasomban irok reszletesebben roluk.
Egyelore ennyi, mert epp space physics oran vagyok, ugyhogy valamit kellene jegyzetelni is.

Csok a csaladnak!

UI: elnezest az ekezetnelkuli irasert es az esetleg nyelvtani hibakert, oran az ember nem nezi az ilyeneket, csak azt h muljon az ido :D

Fényképezni = ?

"Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden képességünk egyesül. Akkor a fej, a szem, a szív is ugyanazért működik. A fényképezés egyfajta kiáltás, de nem azért, hogy eredetiséget bizonyítsuk. A fényképezés az élet egyik formája."
/Henri Cartier-Bresson/

Panorámázás

Nyugati-Kárpátok panoráma

Panoráma a bentlakásból

U.I.: Köszönet a PS-nek!

Kolozsvári + tömegközlekedés = Wikitravel

Kicsit szörföltem ma a netten, jó huszonegyedik századi emberhez méltón, s ráakadtam a wikitravel.org-ra. Kiváló oldal, arra jó hogy ideális turisztikai áttekintést, betekintést enged több mint 20000 városra. Kiváló online utazási katalógus. Érdemes kipróbálni.

Például a következő oldaltól majd' hanyatt estem... katt. Meglepő a multikulturalizmus ilyetén megnyilvánulása(hurrá!!!), hacsak pár éve múlt is el a szeretett Funar polgármester úr politikai korszaka után.

Románia - A lehetőségek országa

Sajnos. Mert bárki, bármit megtehet, ha kellő hatalma és pénze van. Nem tudom hogy ki mennyire értesült a sajtóbol, de 2010 március 17-én letartóztatták a nagybányai polgármestert, Cristian Anghelt(5. alkalommal választottak meg, 93 óta polgármester, doktor stb.). Többnyire koholt és igazságtalan vádak alapján. A letartóztatás a Kolozsvári Táblabíróság által kimondott végleges ítélet alapján történt meg. Megjegyzem, ez volt a 3. birói döntés. Summa summarum: a DNA bebizonyitotta hogy koholt vádak alapján, drága orszagunkban azt csinálnak az állampolgáraikkal amit akarnak. Ha nem tetszik valami, vagy valaki a felső köröknek, hát gyorsan kitalálnak valamit, és elteszik láb alol.

Ha valaki érdeklődik a témáról bővebben: nagybánya.ro cikke

A következő oldalon háttérinformációkat lehet megtudni az ügyről: csak regisztrált facebook felhasználóknak. A román sajtóban igy jelent meg a hir: Hotnews.ro cikke, ez is.

Kicsit kiakaszt ez a dolog. Sajnos a bukaresti fejek egyszer sem hullanak... mert ugye ott mindenki nyalja mindenki seggét, és korrupt az egész rendszer. Bezzeg ha már valaki olyan régóta polgármester, mint C. Anghel, óhatatlanul is felmerül a kérdés hogy ő is benne van a dologban vagy nincs. Ajánlom hogy aki nem kereste fel Nagybányát az tegye meg, hogy lássa a különbséget. Hogy mit tettek a várossal, mennyi külföldi befektetőt hoztak. Mennyire fejlődött.

A szomorú az hogy az átlagember azt hiszi hogy minden politikus korrupt. Persze jópáran vannak, de vannak olyanok is akik tényleg kidolgozzák a belüket azért amiben hisznek. Jelen esetben egy városban.

Bármennyire is EU tagok vagyunk, 2010-et irunk, és azt hissük hogy fejlődünk, hát nem. Pont ellenkezőleg. Ilyen ütemben, az EU szégyenei leszünk pár éven belül. Sokkal rosszabb helyzetben mint Görögország. A mentalitás kellene megváltozzon. Ne mindenki azt higgye hogy az legyen az életcél hogy minnél hamarabb meggazdagszunk, hogy hogyan lopjuk össze a vagyonunkat pár év alatt, s utána öruljünk a boldog életnek. Szép kis életcél.

Igen, politikusnak lennni... mit is jelent az? Hogy olyan dolgokban döntünk és belepofázunk amihez halvány lila gőzunk sincs, s utána felmarkoljuk a nagy fizukat. Képzett, korrekt, hozzáértő emberek kellenének. Olyanok mint Cristian Anghel (aki kiváncsi az életrajzára: életrajz).

Sajnos azt kell mondjam hogy ilyen emberekből egyre kevesebb van.

Zárom soraimat, avval a gondolattal hogy újból bebizonyitotta ez a korrupt rendszer hogy aki nem csatlakozik hozzá, hát az megbánja. Nem kicsit. Nagyon....

Brüsszeli National Instruments day

Mivel már a debreceni gyárban is voltunk anno, valamikor, ide is elnéztünk, lássuk hogyan mutatják be az új termékeiket. Nem voltam hasra esve az eredménytől. Ők is emberből vannak, hiába azt mondják hogy ők a vilagon a no. 1.

A dolog lényege hogy boldog boldogtalant odacsőditettek, a világ minden tájáról és megint elmondták hogy ők mennyire jók. Persze igy kell ezt egy nagyobb multinál, de azért legalább olyan emberek tegyék, akik értenek is hozzá. Kétség sem fér hozzá hogy a texasi csávó, aki megnyitotta a napot, nagyon benne volt, és karizmatikus egyéniség s minden. De hogy a kisebb workshopokon, prezentációkon volt egypár baki, az sem kétséges.

Hárman mentünk, Daniel, István meg én. Jól éreztük magunkat ezek ellenére. Hasznosan és tartalmasan telt. Na meg persze ingyen kaja, pia egy 5 csillagos szálloban. Nem megvetendő.

Hotel lobbi

Majdnem nyertünk új Lego Mindstormot, de aztán mégse. Na majd jövőre..... ha nem bukik meg a cég :D

Stella Artois Brewerie

Mint azt már egy korábbi bejegyzésemben elmondtam, mult héten voltunk a Leuven-i sörgyárba. Ami eléggé 'atom' volt. No nemcsak az ingyen sörért, hanem betekintést engedtek a folyamat különböző szakaszaiba, az irányitó központtól a palackozásig.

Raktár.

A dolog egyik pikantériája, hogy hiába a Stella Artois sörmárkát a világon mindenki ismeri, maga a név eléggé új. Mindössze múlt századi. Hihetetlen ugye? Habár Sebastian Artois már 1708-ban a mesterfőzője volt a gyárnak, csak a 20 század elején jelent meg ez a fajta sör brand. Karácsonyi sörként indult, innen is a Stella szó (csillag). És annyira népszerű lett hogy azóta is a világ egyik vezető söre. Akit bővebben érdekel az keressen rá, vagy kattintson a linkre (http://en.wikipedia.org/wiki/Stella_Artois).

A gyár belülről, az ellenőrző rész.

Professzionális csapolói kiképzés.

A több száz hektoliteres tartályok.(2 emelet magasak, a tetejük látszik a képen)

A boldog Erasmus-os banda. Naná hogy mindenki az ingyen sörért mosolyog.

Azt ugye hozzá sem teszem hogy 5 orára mindenkinek alapos jókedve támadt. Megesik neha...

Egy gyors bejegyzés az élet nagy dolgairol (1)

A Maslow-i piramis egyik alappilérét a fiziológiai szükségleteink alkotják. Na persze még senki sem gondolja hogy hova fogok kilyukadni? Ugye? Persze hogy a hasamra.

Komolyra váltva, meggyőződésem hogy mindenki szereti a hasát. A jó ételt s italt. Emberek vagyunk s gyarlók. Pár szót szeretnék szólni a belga konyháról.

Sikerult ebbe is abba is belekostolni. Egyet biztos allithatok: a levesek amik itt vannak hát enyhén szólva is csapnivalóak. Pont. Képzelj el egy összeturmixozott érdekes iz- és képvilágú folyékony trutymót. Na itt azt hivják levesnek, amit én kétlek. Hozzá kell azt is tenni hogy a növényi eredet 100%-os. Sajnos nem mindig tudod megállapitani hogy mit is eszel. Érdekes.

Azt is megemliteném hogy kenyeret nem igazán esznek. Fura. De legalább nem leszel tulsúlyos.

A másik furcsaság hogy a tejet olyan laza 6 hónapra garantálják. Na most kérdem én, abba meg mi a természetes?!

És nem is beszélve az egzotikusabbnál egzotikusabb étel alakitásokról. Mint például: ananászos kolbász, vagy sorolhatnám. Na épp ezen okok miatt, amikor időm teheti, főzök. Megeszek én mindent amúgy, de a hazai az csak hazai marad.

Dizájn múzeum Gentben

Emelem poharam a 20. század alkotásaira...

(érdekesnek mondható padszerűség)

(ha otthon túl sok a könyv, hát hasznosan fel lehet használni)

Egyetemista élet...

Tudvalevő hogy az egyetemista nagyon de nagyon lusta egy állatfajta, úgyhogy amikor bevásárol a közeli bevásárlóközpontba, hazakerekezik vele, fel a bentlakás x-edik emelére(felvonóval persze...), és az lesz az eredménye hogy a szobája felét elfoglalja a bevásárlószekér. Ezek a fránya studentek...

(ez a kolumbiai verzió)

(s akkor a sajátom)

WC

Mivel elég gyakran bulizgatok, heti két-három alkalommal, feltűnt az itteni mellékhelységek furcsasága. Mint tudjuk Belgium a sör hazája, és valahol el kell folynia a fölöslegnek.

Ami szerintem nevetséges, több szórakozóhelyen is pénzt kérnek a mellékhelység használatáért. Nem az a fél euró, de azért mégis.

A másik furcsaság, az a publikus vécék kategória. Vannak. Ez jó. A poén az hogy beállsz, de a vállaid és a nyakad meg a fejed kilátszik. S bámulod az embereket mintha épp könnyitenél magadon. Marha vicces. Képet is fogok publikálni idővel.

Ennyit mára, akkor irány a buli!

Következő hét...

Egy elég érdekes és mozgalmas hét elé nezek, több város is bekerült a határidőnaplómba.

És akkor lássuk a medvét:

- szerda: Leuven, Stella Artois sörgyár látogatás,

- csütörtök: Bruxelles, National Instruments napok,

- szombat: Hasselt, Sensation White party.

Alig várom, fejlemények következnek.

Egy kis humor

Annak ajánlom a következő pár oldalt aki jókat akar nevetni, sőt kockáztatja testi épségét avval hogy a székről leessen. Annyira szét röhögi magát. Ime akkor a humorcsokor:

http://qdb.hu/top100rs

http://fuckyeahgyakorikerdesek.tumblr.com/

István ajánlja: http://www.cracked.com/

U.I.: a szerző nem vállalja a perek költségét, amennyiben arra kerül a sor :))

Mosselfeest

Miután meghívást kaptunk az évente megrendezésre kerülő Kagyló-partira RDK-tól (Robain De Keyser), tudtam meg, hogy most hétvégén tölti születésnapját. Kicsit fura, mert egy napon született ezek szerint a nagyimmal, aki most töltette be 82. életévét (ezúton is gratulálok neki). Meglepő, de a professzor 1951-es születésű. Egyáltalán nem látszik annyinak amennyi, s jó kondiban is van ráadásul, a korához képest.

Szóval ezek után illett ajándékot venni neki. De nem is ez lenne a lényeg, sokkal inkább az, hogy szombaton összeültünk kagyló partira. Kagyló? Ugye érdekesen hangzik? Én már ettem, sajna nincs nem volt jó véleményem róla. De most kifejezetten ízlett.

A meghívottak között ott voltak a munkatársak, volt tanulók, jelenlegi mesteris hallgatók, mi meg persze RDK, és Clara is. Ramóna nem tette tiszteletét, tudniillik összebalhéztak Klárával előző nap. A kolumbiaiak a saját órájuk szerint értek be, ez konkrétan másfél órás késést jelentett. De sebaj, hiszen már hozzászoktunk a spanyolos pontossághoz.

A menü: mossel (kagyló), frietje (szalmakrumpli), bier (sör), ijs (fagylalt). Hozzá sem kell tennem, hogy rendesen bevacsoráztam. Ja persze, nem csak én.

Poénok poénok hátán, az indiai és a kínai kolléga szívatta egymást rendesen, mondhatni már meg szokott tőlük. A parti vége felé odaadtuk az ajándékot RDK-nak. Úgy vettem észre örült neki. Kapott egy kulcsszerű USB memória kártyát meg teás faládikát, angol teával benne, plusz egy üdvözlőlapot, ami mozgatható volt. Egyik pozícióban egy normális béka volt rajta, a második pozícióban egy piros nyelvet mutogató nagy zöld béka. Volt humorérzéke neki.

És íme, egy csoportkép:

Na mégegy amin én is rajta vagyok:

Na akkor China és India is legyen jelen:

Emberek

Mi a legfontosabb egy társadalomban? Persze a család. De a család is egyénekből tevődik össze, tehát az egyént tekinthetjük a társadalom alapkövének.

Ahogy kezdem megismerni az belgákat, s pontosabban a flamandokat, úgy válik egyre határozottabb, pozitív véleményem róluk. Ehhez talán egy, két történetet kellene elmesélnem.

A héten mostam a közeli mosodában, egy kis helyi üzletszerűség, ahol mosni, szári tani, vasaltatni lehet, elég jutányosan az itteni árakhoz képest. Na, szóval, kiszemelem a gépet, megtömöm ruhával, mosóporral, miegymással, s nosza, akkor az automatával kell üzembe helyezni. Épp begyűrök egy tízeurós bankjegyet, s mit ad a fenn való? ... Áramszünetet. Na, mondom magamban, soha jobbkor. A pénz odalett. Kezdem lehozni az ilyenkor szokásos dolgokat a fellegekből, persze magamban. De még mielőtt magamhoz térhettem volna, jön egy kedves öreg bácsi, tulaj vagy alkalmazott, nem érdekes, és sorra rak be érmét a gépbe, és újra indítja az abbamaradt mosásokat. Na persze, én még el sem kezdtem. Mondom neki hogy izé, pont beraktam a pénzt, és hogy lehetne megoldani. Semmi baj kisöreg, mondja, és előkap a tárcájából egy 10-est. Én ámultam, bámultam, ja persze, jutott eszembe: ez itt a nyugat. Ahogy mondani szokás: No comment!

Sör, Bier, Beer, Bere, Pivo, Öl, Cervesa

Na akkor induljon útjára a hivatalos sörlistám, ime azok a sörök amelyeket eddig kiprobaltam (figyelem, a lista folyamatosan bővülni fog):

Kastel, (the best: 11 degrees) barna, szőke, piros

Karlsquell,

Geuse,

Duvell,

Leffe,

Tsingtao,

Grimbergen,

Westmalle trappist,

Maes pils,

Rodenbach,

Sex beer,

Kriek,

Desperados,

Park,

Kaizer karel blonde,

Orval,

Barbar;

Hoegaarden;

Palm;

De Koninck;

Pater Lieven;

Augustijn;

Maredsous;

és még sokan mások.

Kerékpárverseny

65. éve kerül megrendezésre Belgiumban, már hagyományosnak mondható bicaj verseny, úgyhogy nyakamba vettem reggel a várost. Durr bele a tömegbe. Hát aki bringás az tudja igazán mit érez az ember látván a több ezer eurós kétkerekűeket. Másnak annyit ér az autója... Vicces nem?

Nem is szaporitom tovább a szót, belinkelem a képeket:

http://www.flickr.com/photos/rob_marc2003/

Bővebbet majd a közeljövőben...

Meeting

Eltelt egy kevés idő az utolsó bejegyzésem óta, így hát tollat ragadok es papírra (akarom mondani bitekbe) vetem gondolataimat.

Armin zenéjére pötyögök, kicsit monoton néha és sajnos be kell rekesszem a blogbejegyzést mert ebédelni kell menni. Hív a belügyminiszter.

Banki kutyaszoritó

Itten(Belgiumba), kedves közönség nem fogadunk el akármilyen visa nemzetközi bankkártyát, mert ugye, minek azt!?! Bővebb információt erről itt lehet olvasni:

http://belgamunka.blog.hu/2009/03/28/bankomalia

Update

Mivel már nagyon sokan mondták, hogy olvassák ezt az én kis irományomat, úgy ítéltem meg, hogy azért mégis helyesírás-ellenőrizni kellene. Így hát ez is meglett...

Zwijnaarde

Na, igen, a helyet elfelejtettem bemutatni ahova minden nap bejárunk. Kicsit a külváros már, forgalmas autópálya van a közelbe, folyó meg erdőcske, s miegymás. Egy egész park az egyetem tulajdonát képezi. Íme, egy csinos kép az épületről, amiben vagyunk:

Hétvége, még mindig lazulás

Vegyük át pár szóban a hétvégét is. Hogy történtek meg velem bizonyos dolgok: hogy sikerült eltévednem ebben a "kisvárosban", vagy, hogy ettük magunkat degeszre, vagy az Aalst-i karneválon való részvételt.

Ha már ugye pár napja volt újév a kínai naptárban, muszáj volt megünnepelni. Így hat Yu-nal gyúltunk össze kicsit sörözni (Ramóna, Daniel, Abhi, Yu, meg en). Elbeszélgettünk erről, arról, hogy milyen fura is ez a tanár-tanársegéd kapcsolat (akinek nem gatyája annak inge sem). Na persze mint kitalálhattátok a főnökséget beszéltük ki. Mivel nem szeretek pletykálni ez legyen a mi kis titkunk. S akkor következett a szombat esti attrakció: sült-disznó-borda-zabálás az egyik puccos belvárosi vendéglőben.

Nagyszerű, hangulatos es laktató lakoma volt, valahogy úgy, mint a középkori lakomáknál. Kivéve, hogy nem a kutya nyalja le a kezed, hanem te szopogatod le.

Így tele hassal, es valamicske boradaggal, eldöntöttük hogy csatlakozunk páran a kesébbiekben a kolumbiaiakhoz. Es aztan buli. Valentin nap leven masnap, komoly mozgas volt a belvarosba. Az egészből nem lett semmi buli, legalábbis számomra. Nem ereztem magam jól az egyik helyen. Ilyen 40es, 50es papák, es mamák mellett nem igazan tudok szórakozni, na meg persze az újgazdagokkal, velük sem. Benéztünk meg egy másik helyre, csak arról kiderült, hogy strip-club volt.hmmmm.... és ekkor jön a poén rész, rájövök, hogy almos vagyok s nyakamba vennem a varost es hazatekernek éjszaka fel 2kor. Ez így szép es jó lenne, kivéve hogy a belvárosi szúk kis utcákat nem ismerem es fel óra tekerés után rájöttem, hogy mégsem a jó irányba haladok. Gyönyörű. Újabb fel óra kellett, míg haza kóvályogtam, zseniális tehetségemnek köszönhetően, követtem a sínpárokat egészen az állomásig, s onnan mar tudtam az utat. Tanulság: sose akarj biciklivel marhabordát enni.

A hétvége egyik másik papírra vetni méltó eseménye, amin resztvettem, az Aalst-i fesztivál. Tunyaság es filmmezes után vasárnap délután kivonatoztunk egy közeli varosba. Aalstba. Wiki hivatkozás: "The city of Aalst celebrates Carnival during a whole week leading up to Ash Wednesday.^[4] In 2010 it will most probably be recognised as one of the Masterpieces of the Oral and Intangible Heritage of Humanity by UNESCO.^{" Érdekesnek hangzik nem? Az is volt. Próbalom illusztrálni pár képpel. S azok mindent elárulnak.}

Saját lakás: királyság!

Hétfő: mivel hivatalosan szabadnap úgy diákoknak, mint tanároknak, pihentünk forma. Pihentünk volna, mint a nyugdíjasok, ha nem lett volna dolgunk. De mivel volt, így hat nem volt lazulás. A nap fénypontja: saját szoba. Ez úgy 22 és fél évesen nagydolog, ugye? Szerintem is. Na tehát ojbitt meg en eldöntöttük, hogy így is mar szegény Daniel agyara mentünk, s jó lenne mar valami kéglit bérelni a bentlakásban. S mivel pont 15.-tol voltunk hivatalosak kikérni a lakásainkat így hát úgy is cselekedtünk. Cselekedtünk volna, ha nem jön közbe kisebb nagyobb gebasz. Elkerekezünk a Vermeylen bentlakásig, Overpoort-ba, s a fickó nagyon kedvesen, tökéletes angolsággal készségesen segít. De sajna a kulcsokat nem tudja átadni, mondja, mert ugyebár takarítanak délelőtt. Szuper! Akkor legyünk kedvesek visszajönni 1re. Mondjuk, hogy leszünk kedvesek. Na, nem baj... lesz ez meg így se. Útközben a lakásszerződéssel a kezünkben rájövünk, hogy kellene nyitni folyószámlát. Nagyon jó ötlet, csak a kivitelezéssel volt egy kis probléma. Egy raklap irat volt nálam, gondolván arra, hogy biztos milyen simán fog menni a dolog, betértünk a legelső 3 betűs bankba. Újabb gebasz: nem lévén nálam egyik irat, csak később tudok számlát nyitni. Jaj de jó, mondom. Persze Istvánnál ott volt, így ő kb. 4 órával hamarabb lett egy belgiumi számla boldog tulajdonosa. Na, nem baj, így hat haza kerekeztünk, s kicsit statisztáltunk meg a spanunknál, Danielnél. Az ő megvallása szerint, tényleg kicsit kedvfakasztó hazamenni mindennap az üres szobába, de kicsit azért sokan voltunk 3an most így egy hétre neki. S "veci" nem fog vendéget fogadni. Lehet, okulni kellene az o példájából. :))

Gyönyörű, eljött a várva várt déli egy óra, s irány a kulcsokért hogy összepakolhassunk. Meg is lettek, be a bankba utána elintézni azt a fránya számlát nekem. Ez is megvolt, de persze csak ebed szünet lejárta után úgy 2 fele. Na, produktív napunk volt nemde? S akkor jöhet a várva vart költözködés, átcuccolás. A hatodikon lettünk elszállásolva, enyém a 622, ojbitt-é a 628. Neki a kórház fele néz az ablaka, nekem az autópálya meg inkább a belváros fele. Nagyon korrekt kis szoba mindkettő, talán az enyém picit jobb (evvel a kollega is egyetértett). Következik foto is róla, majd valamikor.

Így hogy van új lakás, kötelező bevásárolni par dolgot, ami nélkülözhetetlen. Mind hárman (odzs-bit, Daniel meg jómagam) leugrottunk a 2 köpésre levő Aldiba. S nem viccelek, mikor két köpésről beszélek. Tényleg két köpés a hatodikról: D. Majd ki kell próbáljam Real-Time. Én paraszt. Teletömtük a bevásárló szekeret, s irány visszafele. Majdnem a liftbe is beraktuk, de leven nem románok vagyunk, zacskóstól cipeltük fel.

A nap következő attrakciója a kelet európai és a dél ázsiai kultúrák találkozásának kikiáltott vacsorameghívás. Két kollegával nagyon jól kijönnek Danielék, meg Ramonaék, név szerint Abhishek Dutta (indiai csávó), Yu Zhong (kínai csávó). Mivel István várta a barátnőjét, így hát én tiszteletemet tettem e neves eseményen.

A vacsora 4 fogásból állt: töltött káposzta (Ramóna érdeme), tojásos-gombás leves (Yu érdeme), rizses-csirke szósszal (ugyancsak Yu szüleménye), valamint curry-s csirke pityókával (Abhishek munkája, amibe kicsit Daniel meg en is besegítettünk). Elég tekintélyes mennyiséget kotyvasztottak a fiuk lányok... csodálkoztam is a végen hogy csak ennyi maradt? Elég jó volt a húzásunk... A finom falatok mellé francia bort es belga sört ittunk. Mértékkel persze.

Nagyon jól sikerültek az ételek, csak dicsérni tudom a sok szakácstudományt, legközelebb en is főzök valami finomat. Vagy legalábbis megpróbálom.

A bőséges vacsora után irány haza, s mivel ojbittnak (= István, aki nem tudná) szülinapja van, amit én is elég későn tudtam meg, muszáj volt 1 pohárka borral megünnepelni. Így hát négyesbe, Tündével meg Daniellel "osztottuk az észt" elég keséi óráig.

Itt a vége, fuss el vele.

Egy hét eltelt, hogy repül az idő!

Hát újra muszáj nekifogni blogolni mert ugyebár a szó megáll, az írás pedig lemarad. Mivelhogy a Professzor meg a kedves drága Klára néni elhúztak Ausztriába valami konferenciára, így hat az egész hetink úgymond lazulós lesz.

Kezdjük rögtön a hétfővel es haladjunk vissza fele, úgy valahogy, ahogy a Memento c. filmben. Íme, akkor fogjak is neki.

Elso het (folytatas)

Lehet, hogy itt is az emberek idejük nagy részét melóban húzzak le, de valahogy nem olyan stresszesek, nem azon idegeskednek, hogy lesz e másnap mit tenni a családi asztalra. S 1 hét alatt egyetlenegy dudaszót halottam, biztos valami kelet-európai volt... Na de komolyra fordítva a szót, a varos kezd a szívemhez nőni, turista, egyetemista, középkori varos. Ugyanakkor nagyon modern. És ami e legfontosabb nem egy mega polisz, 10 millió lakossal. Van itt minden, ami szem szájnak ingere, McDonald’s az 500 eves épület belsejében, középkori templomok, kertváros, biciklisáv, műemlékek, csatornák, var, meg miegymás. Kicsit utána kell olvassak a város történetének, meg lakosságának. De egyik kurzuson pont ezt fogjak tanítani, úgy hogy szerintem majd arról is be fogok számolni.
A másik kurzus, amire beiratkoztunk, az a kezdő flamand nyelvkurzus. Érdekesnek ígérkezik. Egyszer valaki elmesélte, hogy alakult ki a flamand/holland nyelv: részeg angol matrózok németül próbáltak megtanulni. :)) Ugye? Tervezem, hogy megtanulok úgy ahogy flamandul, tekintve hogy hasonlít a némethez, meg angolhoz, nem lehet túl nehéz. Csak a kiejtés kicsit trükkös lesz, ahogy en megfigyeltem. Hajra akkor!

Városnézés ma is volt, azaz szombaton. Kicsit kerékpároztunk a belvárosban, s vásárolgattunk ezt, azt. Van egy sétáló utca, amely tele van üzletekkel kb. 1 km hosszan, s tele van emberekkel. Áradnak és áradnak. Ja, a globalizáció jelen van itt is. De van kis kínai üzlet is, nagyon bő választékkal: szószok, ajándékok, 20 kg rizszsákok, kínai sör - megjegyzem elég jó.

És akkor ennyi volt mára, kedves hölgyeim és uraim, kívánok minden kedves olvasómnak egy nyugalmas hétvéget! tot ziens

Az első hét

Rájöttem időközben hogy unok magyar ékezetes karakterekkel írni, idegesít, mert elszoktam tőlük ebben a csodálatos IT világban. Tehát a következőkben nagyon egyszerűen fogom közzétenni mindennapjaimat, ékezetek nélkül és a helyesírási hibákat próbálom minimálisra csökkenteni. Akinek nem tetszik, az meg ne olvassa, ilyen egyszerű! Ja és túl komolyra vettem a figurát az első fejezetben, na és en nem ez vagyok. szóval ezeket leszögezve, folytassuk ott ahol abbahagytuk.

Nem fogok minden apróságról beszámolni, mert az úgysem lesz érdekes mindenkinek, próbálom visszaadni inkább a hangulatát az első hetemnek, melyet itt toltok.

Először is megosztanám az emberekről alkotott véleményemet. Meglepő volt számomra hogy mindenki kedves, a lehetőségeihez képest vidám, és kedvesen bánnak veled, legyél ügyfél, munkatárs vagy sulis társ. Mindenkivel ki lehet jönni. Na, jó, Clara néha kivétel, de o is jó fej szokott lenni.(A prof asszisztense, valószínűleg post-doc). Egyik délután felvetődött az ötlet hogy menjünk úszni. Mondom, de jó, legálabb kicsit mozgok. Sajna a többiek lehet a víztől féltek, vagy nem tudnak úszni, vagy nincs fürdődresszük :)) Lehet szégyenlősek. Lehet, lehet hogy mégsem. Na, igen, tehát hárman, a prof, Clara meg en autóba vágódtunk és elvittek az egyik közeli faluba, az uszodába. Ja, falu, nem olyan, mint otthon, rendes utak, házacskák, szupermarket, uszoda, autópálya, miegymás... you know infrastruktúrának hívjak az ilyet. Persze mivel csóró egyetemista vagyok fizettek nekem (tok jó fejek voltak), s akkor irány úszni. Átlagos uszoda volt, kivéve hogy volt benne csúszda, amit nagyon elveztem, meg gőzfürdő es jacuzzi. A jacuzzit meg a csuszást kipróbáltam. Tok jó élmény, mindenkepp ajánlom őket bárkinek. Felfrissülve kerekeztem hazafele, a nehéz munkanap után. :D Valami projektekbe besegítettünk Ramónának meg a kolumbiaiaknak. Szóval dolgoztunk keményen, kőkeményen.

S akkor szerda este leven, Erasmus buli. Naná hogy mentünk, meghozza a városközpontba, ide: http://porterhouse.be/. Mint láthatjátok nagyon jó az e heti kép. A sor feláron volt, 2 euro. Nem sok. Belga árakhoz viszonyítva. Jól szórakoztunk a munkatársakkal, s csomót hülyéskedtünk, majd képeket is fogok felrakni, sajna a kolumbiai csávók meg nem adtak ide. De majd következik az is. A varos este, éjjel és nappal hasonlít Kolozsvárhoz. De tényleg. Hatvanezer egyetemista kicsit dinamikusabbá varázsol akármilyen varost! A bulizás feeling hasonló, az éjszakai fast-food zabálas hasonló, viszont a sorok sokkal jobbak, és nagyobb a választék.

Itt van 1 példa:

Ezért a kis csekélységért a kollega úr az egyik cipőjét letétbe kellett helyeznie, tudniillik egy érdekes helyi szokásnak megfelelően.

Jó helynek tűnik nem?:))

Szerintem is az. Aki nem ismerne a jobb oldali szakállas paraszt, ojbitt, a csoport társam, akit itt babusgatok. Próbálom kiigazítani, hogy ne tévedjen el nagyon ebben a nagy betonrengetegbe. Megharagudott? Ah dehogy, nem olyan finnyás, jól viseli:))

Na, térjünk vissza soros témára. Eldöntöttem, hogy elég sok fajta sör márkát ki fogok próbálni. És listát fogok vezetni, eddig a következőek vannak kilőve:

kastel,

karlsquell,

geuse,

duvell,

leffe,

tsingtao.

Az utóbbi kicsit kilóg a sorból, lévén kínai. De a fene megette, az is sor. S az íze is elég jó, kínai sörhöz képest.

A lista bővítve lesz, megígérem.

De nem csak inni, enni is kell. Nagyon finom a korház-koszt ahol néha eszünk, kedvezményesen persze. Csak egy a baj, nem mindig tudja az ember hogy mit nyom le a torkán, de mivel új dolgokat szívesen kipróbálok, nagy érdeklődéssel tömöm a fejem.

Apropó, táplálék. István, azaz ojbitt beszólt egyik nap hogy íze, mit vannak el úgy ezek a belgák a frieten-jükkel, had tudnak, hogy ezt nálunk otthon, simán szalmapityókának hívjak... Na persze ott "nálunk" székelyföldön. A másik ehhez kapcsolod aranyköpés:

"Mi kell a szalmapityókához: szalma +pityóka" by ojbitt (odzs-bitt)

Ötletes nem? Egy mérnökember találmánya.

Na, letárgyaltuk a piramis alapvető dolgait, úgy, mint kaja, pia. Hat beszeljünk kicsit a nőkről, vagy inkább a négerekről? Majd egy következő bejegyzésemben.

Most inkább avval szeretnem folytatni, hogy is állunk, úgymond városrendészetileg. Beszeljünk kicsit magáról a varosról, nem mint művészettörténészek, vagy történészek, azt a részt a wiki-ről is el lehet olvasni. Inkább mesélek olyan saját tapasztalatokat, mint például, itt mindenkinek van bringája (=kétkerekű, az szerző megj.). Ja s természetesen bicikli-sáv, de még a legkisebb utcákon is. S el lehet jutni akárhova, gyorsabban, mint kocsival. Ennek a helyi "sportnak" több pozitív oldalát is alá tudom húzni, mint például az egészséges életmód, környezetbarát közlekedés, ingyen sport, stb. Kicsit zaccos így télen, de hát a belgáknak meg se kottyan. Nekem nagyon kellemes így a közlekedés, szeretem. Nincs a tömegközlekedésen tapasztalt tömegnyomor, várakozás, s egyebek, úgy, mint az ugrándozó nyugdíjasok, akik csúcsforgalomban indulnak neki a varosnak. Szóval szép, és egészséges életmódot folytatunk, így kell ezt nem?

Folytatás következik.

Első fejezet

Mint sokan tudjátok, már egy ideje kezdek külföldre kacsingatni, nem azért mert Erdélyországot meguntam volna, hanem mert szeretek utazni és más emberekkel megismerkedni, különböző kultúrákba belekóstolni. Egy ideje hegyeztem a fogam valami külföldi ösztöndíj lehetőségre, s most, íme meg is valósult. Gentből, Belgium flamand részéből írok, s itt is leszek egy jó ideig. Most mindenki maga döntse el hogy öt (5) hónap sok e vagy kevés.

A bogról szeretnék pár szót írni. Már régebb óta fontolóra vettem, hogy nekem is írnom kellene egy ilyen modern dolgot, nem egy klasszikus naplót, valami hasonlót, hanem valami olyasmit, ami sok emberhez eljut. Köszönhetően a modern technikai eszközöknek ma már ez sem egy nagydolog. Egy másik ok, amiért írok az, hogy az otthoniakat informáljam arról, hogy mik történnek velem a nagyvilágban. Na, jó, nem is olyan nagyvilág ez, de mindenképp más. Szóval ’update’, így is meglehet fogalmazni.

Na, jó ez kissé komolyra sikeredett... Talán nem kellene ennyire komolyan vennem (mosolygok).

Kezdjünk is akkor neki. Péntek reggel mindenki nagy örömére Kolozsváron FD(Reliability & Diagnosis) vizsgán vettünk részt, értsék ezt meg azok, akik sorstársaim voltak, ugye fiúk? A kedves-drága katedrafőnökünk próbálta meg ezt a csöppet sem könnyű feladatot magára vállalni. Hát nem volt egy könnyű feladat, hiszen a kurzus csöppet sem volt figyelemfelkeltő, ez a folyamatos honfoglalózás egyenes következménye. Akkor reggel, mindenki annak rendje és módja szerint kicsit be volt ’szarva’, hogy egy kis zaftos magyar jelzőt is használjak. Tudniillik, alig tanultunk rá. Pont. Itt nincs mit szépíteni a helyzetet. Alig lehetett másolni valamit, többnyire szecskáztunk. S arra kaptuk a jegyet. Na, igen, már ha meg lehetett volna nézni online, mert ugye nem lehetett. S itt kérem szépen, ahogy az egyik román évfolyamtársunk megjegyezte, ez jellemzi a kolozsvári Műszaki Egyetemet. A nemtörődömség.

A pénteki nap folyamán még összefutottam még pár ismerőssel, baráttal, hogy elköszönjek. Aztán indulás haza pakolni. Kicsit megijedtem mikor az ágyamon összegyűlt a sok ruha, és megpróbáltam betuszkolni a csöppet sem nagy bőröndömbe. Barátnőm is próbált segíteni, több-kevesebb sikerrel. :) Aztán röviden az útról két szót: volt ott minden, busz, repülő, megint busz, vonat és megint busz. Kicsit hosszúra nyúlt az utazás, kerek 24 óra lett belőle. A wizzair igazán indíthatna valami jó kis olcsó fapados járatot Kolozsvárról Brüsszelbe.

Minden jól alakult, nem veszett el a poggyász, nem zuhantunk le, nem estünk be a sínek alá, nem néztük el a végállomást, stb. Istvánnak kicsit új volt a repülés. Zuhanunk? NEEEEEEEEEEmmm (felelem), csak egy kis turbulencia. Való igaz, Budapestről egy óra 45 perc alatt Bruxelles –Charleroi reptéren voltunk, ami kicsit vicces, mert ez ténylegesen valami 50 km-re van Brüsszeltől. Kicsit elveszettek voltunk, de szerencsére összefutottunk egy flamand lánnyal, aki kitűnően beszélt angolul, s így szerencsésen megérkeztünk Gentbe. Daniel, aki már itt van másfél éve, már várt ránk, úgyhogy le volt zsírozva dolog.

Első meglepetés, mennyi kétkerekű, de mennyi, az örül, így aki maga is bicikli őrült, mint jómagam. Ez egy más világ. Itt az tűnik ki, aki gyalogol, lévén hogy mindenki magánházban lakik, s páran társasházban, elég nagyok a távolságok. A másik meglepő dolog hogy alulöltözöttek néha a belgák, 3 fokban szoknyába tekernek a fiatal lányok. Na, ezt nevezem, bármely székely megirigyelhetné.

A vasárnap azzal telik, hogy kicsit kimozdulunk a bentlakásból és turista módjára csatangolunk a városban. Előtte viszont ebédeltünk egy jót, s furát. A levest ezek a flamandok jól összemixelik, és akkor nem látod, hogy mit eszel és akkor talán még ízleni is fog. Na de irány a város. Fotózok párat, habár ködös az idő és szemerkél az eső, ámbár ez itt teljesen normális. Meglátogatjuk a belvárost, bemegyünk pár templomba, nézegetjük az érdekes utcákat, meglátogatjuk a helyi várat. Ami igen meglepő módon jó állapotba van, és több száz évre visszanyúlik az eredete. Szép és ijesztő. Ijesztőek a középkori vallató eszközök. De tényleg. Ezt most itt nem fogok megírni a gyengébb idegzetűekre való tekintettel.

Hétfő a sorbaállás napja. Na, ez igazán meglepő ugye? Számot kell húzni ahhoz, hogy bejuss valahova. A nemzetközi ügyeket intéző irodánál, a postán vagy éppen a bankban. Papír ügyintézéssel telt a nap, ide-oda rohangáltunk, új városképeket ismertünk meg. Lett hivatalos Ugent-es diákigazolványunk. Juhheee, így már egy csomó kedvezményben részesülünk. A legfontosabb a kaja: 7.5 euro helyett 4.2-ért tömheted tele a hasad. Jó nem?

Tegnap, azaz kedden, irány az iroda, bebuszozunk a város másik végébe, s jön a meglepetés. Jelenjünk meg csak szépen a professzor úr kurzusán, mert ragaszkodik hozzá, s jót fog tenni nekünk. Hát igen, ahogy Lenin mondta: Tanulj! Tanulj! Tanulj! (Hogy legyen mit elfelejteni – ezt én rakom hozzá). De hasznosan telt az a csekély három óra. Jól magyarázott, érthetően és angolul.

Nagyon kedvesek az itteni emberek, útbaigazítanak, ha kell, mindenki tud 2-3 nyelvet legálabb. Ami valljuk meg ritkaságszámba megy. Flamandul és franciául majd mindenki tud, angolul pedig mindenki, még az idősebbek is. Szép. Pont. Lenne mit tanulni tőlük ilyen téren is. Így hát felbátorodva mi is, azaz István meg én is, beiratkoztunk flamand kezdő nyelvkurzusra, aminek nagy részét az itteni egyetem fizeti. S na meg hogy trendinek mutatkozzunk, bicajt béreltünk, mert anélkül igen csak nehézkes a közlekedés. Meglepetés: vadi új járműveket kaptunk nem túl borsos összegért, hat hónapra.

És akkor irány a száguldás. Persze eltévedtünk térképpel a kezünkben, ami majdnem megfagyott, mert okosak révén, nem vittünk kesztyűt. Nice... :)) Spagetti volt vacsira, bemutattam a szakácstudományomat, ami tudniillik a véremben lakozik. István előtte találkozott a barátnőjével (de jó neki...), Daniel meg későig bent ült az irodában. Ja, igen, nem mondtam h ennél a Daniel fickónál alszunk mind ketten. Jó nem? J

Fárasztó nap után és két óra messzendzser után kidőltem, ennyi mára.